The boy next door (TodoBaku) HUN

Tizenhatodik nap

Szörnyű fejfájásra ébredtem. Forgott velem a világ és hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok.

Kellett 2-3 perc mire magamhoz tértem. Felültem és szemeim dörgölve ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára. Hajnal 4 óra. Vasárnap.

Ezek szerint a két üveg bor és a nyugtató bevált. Sikeresen átaludtam egy napot.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe botorkáltam. Megmostam az arcom majd úgy, ahogy voltam ruhástól beálltam a zuhany alá. Csak folyattam magamra a vizet és nem törődtem semmivel.

A falnak támaszkodtam és azon agyaltam, hogy szerezzem vissza Todorokit.

Békén kéne hagynom?

Nem... azt nem tudom megtenni.

Kell nekem. Csak ő kell.

Miután végeztem a zuhanyzással megváltam vizes ruháimtól és magam köré csavartam egy törölközőt.

A nappaliba sétáltam és megkerestem a telefonom. Nem volt kedvem bekapcsolni de magyarázattal tartoztam Minának és ma be akarok menni dolgozni. Ha még egyáltalán meg van a munkám.

Három nem fogadott hívás ismeretlen számról, öt üzenet és egy nem fogadott hívás Minától, három anyámtól és pontosan nulla darab Todorokitól. Az ismeretlen gondolom Kirishima.

Mina

Péntek 16:48: Szia. Minden rendben? Mi történt?

Péntek 22:06: Todoroki elmesélte...

Szombat 15:37: Miért nem veszed fel? Jól vagy?

Szombat 16:45: Nyisd ki az ajtót!!!!

Szombat 23:04: Azonnal hívj ha megkapod az üzenetet nagyon aggódom!

Anya

Szombat 17:05: Miért nem veszed fel?

Szombat 17:10: Lehet két hét múlva is vigyázni kéne Yoru-ra.

Szombat 18:23: Yoru a macska.

Milyen kurva találó név annak a dögnek. Forgattam meg a szemem.

Anya üzenetét egyenlőre figyelmen kívül hagytam és Minának válaszoltam.

Sajnálom, hogy eltűntem időre volt szükségem. Ma este bemegyek ha még meg van az állásom.

Elküldtem majd megnyitottam Todorokival való beszélgetésünket.

Elolvasta és elérhető... írjak neki? De hisz erre se válaszolt biztos nem kíváncsi rám. De elmesélte Minának. Ahh tuti csak azért, mert Mina kérdezősködött.

Gondolkodásom közbe jött egy SMS ugyanarról a számról, amiről a három nem fogadott volt.

Utolsó esély, hogy válaszolj. Ha nem teszed többet ne keress. KE.

Jól gondoltam, hogy Kirishima lesz. Szívesen válaszoltam volna neki, hogy hagyjon békén örökre és felejtsen el, de azzal nem mentem volna semmire. Minden kapcsolatot meg akartam szakítani vele. Letiltottam ezt a számot is majd odébb dobtam a telefonom.

Túl nagy volt a kísértés, hogy írjak Todorokinak. Különben is miért elérhető ilyen korán?

Mindegy. Össze kell szednem magam.

Megreggeliztem és leültem TV-t nézni. Ez egy kicsit elterelte a figyelmem. Olyannyira, hogy ismét elaludtam.

A telefonom csörgésére keltem.

Mina volt az.

"Szia" szóltam bele rekedt hangon.

"Bakugo na végre!" kiáltott bele.

"Felvette?" hallottam meg Kaminari izgatott hangját a háttérből.

"Igen!" válaszolt neki Mina.

"Ez az akkor életben van!" kiáltott fel Kaminari. "Már nagyon féltem, hogy új kollégát kell keresni."

"Nem ilyen könnyű kicsinálni azért." forgattam meg a szemem.

"Jól vagy? Minden oké?" kérdezte Mina aggódva.

"Persze csak ki kellett kicsit kapcsolnom."

"Igaz, amit Todoroki mesélt?"

"Nem tudom mit mesélt de gondolom ja." feleltem unottan.

"Összejöttetek és komolyan megcsaltad te idióta?" hitetlenkedett a lány.

"Mina erre most kicsit sincs szükségem. Igen egy idióta barom vagyok tudom magamtól is."

"Tényleg az vagy." jegyezte meg. "De szóltunk pár szót az érdekedben."

"Kössz, de szerintem ha pisztolyt tartanál a fejéhez akkor se akarna tőlem többet semmit. Eljátszottam a bizalmát és nem tudom, hogy szerezhetném vissza."

"Adj neki időt. Megbékél majd."

"Erősen kétlem." súgtam. "Figyu... nagyon ki volt?"

"Eléggé. De vigyáztunk rá."

"Köszönöm. Akkor ma bemehetek dolgozni?"

"Persze várunk sok szeretettel. Addig is vigyázz magadra szia!"

Letettem és ránéztem az órára. Délután 1. Akkor még van időm elmenni bevásárolni.

Összekészültem majd elindultam. Titkon reméltem, hogy a sors megint úgy hozza, hogy Todoroki is épp abban a pillanatban lép majd ki az ajtaján, de természetesen nem így történt. Egy pillanatra megálltam a lakása előtt. Erős volt a késztetés, hogy bekopogjak.

Végül nem tettem.

A boltba érve azonban rögtön megpillantottam az ismerős vörös és fehér hajkoronát.

A szívem kihagyott egy ütést majd hatalmasat dobbant.

Lefagyva álltam és néztem. Mit kéne tennem?

Hagyd abba Katsuki! Nem kell tenned semmit csak vásárolj be.

Elindultam, hogy betegyem a kosaramba a szükséges dolgokat, de fél szemmel továbbra is azt a gyönyörű angyalt figyeltem. Természetesen az instant tésztákat vette szemügyre megint.

A testem akaratlanul mozdult és a következő pillanatban azt vettem észre, hogy már mellette állok.

"Továbbra sem egészséges." jegyeztem meg mire ő hirtelen rám kapta a tekintetét.

Pár másodpercig csak némán néztünk egymásra, majd fogta magát és mindent hátrahagyva távozott a boltból.

Értetlenül néztem utána majd le a kosarára. Ennyire nem akar a közelembe lenni, hogy inkább ételt sem vesz?

Felsóhajtottam majd lehajoltam a kosárért és átpakoltam a dolgait magamhoz. Gyorsan a saját dolgaim is beszereztem és haza indultam.

Otthon Todoroki dolgaim kívül mindent kipakoltam. Egy papírra ráírtam, hogy "Ezt ott felejtetted." majd felkapva a szatyrot átsétáltam a szomszédba. Letettem a dolgokat a földre és bekopogtam. Nem vártam meg, hogy kinyissa hisz az előbbiből kiindulva nincs mondandója számomra ezt pedig bármennyire is nehéz tiszteletben kell tartanom.

Négy felé úgy döntöttem, hogy elindulok a bárba. Biztos ezer kérdése lesz Minának jobb ha nyitás előtt teszi fel.

Ahogy kiléptem a lépcsőházba láttam, hogy a szatyor már nincs ott Todoroki ajtaja előtt. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Legalább ezt nem utasította vissza.

Ezt követően egész este Mina tanácsa járt a fejemben: "Adj neki időt. Megbékél majd."

Van erre bármi esély? Tényleg megtudná bocsátani? De mennyi időt adjak neki?

Lényegtelen ha kell életem végéig várni fogom, hogy megbocsásson.

Ez volt a tizenhatodik napom az új albérletben...