The boy next door (TodoBaku) HUN

Ötödik nap - 1. rész

"Oh Shoto igen... csókolj meg, ahh pont ott... ez annyira felizg-..." hirtelen ébredtem fel és szinte kiugrottam az ágyamból. A szomszédból valami Isten verte hangos zaj szűrődött át. A szart is kiijesztette belőlem. És ami még rosszabb, hogy épp egy csodaszép álomban volt részem. A kis felemás hajú szomszédom épphogy letérdelt elém és belekezdett volna a szórakoztatásomba. DE NEM! Mert Todoroki kibaszott dögös Shoto a valóságban úgy gondolta, hogy kurva jó ötlet reggel hétkor turmixolni.

Szerettem volna azonnal leüvölteni a fejét de mivel ő a jövőbeli pasim nem mutatkozhattam előtte csúnyán. Így hát gyorsan megmostam a fogam, beállítottam a hajam és felöltöztem. Még parfümöt is raktam fel mert hát miért ne? Épp gyilkosságot akarok elkövetni muszáj jól kinéznem és az illat sem mindegy.

Felkaptam a telefonom és már mentem is át. Finoman bekopogtam... jó igazából majdnem szétvertem az ajtót.

A turmix hirtelen elhallgatott úgyhogy ordibálni kezdtem.

"Nyisd ki azt a kurva ajtót Todoroki Shoto!"

Miután mégegyszer ráütöttem már nyitotta is.

"Mi a faszt csinálsz!? Tudod hány óra van!? Ha jól emlékszem legutóbb pont te panaszkodtál a hangoskodás miatt. Mi ez valami elbaszott bosszú?"

"Nem az. Bocsánat."

"Baszd meg a bocsánatod és hagyd abba a kurva turmixolást. Szeretném élvezni a szépítő alvasom."

"Nem lehet. Kérlek aludj később."

"Mi a... most akarok aludni!" üvöltöttem.

"De már így is elég szép vagy."

"Baszd meg!" kiáltottam még rá utoljára és becsaptam helyette az ajtót. Visszaindultam a lakásomba.

"Az kurva életbe ezt nem hiszem el!" bent hagytam a kulcsaim. Kizártam magam a lakásból. Visszasétáltam Todoroki ajtajához és újra bekopogtam.

"Kész vagyunk. Nincs több turmix." mondta miután kinyitotta.

"Vagyunk?" kérdeztem "Mindegy...szóval." kezdtem. "Van rá bármennyi esély, hogy bárkinek a házban van pótkulcsa a lakásomhoz?" annyira mérges voltam de próbáltam nyugodtan tűnni. 

"Kizártad magad?" nézett rám a gyönyörű szemeivel.

"Ki."

"Oké gyere be. Felhívunk egy lakatost. Addig meg nézheted, ahogy dolgozunk." kitárta az ajtót. Oh Istenem bár ne tette volna. Három másik ember volt a nappalijában. Két lány és egy fiú.

"Shoto... szívem kérlek nincs erre időm." mondta az egyik lány de fiú hangon. Igazából egy fiú volt női ruhában. Milyen csodás látvány!

"Bocs srácok de tartanunk kell 10 perc szünetet. Segítenem kell kicsit a barátomnak."

"Barát?" egy emberként néztek rám

"Csaaajsz de jól nézel ki. Shoto bébi miért nem mondtad soha, hogy ilyen jóképű barátaid vannak?"

"Igazából csak kb 3 napja vagyunk barátok." a hangja annyira nyugodt és érzelemmentes volt. Épp lakatos után kutatott az interneten. És én... Én csak álltam ott és nem tudtam levenni a szemem a faszicsajról. "Legyetek kedvesek és mutatkozzatok be." tette hozzá majd elment telefonálni.

"Missy vagyok." mondta a fiú szoknyában. "De ez csak az előadó nevem. Amúgy Iida Tenya vagyok az elsőről." közelebb lépett és adott két puszit. Mi a fasz történik? Néhány perccel ezelőtt életem legszebb álmában készült épp Todoroki leszopni most meg szívem szerint tököm szúrnám magam.

"Ö-örülök a találkozásnak...azt hiszem." sokkos állapotban voltam.

"Én Midoriya Izuku vagyok." mondta a zöld hajú fiú "Ez pedig a barátnőm Uraraka Ochaco."

"Szia." köszönt a lány csilingelő hangon.

"Hello."

"És te? Hogy hívnak Shoto barátja?" kérdezte Midoriya.

"Bakugo Katsuki."

"Milyen becses név." mondta Missy... faszom ebbe...Iida.

"Ha te mondod."

"És hogy lettetek barátok Shotoval?" kérdezte Midoriya. Mi van ezzel a gyerekkel? Miért emeli ki folyton a "barát" szót?

"Nem tom. Eddig nem is igazán tudtam, hogy azok vagyunk."

"Tényleg? Mi már több mint egy éve ismerjük de meg sose hívott minket a barátainak." mondta Uraraka

"Rémesen hangzik. Milyen egy rossz fiú." ez nyilvánvalóan szarkazmus volt de a lánynak nem esett le.

"Ugye!?" bólogatott hevesen.

"Egyébként mit csináltok?

"Dolgozunk...tudsz egyáltalán bármit Todorokiról? kérdezte ismét Midoriya ridegen.

"Nem igazan." rántottam meg a vállam. "Dolgoztok... min?"

"Édes Jézus." forgatta meg a szemét a zöld hajú fiú. Kezd nagyon felbaszni. "Sose kérdezted meg mivel foglalkozik?"

"Nem igazán. Másfajta kérdéseim szoktak lenni hozzá." villantottam rá egy csábos mosolyt.

"Mint például?"

"Magánügy. Kanyarodjunk vissza a munka témához."

"Új videókat készítünk a youtube csatornámra." mondta Iida "Shoto bébi pedig segít nekem ötletelni. Ő az árnyék tartalom készítőm."

"Létező munka ez egyáltalán? húztam fel az egyik szemöldököm.

"Persze! Egy csomó híres ember van akinek nincs semmi ötlete de mégis minden nap videót kell gyártania a rajongóknak."

"Te is ilyen vagy?"

"Hát... én még nem vagyok annyira híres, de Shoto segít, hogy az legyek."

"Oké van egy jó meg egy rossz hírem." jött vissza a félszemű gyönyörűség a szobába.

"Jaj Istenem." sóhajtottam.

"Szóval... van lakatos és tud is segíteni. Viszont csak 2-3 óra múlva. Az utóbbi a rossz hír."

"Mi a fasz? Mit csináljak addig?"

"Itt maradhatsz nyugodtan és segíthetsz nekünk." mosolygott rám.

"Kössz nem. " utasítottam vissza rögtön.

"Miért már nem vagy hajléktalan?" kérdezte a zöld hajú srác.

"Eddig se voltam hajléktalan te barom." morogtam rá. Annyira idegesítő volt.

"Akkor mit szólsz ehhez? Itt maradhatsz és nem kell segítened." mosolygott rám újra Todoroki és a vállamra tette a kezét. "Most pedig mindenki vissza a munkához."

"Megyek csinálok valami reggelit." Jelentettem ki és a konyhába mentem.