Stockholm Syndrome /One Direction FF/

Twenty-sixth episode

-Zayn, kérlek ne csináld ezt velem!-könyörögtem, mire egy lépést eltávolodott, én pedig félve kinyitottam a szemeimet.

-Semmi olyat nem tennék veled, amit te nem akarsz.-nyomott egy puszit az arcomra, majd meggyújtotta először az ő cigarettáját, majd felém tartotta a lángot, így az én szálam is égni kezdett. Elszívtuk a Belém karolt, és így indultunk el a beton úton.

-Miért vagy velem ilyen kedves?-kérdeztem, mire a földet pásztázva próbált magyarázkodni.

-Tudod, én is rengeteget szenvedtem az életben, úgy hogy én sem érdemeltem meg.-motyogta, bennem pedig fellángolt a kíváncsiság.

-Ki miatt szenvedtél ennyit?-tettem fel egy újabb kérdést.

-Nem ki, hanem kik illetve mi miatt.-javított ki, majd mesélni kezdett- Ha még nem tűnt volna fel, pakisztáni származású vagyok, ebből adódóan nagyon sok bántás ért már az iskolában. Illetve a nagybátyámmal éltem, mert a szüleim engem már nem tudtak eltartani, és hát ő nem volt egy földre szállt angyal. Így egy elég szegény negyedben nőttem fel, talán Brooklyn-hoz tudnám hasonlítani, bár még az is 5 csillagos szálloda ahhoz képest, ahol én éltem. Aztán 16 éves koromban elszöktem, és Londonba utaztam, ahol szerencsejátékból éltem meg egy jó darabig, amikor is nem úgy játszottam egy taggal és belém vágott egy kést.-felhúzta a pólóját, majd végigsimította az oldalán lévő hegen a kezét-Csodával határos módon, a dokik vissza tudtak hozni. Szóval ez lenne a kis történetem, arról, hogy miért nem szeretem ha bántanak valakit, ok nélkül.-nézett a szemembe.

-De akkor, eleinte miért vertél?-kérdésemre egy hatalmasat sóhajtott, majd átkarolta a derekamat, és szembe fordított magával.

-Az az igazság, hogy eleinte az volt a terve Niall-nek, hogy elkérjük a pénzt érted, majd megölünk, és otthagyunk valami bokor mélyén, én ezért is nem akartam veled közelebb viszonyt ápolni, mert féltem, hogy ha megbarátkozom veled, nem lesz szívem megölni téged. Aztán valahogy Harry még is rengeteget fecsegett, hogy ez elég felelőtlen húzás lenne, ha megölnénk téged, és végül Niall megváltoztatta a tervet.-ölelt magához. Esküszöm egyre jobban kezdtem megkedvelni ezt a srácot.

-Harold intézett el mindent?-néztem fel rá, csillogó szemekkel.

-Szereted őt, igaz?-hangjában halottam a szomorúságot, de sajnos nem tehettem az érzéseimről.

-Azt hiszem.-motyogtam, lehajtva a fejemet.

-Ne érezd magad szomorúan. Ígérem mindent megteszek, hogy ne bántsanak, és a tisztes távolságot is megtartom. Egyébként meg Liam elmagyarázott mindent, hogy kihasznált téged, de sajnos Harry-t ez nem nagyon hatotta meg.-magyarázta, mire egy könnycsepp hagyta el a szememet.

-Ne haragudj, én csak, nem értem Harold-ot, egyébként nagyon köszönöm, hogy tartod bennem a lelket.-motyogtam, végül újra egymás mellé helyezkedtünk, és visszasétáltunk a házhoz, mert Zayn kapott egy SMS-t Liam-től, hogy hoz kaját. Amikor beléptünk az ajtón, nem az a személy fogadott minket, akire számítottunk.

-Merre voltatok?-érdeklődött a göndörke.

-Sétálni.-közölte Zayn nemes egyszerűséggel, majd bement a konyhába, és kikiabált, hogy menjek enni, én pedig elsuhantam az igen csak ideges Harold mellett.

-Mit eszünk?-kérdeztem, mire a fekete srác levette az alufóliát a tálca tetejéről, és elém tárultak a finomabbnál finomabb sült és grillezett húsok, némi salátával és szósszal tálalva.

-Hozz két villát és kést, aztán álljunk neki, mert farkas éhes vagyok.-nyomott egy cuppanóst a homlokomra Zayn, Harold pedig abban a pillanatban lépett be a konyhába.

-Na mi van Megan, már a drága Zayn-t is megkörnyékezted?-érdeklődött, majd megrázta a fejét, s elsuttogott egy "kurvát", mire Z kikelve magából pattant fel.

-Mi van haver, nem látsz a féltékenységtől? A kurva életbe is, miért kell egyből a legrosszabbra gondolni? Nem tűnt fel, hogy csak te reagáltad túl a Liam-es ügyet? Értem én, hogy nem tetszik, hogy most én ápolgatom Megan-t és nem te, de tudnod kell barátocskám, hogy kell neki valaki, aki vigyáz rá, mert te is kezdesz megőrülni.-kiabált, mire Harry kitágult szemekkel meredt maga elé, majd megfordult, de mielőtt kilépett volna az ajtón, még visszanézett rám.

-Gratulálok. Ellenem fordítottad a legjobb haveromat.-tátogta.

Sziasztok Csibéim!

Tisztában vagyok vele, hogy eléggé megkésve hoztam ezt a részt, de nem sok szabadidőm volt az elmúlt időben illetve addig nem akartam hozni új részt, amíg nem jön az előzőre legalább egy komi, de sajnos ez nem következettbe, ami miatt elég szomorú is vagyok. Próbálok visszarázódni az "1 hét alatt legalább egy részt" időszakra, de ha senki sem ír, hogy mondjuk tetszett/ nem tetszett neki, így elég nehéz, és elég rosszul érintett az is, hogy azért sem írt senki, hogy lassan egy hónapja nincs rész, ebből nekem az jött le, hogy nagyjából senkit nem érdekel a blogom, vagyis hogy ha írom az is jó, de ha nem az se baj. Bocsi a kiborulásért, de tényleg próbálok mindent megtenni a történetemért, de kb semmit nem érek vele, mert senki nem önti szavakba a véleményét. 

Puszi és ölelés <3