Stockholm Syndrome /One Direction FF/

Seventh Episode

-Egy lépés, és szétlövöm a fejed.-kiáltotta a konyhából előtűnő lány, aki egy fegyvert szegezett Harry felé.

-Semmi szükség arra.-fordult meg a göndör, Poly irányába.

-Harold, menj ki a házból.-mondta határozottan a lány, mire az említett személy megindult a sárga ajtó felé.

-Ezt még mind a ketten megbánjátok, főleg te Megan.-csukta be maga után a bejárati ajtót. Lerogytam a lépcsőfokra, amin álltam és csak sírtam. Talán megszabadultam ezektől a vadállatoktól, és vége a kínzásnak.

-Ne sírj csajszi. Én megvédelek.-simított végig a hátamon- Ja egyébként gyere adok tampont.-kacsintott, mire felnevettem.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá, bár kicsit furcsán pillantottam a fegyverre, ami még mindig a kezében volt.

-Elő vigyázatosság, tisztában vagyok vele, hogy képesek rá, hogy visszajönnek.-magyarázta, majd bólintottam. Megkaptam, amiért lementem, végül megajándékozott némi fehérneművel, egy kockás inggel és egy fekete rövid gatyával.

-És egyébként mióta ismered őket?-kérdeztem meg Poly-t, amikor már a nappaliban ültünk.

-Hát drágám elég hosszú, de ha szeretnéd beavatlak.-mosolyodott el.

-Kíváncsi vagyok nagyon.-viszonoztam kedves gesztusát.

-Szóval, én Niall barátnője voltam. Öt év után megkérte a kezemet én pedig természetesen igent mondtam, és gyönyörűen éltünk, itt Sydney-ben, ám amikor Ni betöltötte a 22-őt iszonyat nagy party-t rendeztünk. Amolyan "pia.drog.mégtöbbpia.annálistöbbdrog" bulira sikeredett, és természetesen mindenki atom részeg volt akárcsak én és Niall, és hát elég felelőtlenek voltunk, ha érted-állt meg egy pillanatra, bólintottam, mivel biztos voltam benne, hogy a szexről beszél, mire ő folytatta- és hát a buli után kb két hónapig nem jött meg, aztán elvégeztem egy tesztet. Ez pozitív lett. Nem akartam még ennyi idősen gyereket, mert én akkor még csak 19 voltam, nem éreztem magam túl felelőség teljesnek, így elmentem abortuszra. Mikor ez az egész lezajlott, egy hétre anyukámékhoz költöztem. Amikor haza értem Niall már mindenről tudott, és a cuccait is összepakolta, szóval amint megérkeztem elköszönt, közölte, hogy beadta a válópert, és elment. Azóta nem is találkoztam vele, csak most.-letörölt egy könnycseppet az arcáról, s az szája újra mosolyra húzódott.

-Ez szörnyű.-mondtam sajnálkozóan.

-Igen, de túl vagyok rajta, és készen állok, hogy megbosszuljam mindezt.-nevetett.

-Ezért segítesz rajtam?-kérdeztem félve.

-Nem csak ezért. Szerintem undorító, amit veled tettek, és ezt nem érdemel senki sem ilyesmit.-mondta, majd átölelt-De tudd most már biztonságban vagy.

-Köszönöm.-ezt a szót, lassan már magamra tetováltathatnám, ugyanis a mai napon már legalább századszorra hagyja el a számat ez a kifejezés.

-Nincs mit, de inkább én köszönöm neked, hogy miattad láthattam azokat a férgeket, úgy betojni, ahogy csak egy gyerek tud amikor valami rosszat csinált.-nevetett fel.

-Tényleg, mit szóltak amikor nem voltam ott?-kérdeztem.

-Amikor odaértünk a kocsihoz Liam konkrétan akkorát ütött a kocsiba, hogy valószínűleg eltört a keze. Harry felkiáltott, ahogy Zayn és Louis is. Niall pedig diplomatikusan érdeklődni kezdett, hogy nem-e tudok e véletlenül bármit is az esetről.-röhögte el magát.

-Erre te?-kíváncsiskodtam.

-Közöltem vele, hogy milyen alattomos, hogy ilyenekkel vádol, majd primadonna módjára becsörtettem a házba, és bevágtam az ajtót magam után. Itt pedig fetrengtem a röhögéstől, mert annyira vicces volt a tehetetlenségük. Kb tíz perc kellet nekik, mire autóba ültek és elhajtottak.-ahogy elmesélte, én is magam elé képzeltem és majdnem leestem a kanapéról a nevetéstől. Hihetetlen, hogy egy ilyen pillanatot nem láthattam. Traccspartinkat Poly telefonjának csörgése zavarta meg.

