The boy next door (TodoBaku) HUN

Tizenegyedik nap - 2. rész

Kora délután érkeztünk meg a szüleim házához. Bevallom nem siettem el az utat, nem akartam megkockáztatni, hogy még otthon találjuk őket. Nem azért mert nem akartam látni őket, hanem mert még túl korainak véltem, hogy találkozzanak Todorokival. Elvégre én is csak másfél hete ismerem. Te jó ég... mennyi minden történt pár nap alatt. Visszagondolva az első alkalomra, amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy kell nekem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy mindössze pár nap leforgása alatt meg is szerzem. De mit csodálkozom elvégre rólam van szó. Bakugo szex-isten Katsuki, nem hiába hever a világ a lábaim előtt.

A gondolattól kicsit elmosolyodtam.

"Nem megyünk be?" nézett rám értetlenül Todoroki.

Ekkor esett le, hogy pár perce már a ház előtt álltunk de teljesen elvesztem a gondolataimban.

"De igen." vigyorogtam rá.

"Mi ez a hirtelen jó kedv?" mért végig gyanakvóan.

"Azon gondolkodtam, hogy vajon én vagyok ennyire tökéletes, hogy sikerült megszereznem téged ilyen kevés idő alatt, vagy te vagy túl könnyű vérű?"

"Mi van ha fordítva történt?" nézett rám és kiszállt az autóból.

Követtem én is a példáját figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.

"Szép ház." mosolygott.

"Gondolom." vontam meg a vállam. "A tiétek biztos szebb."

Most rajta volt a sor, hogy megvonja a vállát majd felkapta a cuccait és elindult a bejárat felé. Én is magamhoz ragadtam a táskám, bezártam a kocsit és utána siettem.

Előkotortam a kulcsaim és kitártam előtte az ajtót.

"Parancsolj szépségem." engedtem előre.

"Hű..." az arcára kiült az őszinte csodálkozás.

Hát igen, anyám nem vetette meg a családi képeket és előszeretettel plakátolta ki vele az egész házat. Számomra inkább kellemetlen volt, mint szokatlan de egy új embernek minden bizonnyal a kettő egyszerre.

"Próbáld megszokni, a következő két napban sokat kell a családomat nézned." dobtam le a cuccaim.

"Ez te vagy?" vizsgálgatta az egyik képet a falon.

"Befejeznéd? Vedd le a cipőd és menjünk be!" szóltam rá és elvettem tőle a táskáját.

"Nagyon aranyos." tért át egy másik képre, ami az első óvodai napomon készült.

"Komolyan minek kell ezt az ajtóba rakni." trappoltam oda és egy gyors mozdulattal eltávolítottam a keretet a falról. "Ezt innen likvidáljuk te pedig indulj meg befelé." taszigáltam bentebb, a képet pedig beraktam az egyik fiókba.

"Nahát.." állt meg csodálkozva a szoba ajtóban egy újabb kép előtt. "Ő az anyukád?"

"Kibaszott hosszú lesz ez a két nap." sóhajtottam fel és kikerülve szerelmem a konyha felé vettem az irányt.

Todoroki pár perc múlva követett és leült a pulthoz.

"Tessék." nyújtottam oda neki egy sört.

"Sokat iszol." jegyezte meg és felbontotta a sajátját.

"Te sem az absztinenciáról vagy híres."

Megrántotta a vállát és meghúzta a sört.

"Gyere megmutatom a házat." húztam fel a székről és elindultunk. "Ez itt a nappali." mutattam be az első szobát. "Aztán ez itt az étkező, szembe a fürdő." sétáltam ki a folyosóra. "Ez anyámék szobája." invitáltam be egy hatalmas hálóba. "Alhatunk itt."