Stockholm Syndrome /One Direction FF/

Thirtyth Episode

Az utána következő több mint háromnegyed év semmi érdekességet nem rejtett. Bebarangoltuk mondhatni az egész földgolyót, azonban az amerikai kontinensre, még véletlenül sem mentünk. A srácok megbarátkoztak a helyzettel, hogy én és Harry egy párt alkotunk, és még a folyton kötekedő Liam-nek sem volt kifogása ellene, bár néhányszor megkaptuk,hogy mi lesz velünk, ha vissza kell majd mennem az apámhoz, de már nem érdekelt. Na igen, édesapám mindent teljesített, amit a srácok kiadtak neki parancsnak. Az utolsó napon, átutalta a váltságdíjamat is.

Reggel szerelmem édes csókjaira keltem.

-Jó reggelt picim!-húzott magához, én pedig köré fontam a karjaimat, s egy puszit nyomtam a mellkasára.

-Jó reggelt baby!-szólítottam általam használt becenevén.

-Gyere menjünk reggelizni. Niall valami finomat csinált az illatokból ítélve.-homlokomra adott egy cuppanóst, majd kikelt az ágyból, felkapott egy alsónadrágot, majd felém nyújtotta a pólóját, és egy bugyimat. Na igen, ebből szerintem még a vak is látta volna, hogy elég hosszúra sikeredett az éjszakánk. Felkaptam magamra a ruhadarabokat, majd adtam egy utolsó csókot a szerelmemnek, s lecsattogunk a többiekhez.

-Jó reggelt "Mr. és Mrs. Üvöltsd a nevem".-gúnyolódott Liam Niall pedig jóízűen nevetett, Louis pedig épp magába zuhanva tanulmányozta a körözött személyek listáját, amin már nem szerepelt a nevük.

-Neketek is csodálatos reggelt!-nevetett Hazza, majd odalépett az asztalhoz, s leült hozzá. A többiek is csatlakoztak hozzánk, és elfogyasztottuk a tökéletesen elkészített omlettet. Ez után ittunk egy kávét, majd mindenki a saját szobájába igyekezett.

-Pakolj hercegnő, utazunk!-jött be a közös szobánkba a hónapok során hatalmas loboncot növesztő pasim.

-Rég költöztünk már.-motyogtam, majd elővettem a bőröndöm, és az utazós ruhámat ami egy fekete pólóból, csőnadrágból és sapiból állt, illetve társult még hozzá egy hasonlóan sötét színű magassarkú. Elpakoltam az összes ruhámat, és az egyéb cuccaimat, majd felöltöztem, s levittem a cuccaimat a nappaliba. Már mindenki lent volt és a telefonját nyomkodva ültek egymás mellett a kanapén. Amint leértem, minden felpattantak, s a csomagjaikhoz léptek.

-És most hova költözünk?-kérdeztem mosolyogva, mert már olyan régen költöztünk, hogy izgatott lettem az utazás miatt.

-Az egyenlőre maradjon meglepetés.-küldött felém egy cseppet sem őszinte vigyort Louis. Biztosan készülnek valamire, de arra jutottam, hogy Harry elmondaná, ha engem is érintene a dolog. Beletörődve a tudatlanságomba kifelé vettük az irányt, s bepakoltuk a kocsiba a cuccainkat. Szerencsére befértünk egy autóba, mert csak öten voltunk. Elől ült a két diktátor Lou és Niall, én pedig Liam és Harry társaságát élveztem a hátsó szekcióban. Utunk egy erdős részhez vezetett, amit már mind jól ismertünk. Kiszálltunk a kocsiból, és valahonnan előkerült egy mécses, illetve egy szál virág. Megkeresve az általunk kitaposott ösvényt, célba vettük a helyet, ami ehhez az országhoz köti a szívünket, ugyanis egy barátunk alussza itt a végtelenségbe nyúló álmát. Ahogy közeledtünk a sírhelyhez, a szívem kezdett összefacsarodni a gondolattól, hogy talán ez az utolsó "találkozásunk" Zayn-nel. A könnyeim már patakokban hulltak, s amint ezt Harry észrevette magához ölelt, de nem álltunk meg. Körbe álltuk az általunk kiépített sírhelyet. A négy srác magába zuhanva bámulta a fejfán álló "Zayn Malik. Örökre a szívünkben fogsz élni!" feliratot. Niall meggyújtotta a kezében lévő mécsest, majd a földkupacra helyezte, úgy hogy az ne dőljön el. Liam is rátette a virágot a sírra, én pedig letérdelve a földkupacra tettem a kezem.

-Tudod Zayn, most itt kell hogy hagyjunk téged, de megígérem, amint alkalmam lesz rá, visszajövök meglátogatni téged!-beszéltem a fejfához, s keserves zokogásba kezdtem. A fiúkra tekintettem, és mindegyikük könnyes szemmel nézett egy-egy pontot a síron. Talán ez a négy srác nem a legszentebb ember a földön, de egymásért bármit megtennének, és ez számomra tiszteletreméltó.

-Azt hiszem indulnunk kéne.-segített fel a földről Harry, én pedig bólintottam, s visszaandalogtunk az autóhoz. Egész úton szótlanul ültünk, mindenki magába volt fordulva a történtek hatására. A következő állomásunk egy hatalmas hangárépülethez vezetett, ami tele volt tömve "piros,fehér,zöld" zászlós repülőkkel, ezzel is jelezve számunkra, hogy még mindig a közép-európai Magyarország vendégszeretetét élvezzük, lassan 10 hónapja.

-Srácok!-kiáltott felén a számomra ismeretlen férfi.

-Erik, haver.-szólították meg szinte egyszerre a fiúk.

-Mi járatban erre felé?-érdeklődött a nálunk kb 5 évvel idősebb fiú.

-Kellene nekünk egy fuvar.-jelentette ki Liam, Erik pedig felhúzta a szemöldökét.

-És hova mennétek?-kérdezte.

-Az államokba.-jelentette ki, mire kipattantak a szemeim.