Stockholm Syndrome /One Direction FF/

Twenty-first Episode

-Harry, ne!-húzódtam el tőle, mire felszaladtak a szemöldökei, olyan magasságba, hogy félő volt, hogy beleakadnak a hajába.

-Mi a szar? Reggel még nem ezt mondtad. Egész nap arra vártam, hogy végre megcsókolhassalak, erre most nem akarod? Nem értelek, de komolyan.-rázta meg a fejét. Legszívesebben elmondtam volna neki mindent, de nem voltam benne biztos, hogy ez helyes lenne, ugyanis akkor biztosan elveszíteném bizalmát.

-Sajnálom.-motyogtam, mire ő egy hatalmasat sóhajtott, és a papírszatyor tartalmát az ágyra öntötte. A szám is tátva maradt, amikor tudatosult bennem, hogy mi is hever az ágyon. Egy bilincs, egy guriga szigetelőszalag, egy sapka, bár ezt nem nagyon értettem, illetve egy fehér póló feküdt egymáson.

-Gyere.-fogta meg a kezem, majd az ágy mellé húzott- Ezt vedd fel!-nyomta a kezembe a fehér pólót.

-Legalább elfordulnál?-kérdeztem keresztbe tett kezekkel. Kérésemre hátat fordított nekem, de a biztonság kedvéért én is a másik irányba fordultam. Levettem az inget, és akkor tudatosult bennem, hogy nincs rajtam melltartó. Körbenéztem a szobában, és megpillantottam a ruhadarabot az ágy végében. Kösz Liam, legalább dobhattad volna egy kevésbé feltűnő helyre is. Melleim elé szorítottam az inget, s eltipegtem fehérneműig. Miközben felvettem a földről az anyagot, Harry kérdő tekintetével találtam magam szemben.

-Nem annyira szeretek melltartóban aludni.-magyaráztam, de még én magam sem hittem el a kifogást, nem hogy Harold, de úgy véltem, talán nem is érdekelte annyira mi történt, vagy egyből rájött, hogy mi volt köztem és Liam között. Mondjuk nem lehetett olyan nehéz kitalálni, abból hogy melltartó nélkül járkáltam méghozzá a srác ingében. Ismét visszavánszorogtam arra a pontra, ahol lekaptam magamról a férfi felsőt, Felszenvedtem a melltartót, s felvettem a fehér pólót. Közelebb léptem Harry-hez, aki pókerarccal végigmért, majd az ágyon heverő tárgyakra pillantott. Kezébe vette a bilincset, és pörgetni kezdte a jobb mutatóujján. Felpattant, s a hátam mögé állt, én pedig szembe fordultam vele, mert nem akartam, hogy a fém újra a csuklómat 'díszítse'.

-Fordulj meg!-parancsolta, de én nem teljesítettem.

-Nem fogom hagyni, hogy újra megbilincselj.-mondtam, mire megrántotta a vállát, s a hátam mögött összefogta a kezeimet, majd ráerősítette a fémet.

-Látod, ilyen egyszerű!-suttogta a nyakamba, s csókolgatni kezdte azt.

-Harry ne..-nyöszörögtem, mire ő a szemeimbe nézett, és ráhajolt az ajkaimra. A vágy az eszemet vette, pióca módjára tapadtam dús, rózsaszín ajkaira. Az agyam megálljt parancsolt, de a szívem dobogása elnyomta azt.

-Na jól van folytassuk inkább a feladatot, amit kiszabtak rám, mert még a végén engem is megkínoznak.-nevette el magát, bár szerintem elég morbidra sikeredett.

-Mire kell a sapka?-kérdeztem, mire felemelte a darabot, majd a fejemre tette.

-Fodrásznál voltál, ami azt jelenti, hogy a szüleid azt hiszik hogy még mindig fekete a hajad.-magyarázta mire megértettem.

-Hogy ti milyen furfangosok vagytok.-forgattam meg a szemeimet. Felkapta a ragasztószalagot, s lementünk a többiekhez.

-Kész vagyunk.-jelentette be Harry, mire a többiek körém gyűltek.

-Ez így nagyon gáz.-mondta Louis.

