Sixteenth Episode

2.3K 118 6
                                    

Liam és Zayn kiabálására keltem. Harold karjai még mindig öleltek, amiből arra következtettem, hogy még ő is aludt.

-Mi a lófaszt kerestek itt hajnalok hajnalán?-kelt ki magából Harry, és felült az ágyon.

-A kurva életbe Hazza 10 óra van, és el kell mennünk venni eldobható telefont, mivel múltkor nem sikerült, emlékszel?-utalt a pár napja történt estre, amikor még az Egyesült Államokban voltunk, azt hiszem.

-Oh, bassza meg, de miért nem hagytatok, még legalább egy órát aludni? Elég sokáig fent voltunk.-dörmögte, mire mind a ketten kérdően néztek ránk.

-Nem dugtunk, csak hogy érthető legyen, csak elmentünk vacsorázni.-magyarázkodott Harry, mire Liam-nek kipattantak a szemei.

-Mi a lófasznak viszed el vacsorázni? Nem megbeszéltük, hogy nem létesítünk vele max szexuális kapcsolatot?-kérdezte, majd kirángatott az ágyból, majd közölte, hogy öltözzek fel, mert elvisz magával. Harold-ra pillantottam, aki csak lepődötten pillázott Zayn-re, aki megvető tekintetével 'díjazta' a tegnapi tettéért. Előkotortam egy fekete cicagatyát és egy inget, mire Liam felmordult.

-Ne öltözz ki cica-mica, mert én biztos nem viszlek sehova.-jelentette ki, mintha bárki is elvárná tőle. Nem értem ezt a srácot, olyan egoista, és folyton mindenkit kioktat, még is ha rá néz az ember, a tekintetéből az sugárzik, hogy egy visszahúzódó, csendes srác, aki biztosan nagyon okos, és egyetemista, vagy már van legalább egy diplomája. Néha annyira meghökkenek, hogy mennyire félre lehet ismerni az embereket.

-Siess ribi, nem várunk fél órát, amíg gondolkodsz.-közölte újra Liam, mire legszívesebben bevertem volna a képét, de inkább hallgattam, s kikaptam egy ujjatlant, egy farmeringgel, és a fürdőbe rohantam. Felöltöztem, megmosakodtam, majd kimentem a szobába a fiúkhoz. Harry még mindig az ágyban feküdt, Liam összefonta maga előtt a karjait, Zayn pedig, csak állt, ahogy szokott.Természetesen nem a cerkája, hanem ő maga.

-Kész vagyok, pöcsfej!-krákogtam, mire közelebb jött, és végigsimított az arcomon, mire összeugrott a gyomrom. Mit tervez már megint ez az idióta.

-Inkább vedd a cipődet, egyébként még egy ilyen megjegyzés, és eltöröm a kezedet, és csak szólnék, hogy nem lesz ott senki, csak kettesben leszünk.-kacsintott, majd ellépett tőlem. Pont olyan távolságban volt, hogy a kezemmel utána csaptam, pontosabban az arcát próbáltam elérni, de ő a kezem után nyúlt, és kicsavarta azt, én pedig háttal fordultam neki, ezzel is enyhíteni a fájdalmat.

-Liam, ez kurvára fáj!-kiáltottam, de nem engedtem magam gyengének mutatni, így a könnyeimet visszatartottam.

-Szögezzünk le valamit, ha bármilyen módon is próbálsz bántani, vagy ócsárolni, azt megbánod!-suttogta a fülembe, majd elengedett, s Harry felé vettem az irányt. Kitárta a karjait, de Liam hátrarántott.

-Engedj el te vadbarom!-kiabáltam.

-Tartogasd a hangod későbbre!-nevetett, mire Harold felkapta rá a tekintetét, s az engem visszatartó pasira nézett szigorúan, Liam pedig elengedett. Harry karjaiba másztam volna, ha Zayn nem szólal meg.

-Mennetek kéne, Louis most írt, hogy beszélt az egyik ismerősével, aki beszerzi a telót, na meg tablettákat is hozatott, szóval találkoznotok kéne vele. Átküldtem a címet üzenetben, csak siessetek.-magyarázta, Li pedig felkapott, maga mellé állított, majd a telefonját megnézte, s bólintott. Kifelé tolt az ajtón, mire hátra néztem Harold-ra, aki engem nézett szintén. Eltátogott egy 'sajnálom'-ot, majd lehajtotta a fejét, én pedig legszívesebben vissza rohantam volna, hogy egy csókkal felvidítsam, de nagy nyomoromra ez a fogyatékos a nyomomban volt, és nem engedte volna amúgy sem.


Üdv Drágaságaim!

Bízom benne, hogy ezzel a résszel sem okoztam csalódást nektek. Remélem, hogy elég jóra sikeredett, és ha netán bármi hozzáfűznivalótok lenne, például nem tetszett a rész vagy épp ellenkezőleg nagyon tetszett, kérlek írjátok meg nekem, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Ezer puszi csibéim <3

Stockholm Syndrome /One Direction FF/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora