Stockholm Syndrome /One Direction FF/

Twenty-eighth episode

-Megan, gyere már ki a szobából. Nézzünk tv-t, társasozzunk vagy csináljunk bármit, de én nagyon unatkozok.-kiáltott lentről a szőke.

-Niall, nincs kedvem semmihez, de mondjuk elvihetnél sétálni.-emeltem meg a hangom erejét.

-Biztos hogy nem, de gyere már le.-válaszolt. Az igazat megvallva én is nagyon untam magam, de Niall-höz nem volt kedvem. Én csak Zayn-t akartam vissza kapni, vagy a régi Harry-t, de mivel egyenlőre egyik sem teljesülhetett be, ezért inkább az egyedüllétet választottam, mintsem hogy azzal a nagyképű fővezérrel üssem el az időt. Nem válaszoltam neki, csak fetrengtem tovább, de ez valószínűleg neki nem tetszett, így nagy robajjal felrohant, s berontott a szobámba.

-Két választásod van vagy a lábadon jössz le, vagy lecipellek.-közölte nemes egyszerűséggel a parancsnok, de én figyelmen kívül hagytam a fenyegetésnek szánt mondatát, s átfordultam a másik oldalamra, hogy ne kelljen néznem azt az öntelt képét. Niall az ágyhoz lépett, s egy mozdulattal felkapott a vállára, így vitt lefelé.

-Tegyél le te idióta! Niall a kurva életbe, tegyél már le, az Isten szerelmére!-ordítottam vele, de ő is csak figyelmen kívül hagyta a kiabálásomat, akár csak én az ő fenyegetését. Meg sem álltunk a konyháig, de ott szerencsémre letett.

-Kitaláltam egy csodálatos programot.-jelentette be, majd elő kapott az egyik fiókból egy receptkönyvet, s a pultra csapta-Sütni fogunk.

-Niall, jobban jársz ha én nem tevékenykedek a konyhában, ugyanis nem vagyok valami ügyes.-közöltem vele, de mintha a falhoz beszéltem volna. A kezembe nyomott egy kötényt, majd ő is felkötötte magára. Én is követtem példáját, majd a kezembe kaptam a szakácskönyvet, s átnyálaztam a tökéletes édesség kereséséért. Pár perc múlva rá is találtam arra, amit talán még én is eltudok készíteni, az pedig a palacsinta volt. A szöszi felé mutattam a könyvet.

-Tökéletes választás. A palacsinta az egyik kedvencem.-mosolygott, majd elővette a hozzávalókat, s egy nagyobb tálba tette a könyvben írt összetevőket, s összekeverte. A masszával teli tálba tett még egy merőkanalat is, majd elővette a palacsintasütőt, s egy kevés olaj beleöntése után a tűzhelyre helyezte, hogy melegedjen az.

-Na innen már folytathatod.-jelentette ki, majd átadta a helyét, én pedig egy adag tésztát öntöttem a serpenyő közepére. Amikor már kellően megsült az egyik fele, megfordítottam, végül egy tányérra tettem. Ezt a folyamatot legalább 20-szor megismételtem, mire az összes nyers tészta elfogyott. Niall közben nutellával és tejszínhabbal ízesítette az összes palacsintát. Mikor végeztünk az elkészítéssel, a mosogatóba dobtam a serpenyőt, levettük mind a ketten a kötényeket, s visszatettük a szekrénybe, végül előkapott Niall két tányért, s az asztalra tette azokat a palacsintákkal együtt.

-Nagyon finom lett.-mondtam, mire a szőke séftársam egy pillanatra levette a szemét az ételről, s felém tekintett.

-Látod, megérte lejönnöd. Amúgy meg isteni lett. Egész jó kis csapat vagyunk.-jelentette ki, majd felemelte a kezét, hogy egy pacsit adjak neki. Teljesítettem a kérését, így a tenyeremet az övébe csaptam, majd folytattuk az étkezést. Miután elpusztítottuk az összes palacsintát, bevállaltam a mosogatást, Niall pedig keresett valami filmet. A kezemet még csípte a víz, na meg a mosogató szer is, de egy idő után megszoktam. Amint végeztem a konyhában, átlibbentem a nappaliba, ahol Niall bőszen kereste a tökéletes filmet.

-Na mi lesz?-kérdeztem a szőkét, mire ő felpillantott.

-Valami romantikus vígjátékot nézünk.-közölte, majd betette a CD-t a lejátszóba, s mind a ketten leheveredtünk a kanapéra. A film felénél már mind a ketten az igazak álmát aludtuk, amikor egy hatalmas dörrenéssel kicsapódott az ajtó, s Harry lépett be rajta.

-Ébresztő! Mennünk kell!-közölte, mire mind a ketten felpattantunk.

-Gáz van pajtás?-kérdezte Niall kómásan.

-Malik-et követte a rendőrség, és mivel menekülni kezdett, lelőtték.-közölte, mire lefagytam.

-Zayn meghalt?-kérdeztem félve, és csak remélni mertem, hogy nem igazolódik be a gyanúm.

-Igen Megan, a legjobb haverom meghalt, neked és az apádnak köszönhetően.-ordított, majd izomból beleütött a mellette álló falba, s mint a lelki illetve a fizikai fájdalomtól a földre rogyva elsírta magát.

Hellóka Csibéim!

Nos hát hol is kezdjem......most valószínűleg elátkoztatok magtokba, hogy miért is tettem ezt, de elég ésszerű a dolog. Nagyon haragszom Zayn-re, amiért cserben hagyta a srácokat illetve minket, ezért úgy gondoltam nincs helye a blogomban. Tudom, hogy már régen történt a kilépéses incidens, azonban csak most tudtam úgy megírni, hogy távozzon a történetből. Remélem idővel megtudtok majd nekem bocsájtani, és ezzel a "megöléssel" nem csökken a blog olvasottsága.

Ezer puszi mindenkinek <3