-Elintézem.-jelentette ki Niall, majd rángatni kezdett a bejárati ajtó felé. Kivitt az udvarra, és ellökött, pont a legnagyobb porba. Összekente a pólómat, majd felállított, és szétszaggatta rajtam. Kaptam még egy pofont is az arcomra, hogy még nyomorultabban nézzek ki, a visszavitt a többiekhez.

-Kezdhetjük?- kérdezte Niall, mire a fiúk igennel válaszoltak. A konyha közepén egy szék állt, mögötte pedig egy állványról lógott le egy fekete lepedő. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire kiterveltek mindent ezek a majmok. Leültettek a székre, majd Zayn lehajolt, s összefogta a lábaimat.

-Meg ne próbáld!-kiáltottam rá, amikor elkezdte a ragasztószalagot a bokáim köré tekerni.

-Ha nem kapálózol, a videó után leveszem.-ígérte meg, mire elhallgattam. Amikor végzett, csatlakozott a többiekhez, akik már a kamera mögött álltak. Liam idő közben fehér alapon fekete színű betűkkel teleírt transzparenseket kotort elő valahonnan, és azt tartotta, hogy azt olvassam el.

-Próbálj meg minél kétségbeesettebb lenni, el is sírhatod magad, nem bánom.-utasított Niall. Sajnos nem rendelkezem semmiféle színészi vénával, ezért első próbálkozásra csak végighadartam az egészet.

-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?-tette csípőre a kezét a főnökúr.

-Nem tehetek róla, hogy nem tudok színészkedni.-magyarázkodtam, mire Niall felhúzta a szemöldökét.

-Igen, és nem vagy kétségbeesve, hogy véletlenül mondjuk itt hagyunk a picsába, és éhen meg szomjan halsz?-érdeklődött, de mintha a falnak beszélt volna. Meg sem hatott az igazat megvallva, és ezt még én is furcsálltam.

-Figyelj, ha meg akarnátok ölni, már megöltetek volna.-forgattam meg a szemeimet, mire a fiúk elgondolkodva meredtek rám. Louis lépett közelebb hozzám, és előrántott egy kést. Mindenki kérdően nézte az elém guggoló srácot.

-Szerintem ez megváltoztatná a véleményed a dolgokról.-mondta, majd elkapta a tenyeremet, és a kést egyre erősebben nyomta bele.

-Hagyd abba! Ez kurvára fáj te állat.-kiáltottam rá, de nem hatotta meg, Éreztem, hogy a vér végigfolyik a kezemen.

-Elég lesz Lou!-parancsolta Niall, majd elhúzta tőlem a fogyatékos haverját.

-Na most már bele adsz apait-anyait?-kérdezte hatalmas vigyorral Louis, mire bólintottam, és elkezdtem újra olvasni a szöveget, de most már be volt kapcsolva a kamera is.

"Szia apu! Amint értesültél róla, elraboltak. A hollétemről egyenlőre nem tudhatsz, illetve ha nem teljesíted a feltételeket, nem is fogsz tudni. Az első feladatod az lesz, hogy állítsd le a nyomozást utánam! Ne kutass, ne keress, illetve intézd el, hogy a rendőrség is valamilyen szinten leálljon, mert különben nem találkozunk többet, legalábbis úgy hogy mind a ketten élnénk, úgy semmiképpen sem. Kérlek, tegyél meg mindent, hogy kiszabadíts, mert már nem bírom sokáig!"

Sziasztok Csibéim!

Nagyon köszönöm a sok szavazatot, amivel jelezitek felém a tetszéseteket, azonban kíváncsi lennék a saját, átgondolt, kifejtett, általatok írt véleményetekre is, ugyanis ez a vote csak azt jelzi nekem, hogy tetszik de az nem derül ki belőle, ami mondjuk nem. Persze most jöhet az, hogy örüljek neki, hogy egyáltalán kapok szavazatokat, de sajnos egyre csökken a történet nézettsége részről-részre és kezdek kétségbe esni, mert nem tudom min kellene változtatnom, ezért is kérlek titeket, hogy írjatok le akár ide a rész alá hozzászólásban vagy üzenetben a véleményeteket. Jöhet hideg is, meleg is.

Ezer puszi minden drágaságos olvasómnak <3