The boy next door (TodoBaku) HUN

Tizennyolcadik nap - 1. rész

Tegnap hamar lefeküdtem, úgyis olyan régen aludtam. Próbáltam kiverni a fejemből Todorokit és a rideg távolságtartó viselkedését de nagyon nehezen ment.

Annyira fájt viszont látni. Őt is meg a lakását is. Fájt, hogy én nem ülhetek hozzá olyan közel, mint Midoriya. Fájt, hogy rám nem mosolygott úgy, mint Urarakára. Fájt, hogy velem nem beszélgetett olyan önfeledten, mint Iidával és kurvára fájt, hogy csak Mina miatt tűrt meg és kizárólag a barátai miatt nem rendezett jelenetet.

A legszörnyűbb az egészben, hogy ma folytatódik ez a tortúra. Remélem az estét követően végre a többiek is belátják majd, hogy felesleges minden próbálkozás.

Eddig reménykedtem, hogy talán lehet még ebből újra valami, de a tegnap után minden hitem elvesztettem.

Látszott rajta, hogy utál.

Délután egykor találkozunk Minával. Megkért, hogy menjek el vele a tortáért és segítsek feldíszíteni a bárt.

Az órára pillantottam. Reggel 10.

Felkeltem és a fürdőbe mentem. Ma jól kell kinéznem. Sőt nem elég a jó, ma fantasztikusan kell kinéznem.

Vissza kell rázkódnom a régi életembe és ennek az is a része, hogy bomba formában vagyok. Ki tudja lehet lesz a partin valami helyes srác, aki segít felejteni.

A gondolattól elmosolyodtam. Igen ez, az a Katsuki, aki vagyok. Kit érdekel az a szexi angyal a szomszédból. Van még rajta kívül több száz cuki fiú, aki biztos ölni tudna azért, hogy megdugjon. A pillanatnyi jó kedély állapot meglepett, de igyekeztem fenntartani.

Beléptem a zuhany alá és megmostam a hajam majd a testem összes porcikáját leborotváltam. Fél órás mosakodás után újjá születve léptem a tükör elé. Szemügyre vettem a vékony de kidolgozott felső testem és sóhajtva konstatáltam, hogy vissza kell szoknom az edzőterembe.

"Azért nem olyan rossz." mosolyogtam magamra a tükörbe.

Megszárítottam a hajam, bekentem az arcom hidratáló krémmel végül pedig fogmosás és parfüm következett.

Ebben a pillanatban kopogtak az ajtómon. Nem zavartattam magam az öltözéssel egy szál törölközőben mentem ajtót nyitni.

Óriási meglepetésemre Todoroki állt ott, aki totálisan lefagyott, ahogy meglátott.

"Öm bejössz?" kérdeztem, mikor már picit kellemetlen kezdett lenni a tekintete a testemen.

"Nem." ocsúdott fel és egy hatalmasat nyelt. "Mina kért meg tegnap, hogy ezt adjam oda, mert elfelejtette." nyújtott felém egy borítékot.

"Biztos nem jössz be?" néztem rá szomorúan és elvettem tőle a borítékot. "Csinálok egy teát."

"Nem köszi." nézett végre a szemembe.

"Rendben." egyeztem bele lemondóan. Itt le is zárult a beszélgetésünk, de egyikünk sem mozdult. Nekem be kellett volna zárnom az ajtót, neki pedig sarkon kellett volna fordulnia és elmenni. Ehelyett csak álltunk és néztük egymást.

"Akkor én...megyek." szólalt meg végül. "Figyelj." fordult vissza hirtelen.

"Igen széps...akarom mondani igen?" baszki.

Halványan, alig láthatóan elmosolyodott amitől hatalmasat dobbant a szívem. Újra rám mosolygott?

"Köszönöm, hogy utánam hoztad a múltkor a dolgaimat a boltból. Majd számold ki mennyivel tartozom." mondta és visszament a lakásába.