Tizennegyedik nap - 1. rész

134 13 3
                                    

Semmit nem tudtam aludni. Reggel fél hat volt mire hazaértem de egyáltalán nem éreztem fáradtnak magam. A munka valóban elterelte kicsit a gondolataimat de a vártnál kevésbé. Bűntudatom volt... kurvára.

Végül 10 körül úgy döntöttem nem szenvedek tovább és inkább felkelek. Elmentem zuhanyozni és rendbe szedtem magam.

Főztem egy kávét majd elindultam, hogy meglátogassam a szomszédom. Hátha az együtt töltött idő enyhít majd kicsit a bűntudatomon.

Kopogtam, de semmi válasz. Ismét kopogtam. Pár másodperc múlva nyílt is az ajtó és egy komor szempárral találtam szembe magam.

"Rosszkor jöttem?" kérdeztem.

"Épp jókor." felelte ridegen.

"Valami baj van?" léptem közelebb hozzá, hogy megöleljem de kitért előlem.

"Nem tudom, mondd meg te..." adta a kezembe a telefonját.

"Mi ez?" néztem rá értetlenül.

"Olvasd!" parancsolt rám.

Momo: Remélem tudod, hogy a kis szőke haverodat más is kúrogatja.

Én: Tessék?

"Shoto mi ez?" rosszul lettem egyből.

"Olvasd!"

Momo: A legjobb barátom ismerőse épp most dicsekedett el vele.

Én: Nem értelek...

Momo: Ne legyél már ennyire hülye. A srác, Kirishima, részegen épp azt ecseteli, hogy hol lakik a kúrópajtija. Mellesleg a szexi szomszédot, akinek a leírása éppen tökéletesen illik rád, be akarják szervezni egy hármasba.... gondold át újra ezt a "buzi vagyok" szöveget...

Én: a kúrópajtija?

Momo: ja elvileg épp tőle jött és a szex miatt késett.

"Shoto én..." nem tudtam mit mondhatnék.

"Te mi?" vette ki a kezemből a telefont.

"Nem tudom mit mondjak."

"Semmit leginkább, úgy kevesebb az esélye, hogy még több hazugságot halljak."

"Nem hazudtam neked."

"Nem? Akkor nem igaz, amit Momo írt tegnap este?"

"Sajnálom." hajtottam le a fejem. A szívem egy pillanat alatt tört darabokra.

"Hah ugyan már." nevetett fel halkan. "Mégis mit sajnálsz? Azt, hogy átvertél?" emelte fel a hangját "Azt, hogy becsaptál és hazudtál? Vagy esetleg azt, hogy egy erkölcstelen szex-mániás seggfej vagy, aki nem tud parancsolni a farkának és mindenkin átgázol?" kiabálta.

"Nyugodj meg kérlek és beszéljük meg." léptem közelebb hozzá.

"Ne mond nekem, hogy nyugodjak meg és ne merj a közelembe jönni." lépett hátra kettőt és sírni kezdett. "Nem akarlak látni. Nem akarom, hogy a közelembe legyél."

"Had magyarázzam meg."

"Oké rendben halljuk. Magyarázd meg, hogy miért hitetted el velem, hogy kellek neked ha igazából csak be akartál szervezni egy édes hármasba." köpte felém a szavakat. "Undorító vagy, hánynom kell." mosolygott rám szomorúan, a szemeit törölgetve.

"Én nem akartam lefeküdni vele!" csattantam fel.

"Nem akartál?" nevetett "És mégis hogy történt akkor meg? Baleset volt? Véletlen ráestél a faszára? Legalább most ne hazudj nekem Bakugo Katsuki."

"Fejezd már be egy kicsit és hallgass meg bassza meg!" szóltam rá. "Nem akartam lefeküdni vele. De féltem... félek. Alig ismerjük egymást és nem tudom mi lesz a végkimenetele a dolognak. Mi van ha úgy alakul, hogy nem működik a dolog? Ha egyszer azt mondom Kirishimának, hogy nincs több szex, akkor, akkor sem lesz ha te szakítasz velem."

"Te nem vagy normális baszd meg. De tudod mit? Nem kell többet félned és azon agyalnod, hogy fog-e működni a dolog és mi lesz a végkimenetele, mert ennek itt és most vége."

"Ne csináld ezt Shoto kérlek. Nem jelentett semmit a tegnapi."

"Nem jelentett semmit?" újabb gúnyos nevetés "Hát persze neked nem jelentenek a dolgok semmit mi? Túl sokat képzeltem bele az elmúlt pár napba. Hogy is hihettem valakinek, aki még a lakatossal is lefekszik."

"Nem tudom mit mondjak. Ha ettől jobban érzed magad nyugodtan hordj el mindennek, de hidd el, hogy nagyon sokat jelentesz nekem."

"Hát igazán köszönöm szépen. Mi lenne ha nem jelentenék semmit? Akkor az ágyamba baszattad volna meg magad? Komolyan ez a beszélgetés kezd egyre nevetségesebb lenni. Ne járasd le magad még jobban légyszi és fejezzük ezt itt és most be. Kössz, hogy benéztél további szép életet." a bejárati ajtóhoz sétált és kitárta nekem ezzel jelezve, hogy a vitánk a végéhez ért.

"Én tényleg megkedveltelek." néztem a szemeibe mielőtt távoztam.

Hangosan csapta be mögöttem az ajtót. A szívem szét akart szakadni. Az arcomon végig folyt egy könnycsepp. Mi ez? Sírok?

Nem tudtam megmozdulni. A lábaim nem működtek. A földre rogytam és sírtam. Ott a lépcsőházban.

Nem hiszem el. Miért történik ez? Biztos csak egy rossz álom. Ébredj Katsuki ébredj!

De nem álom volt. Ez a valóság és most viselnem kell a tetteim következményeit.

The boy next door (TodoBaku) HUNOnde histórias criam vida. Descubra agora