Stockholm Syndrome /One Direction FF/

Nineteenth episode

Amikor kinyitottam a szememet, sötétség uralkodott a szobában. Megfordultam, de Liam nem feküdt mellettem, szerencsére. Még mindig egy pöcsfejnek tartom, történt ami történt, de be kell vallanom, hogy egy igazán dögös pöcsfej. Gondolataim mosolyt csaltak az arcomra. Arra gondoltam, lemegyek a konyhába, mert farkas éhes lettem. Megpillantottam a Liam által levett fehér ingét, és magamra kaptam. Felvettem egy bugyit is, majd leandalogtam a lépcsőn, s belibbentem a konyhába. Liam épp a gáztűzhely előtt állt, és riadva ugrott egyet hirtelen érkezésemre.

-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.-motyogtam, majd leültem az étkezőasztalhoz.

-Semmi gáz. Éhes vagy?-kérdezte felém fordulva.

-Igen.-mosolyogtam rá, mire felhúzta az egyik szemöldökét.

-Csak megjegyezném, hogy nem leszek veled aranyos, meg kedves.-nyögte, majd visszafordult a tűzhelyhez.

-Liam, te akkora egy faszfej vagy.- jelentettem ki, s felpattantam. Elindultam az emeletre, de ő megfogta a kezem, és visszarántott. Magához húzott, és egy vággyal teli, érzelem mentes csókban forrtunk össze. Az agyam rám parancsolt, hogy azonnal kezdjek kapálózni, de a testem, nem reagált, és visszacsókoltam. Ezt tényleg nem hiszem el, nem feküdhetek le vele megint. Valami csoda folytán Liam elvált ajkaimtól.

-Ja, faszfej vagyok, de azért szeretsz velem baszni. Amúgy meg, csak megjegyezném, hogy beindít, ha egy lánynak mocskos a szája.-súgta az utolsó mondatot a fülembe, és elkezdte harapdálni a cimpámat. Felnyögtem, még is eltoltam magamtól.

-Tudod mit, inkább nem vagyok éhes.-forgattam meg a szemeimet, majd felszaladtam a vendégszobába, s becsaptam magam után az ajtót. Nekifutásból vetettem be magam az ágyba, és a könnyeim már potyogtak is. Hogy lehetek ilyen naiv. Miért is gondoltam, hogy talán egy fokkal is normálisabb lesz? Egyszerűen csak megdugott, és most újra egy tuskó, csak azt nem értem, hogy miért volt olyan figyelmes szex közben.

-Hoztam neked szendvicset.-nyitott be kopogás nélkül, majd felkapcsolta a villanyt.

-Hagyj békén, te pöcs.-kiáltottam, mire letette a tálcát az ágyra, majd kiment, de még mielőtt becsukta volna az ajtót oda szólt nekem.

-Nagyon szexin áll az ingem főleg, hogy nincs alatta melltartó.-láttam a kanos mosolyt az arcán, ami felnyomta bennem a pumpát. Mi a szart képzel ez magáról? Öntelt barom. Ránéztem az ágy végében lévő szendvicsre, s rávetettem magam. Úgy ettem, mint aki napok óta nem kapott enni. Amikor elfogyasztottam, leosontam a konyhába, és örömmel vettem tudomásul, hogy Liam a szobájában van, így amint letettem a tálcát, beültem a nappaliba, s bekapcsoltam a tv-t. Annyira megörültem, hogy elfelejtettem, hogy Magyarországon vagyunk, és nem értem a nyelvet, de amint elkezdtem kapcsolgatni a csatornákat, rátaláltam egy Amerikai adásra, ahol épp a hírek mentek.

"Kérem emberek, aki látná őt, hívja a képernyőn látható számot" a riport utolsó másodperceit kaptam el, ami meglepett, hogy az én képem "díszelgett" a televízión, és az édesapám száma. Valóban igaz lenne, hogy engem keres majdnem az egész világ? Gondolatmenetemet Liam zavarta meg azzal, hogy beállt a tv elé.

-Mi az kislány, nézed magad a hírekben?-nevette el magát, mire nekem felfordult a gyomrom.

-Nem lehetne, hogy hagyd néznem a tv-t?-kérdeztem, mire helyt foglalt mellettem.

-Természetesen, megengedem, de csak ha megteszel egy szívességet.-mosolygott rám, majd a kezemet a férfiasságára vezette.

-Liam a kurva életbe is, nem foglak kielégíteni.-kaptam el a kezem, mire ő megragadta a tarkómat, és megcsókolt.

Sziasztok Drágaságok!

Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket és számítok néhány vélemény nyilvánító komira. 

Puszi mindenkinek <3