The boy next door (TodoBaku) HUN

Ötödik nap - 2. rész

A konyhába menet elhaladtam Todoroki hálószobája mellett. Nagyon szerettem volna bemenni de sikerült tovább haladnom. Nem szabad engednem a kísértésnek...jó fiú vagyok.

A konyhában volt kész kávé úgyhogy kiszolgáltam magam. Leültem az asztalhoz és kortyolgatni kezdtem.

Faszom dehogy vagyok jó fiú. Leraktam a bögrét és visszamentem Todoroki szobájához.

Az egésznek olyan illata volt, mint neki. Nem volt bent sok minden. Egy szekrény, tükör, asztal és egy hatalmas ágy. Megdughatna ezen az ágyon. A gondolattól mosolyognom kellett. Elképzeltem, ahogy rajtam élvezkedik. Aztán azt, ahogy kikötözve vonaglik alattam. Úristen jó elég lesz, mielőtt felizgulok.

Kiakarom próbálni azt az ágyat. Közelebb léptem és leültem. Rugóztam rajta egy kicsit. Hm igen... tökéletes. És ebben a pillanatban jelent meg az ajtóban az ágy tulajdonosa.

"Mit csinálsz?" nézett rám kérdőn.

"A fürdőt kerestem." vágtam rá és abba hagytam a rugózást.

"Az ágyamban?"

"Eltévedtem." mosolyogtam rá és felálltam. "Tetszik az ágyad. Jó kis ágy."

"Mindenki ágyát kipróbálod ha vendégségbe mész?"

"Csak azét, akivel le akarok feküdni." kacsintottam rá.

Teljesen zavarba jött. Imádom, hogy ennyire zavarba tudom hozni néhány ártatlan mondattal. Annyira ennivaló volt... minden értelemben.

"Jó. Gyere te vagy a feladatom." mondta és elindult.

"Én vagyok a mi?" követtem.

"Felelsz vagy merszezünk Iida videójában és te vagy a mersz feladatom. Ülj le ide." mutatott egy székre a nappali közepén. A három másik a földön ült és mindenki engem nézett. "A te neved húztam ki szóval meg kell, hogy csókoljalak." jelentette ki

"Várj mi?"

"Shoto azt mondta mer. A feladata, hogy meg kell csókolnia valakit. Mivel nem adtam meg nevet ezért mindenki nevét felírtuk és húzott." magyarázta Iida.

"Egy én nem játszom ilyen hülyeséget, kettő biztos, hogy nem fogjátok videóra venni, ahogy csókolózunk. Nem vagyok pornó színész."

"Sajnálom de ez a feladatom." mondta Todoroki és lenyomott a székre. "Tegnap még szerettél volna megcsókolni, mi változott?" ült az ölembe. "Nem tetszett az ágyam?" hajolt közelebb.

"Oh dehogynem az egy nagyon jó ágy." mondtam. Most rajtam volt a sor, hogy zavarba legyek. "Nem lehetne úgy, hogy nem néznek... azok?" mutattam a kis csoportra akik árgus szemmel figyeltek.

"Nem." felelte és még közelebb hajolt. Ebben a pillanatban szólalt meg a csengő. "Oh ez a lakatos lesz szerintem." ugrott fel az ölemből és az ajtóhoz sietett.

"Jó napot. Telefonon beszéltünk egy zár miatt." egy fiatal srác állt az ajtóban.

"Igen-igen. Gyere Bakugo." szólt oda nekem.

"Üdv én vagyok a szerencsés akinek kinyithatja az ajtaját." mosolyogtam rá. Egész helyes volt.

"Vagy inkább én vagyok a szerencsés. " mosolygott vissza. Elképzelhető, hogy lesz egy vendégem az éjszakára?

Todoroki hirtelen mellém lépett és megfogta a karom.

"Mi az szépségem?" néztem rá

"Semmi." felelte.

"Innentől boldogulok egyedül is köszönöm a vendéglátást. További jó játékot a kis barátaiddal." mosolyogtam

"Várj." továbbra is fogta a karom. "Mi lesz a csókkal?"

"Majd bepótoljuk ne aggódj." kacsintottam rá és kicsit megsimogattam a fejét.

"Jó." szomorúnak tűnt.

Bezárta mögöttem az ajtót én pedig a lakatos srácra néztem.

"Ott a lakásom szembe." mosolyogtam rá

"Ő a pasid?" kérdezte, ahogy neki látott a zár szerelésnek.

"Sajnos nem meleg." neki dőltem a falnak és karba tett kézzel néztem, ahogy a jóképű úriember épp betör a lakásomba.

"Bánhatja."

"Szerintem is." mondtam miközben szemügyre vettem a fenekét.

10 perc alatt ki is nyitotta a zárat.

"Kész." tárta ki az ajtóm.

"Szuper." löktem el magam a faltól. "Mennyivel tartozom?"

"Mi lenne ha valami más lenne inkább a fizetség?" nézett rám vágytól izzó tekintettel.

"Tetszik az ötlet." közelebb léptem és megpaskoltam a fenekét amit egész eddig csak néztem. "Akkor fáradj be."

Becsaptam magam után az ajtót és már vettem is le a pólóm. Ő sem tétovázott sokáig gyorsan megszabadult minden ruhájától majd egymásnak estünk.

Nem tartott sokáig és annyira különleges sem volt, de azért élveztem.

"Ez jó volt." mosolygott rám miközben öltözött. "Volna kedved esetleg meginni valamit valahol? Vagy  holnap egy vacsora?"

"Kössz nem." mondtam miközben én is felvettem az alsó nadrágom.

"Oh... akkor ennyi?" nézett rám csalódottan.

"Persze, hogy ennyi miért mit gondoltál?" nevettem fel.

"Mekkora egy paraszt vagy." kiáltott fel es elindult kifelé.

"Mondj valami újat. " követtem.

"Csá." csapta ki a bejárati ajtót és már ott sem volt.

"Pá." intettem utána mosolyogva.

Ebben a pillanatban nyílt a szomszéd ajtó is és kiözönlött a kis fura népcsoport.

"Ohh milyen szép meglepetés." mért végig abban a pillanatban Iida. Ekkor esett le, hogy egy szál alsóban állok az ajtóban.

"Öltözz már fel." takarta el Uraraka szemét a zöld hajú fiú.

"Bocs de azt csinálok a lakásomban amit akarok."

"Menjünk." rángatta el Midoriya a barátait.

"Miért vagy pucér?" lépett oda hozzám Todoroki miután távozott a többi.

"Nagyszerű lakatost választottál. Nem rég ment el." kacsintottam rá

"Értem." válaszolt. Furán szomorúnak tűnt. "Ezek szerint akkor bejutottál. Örülök. További szép napot."

"Várj! Még tartozom egy csókkal."

"Felejtsd el." mondta és bezárta maga mögött a lakás ajtaját.

Ez meg mit jelentsen? És miért tűnt ilyen szomorúnak? Az zavarta, hogy lefeküdtem azzal a csávóval. Biztos nem. Bár jobban belegondolva akkor is mérgesnek tűnt, amikor Kirishima volt itt. Lehet megint túl hangos voltam? Tuti nem direkt odafigyeltem.

Végül elengedtem a gondolatmenetet és elmentem inkább zuhanyozni majd az egész délutánt azzal töltöttem, hogy állást keressek.

Ez volt az ötödik napom az új albérletben.