-Hali.-szólt bele. Legalább egy perc hallgatás után újra megszólalt.-Rendben, de hozom egy barátnőmet is.-megint csak fülelt, végül elmotyogott egy 'sziát', és lerakta a telefont.

-Tudom, hogy egy kicsit frissek a sebek, meg nincs valami jó kedved, de hivatalosak vagyunk Cody buliára.-tördelte a kezeit.

-Poly, én soha nem voltam buliban.-vallottam be legféltettebb titkom.

-Hány éves vagy?-kapta rám a tekintetét.

-19.-motyogtam. Szégyelltem, de a szüleim eléggé szigorúak voltak, és nem engedtek el sehová.

-Hát akkor itt az ideje.-nevetett fel-Hidd el a lelkeden is segíteni fog egy kis felszabadultságérzet.-hezitáltam még egy kicsit, de Poly rábeszélőképessége egyszerűen hihetetlen. Felmentünk a gardróbba, és válogatni kezdett. Először nekem, majd magának. Én egy nem túl hosszú testhez simuló ruhát kaptam, ami Poly szerint nagyon jól áll rajtam, ő pedig egy szürkés rövidnadrágot /megjegyezném, hogy a mai fiatalság inkább picsgatyának nevezné/ és egy fekete ujjatlant vett fel. A sminket nem vittük túlzásba, ahogyan a fodrászkodást sem. Poly copfba fogta fel, én pedig hagytam, hogy a vállamra omoljon. Felvettem hozzá a lány által adott fekete rövid szárú tornacipőt is, ő is belebújt az ugyan olyan cipőbe, kölcsön adott még egy táskát is, amit telepakoltam tamponnal. Ez idő alatt a nap már lement, s besötétedett, így már indulhattunk is. 

-Nincs messze a szórakozóhely ahova megyünk. Nem gáz ha gyalogolunk?-kérdezte a vörösesbarna lány.

-Nem, úgy is legalább szívok egy kis friss levegőt.-vigyorogtam, majd útnak indultunk. 

-Kérsz?-nyújtotta felém útközben a cigis dobozt Poly.

-Nem dohányzom.-vágtam rá, mire csak nevetett.

-Kislány, ez nem igazán nevezhető dohánynak, inkább hívjuk csak hangulat fokozónak.-nevette el magát, így már tisztábban láttam a dolgokat, szóval a lány fűvel kínált.

-Nem szívtam még.-félénk mosolyra húzódott a szám.

-Épp itt az ideje, ha már bulizni megyünk.-kacsintott, majd a kezembe nyomott egy betöltött szálat, s felém nyújtotta az öngyújtót.

-Tartsd bent egy kicsit, majd utána fújd ki. Gondolom azt nem kell elmondanom, hogy tüdőzd le.-hadarta el a "szabályokat". Mindent úgy csináltam, ahogy mondta, és pár percen belül, amikor megérkeztünk a helyre, kezdtem érezni a hatását. Röhögve vetettük be magunkat a tömegbe, és amint megtaláltuk Cody-t, és köszöntünk neki, a táncparkettre mentünk, s fenék-csípő riszálással próbáltuk felvenni a zene ritmusát. Poly elkerült mellőlem, de egy igazán helyes fekete hajú, enyhén borostás srác vette át a helyét. Eléggé idegen volt ez az új szituáció, de amint belejöttem, igazán élveztem. Mikor vége lett a számnak, Dylan, mint kiderült, hogy így hívták a srácot, meghívott egy italra. A pulthoz mentünk, és felültünk a magasított székekre. Rendeltünk fejenként két-két Jack-et, és amint megkaptuk, már le is húztuk. Ez a pár deci alkohol meghozta a hatását, és szerelmesen, cseppet sem visszafogottan tapadtam a vonzó fiú ajkaira. Általában mindig megvárom, hogy a srác kezdeményezzen, de most nem bírtam magammal. Már percek óta faltuk egymást, amikor két erős kéz markolt a derekamba, s elhúzott a sráctól, majd felkapott a vállára és kicipelt a szórakozóhely elé. Kint letett maga elé, s megláttam a göndör fürtöket, és már tudtam, hogy még sem kellett volna egyedül maradnom. A tudat, hogy újra rám találtak, hirtelen kijózanított, és már sikítani akartam, amikor a hátam mögül, valaki egy hatalmas ütést mért a fejemre. Összerogytam az utca kellős közepén, s még mielőtt elvesztettem az eszméletem Harry szólalt meg.

-Ugye te sem gondoltad, hogy véget ért a szenvedésed!

Sziasztok Drágaságok!

Tudom megígértem, hogy vasárnap lesz rész, de nem voltam itthon, így nem tudtam feltenni, de remélem azért tetszett, még így is hogy ennyit kellett rá várni. Ezer köszönöt a rengeteg szavazatért,és komiért. Imádlak titeket.

Puszi és ölelés <3