Stockholm Syndrome /One Direction FF/

Fourteenth Episode

Kibillegtem a fürdőből, mire mind a két fiú hirtelen rám pillantott.

-Mi az srácok?-kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy azért riadtak így meg, mert egy olyan beszélgetés közepén törtem rájuk, amit nem kellett volna hallanom.

-Semmi, csak arra gondoltam elviszlek vásárolni.-mosolyodott el Harry, mire nekem egy "hát persze" hagyta el a számat.

-Tessék?-kérdezett vissza, mire én egy kicsit megijedtem, de egyből rávágtam.

-Azt mondtam, az már jó lesz, mivel ez a gönc lassan 3 napja van rajtam.-villantottam egy bugyuta mosolyt, mire Harold lelke megnyugodott.

-Alex nem tudsz valahol valami jó fodrászt?-kérdezte Harry, mire elnevettem magam.

-Szerintem is itt az ideje a birkanyírásnak, szerintem csald el Louis-t is.-kacsintottam rá, mire megforgatta a szemeit.

-Te mész fodrászhoz, és veszünk neked valami olyan ruhákat, amik teljesen eltérnek az eddigi stílusodtól, ugyanis elég feltűnő veled így sétálgatni, mert az emberek felismernek.-nézett rajtam végig.

-Ajj, pedig már azt hittem megválsz a "csodálatos" hajkoronádtól.-pásztáztam a földet.

-Az én hajamhoz senki nem nyúl.-jelentette ki, mire közel léptem hozzá. A testünket csak pár milliméter választotta el, s beletúrtam a hajába. Hatalmasat sóhajtott, és az alsó ajkába harapott. Szinte éreztem, hogy megkeményedik a farka, s egy lépést hátrébb álltam. Kínos csönd vette át a hatalmat a szobában, amit Alex tört meg.

-Van egy csajszi itt a városban, aki az én frizurámat is kordában tartja, ha gondolod felhívhatom, sőt a legjobb, hogy házhoz jön.-ajánlotta fel a srác, mire Harry felé fordult.

-Tökéletes, de el kéne intézni, hogy még ma legyen időpont, mivel minél hamarabb el akarok menni vásárolni.-hadarta Harold, Alex pedig elővette a telefonját, és tárcsázta a számot. Kb 5 perc alatt le is beszélte, és láss csodát, egy óra múlva meg is érkezett a ránézésre Harry-vel egy idős, rengeteg tetkóval és piercinggel rendelkező lány, akitől egy kicsit tartottam.

-Szóval akkor ő lenne az alany?-mutatott rám a csaj, mintha egy zsák krumpli lennék.

-Igen, a neve Megan.-mondta Alex.

-Az jó. Én Dia vagyok.-mormogta-Szóval milyenre szeretnéd a hajadat?-kérdezte.

-Harold?-kíváncsiskodtam, mire a tetovált csaj felröhögött.

-Neked komolyan a pasid dönti el, hogy milyen legyen a hajad?-könnyek folytak a szeméből, annyira nevetett.

-Nem a pasim, és nem tökmindegy az neked?-pofáztam vissza neki, mert nagyon felcseszett idegileg.

-Jó jó, nincs semmi baj, csak megkérdeztem.-csitított le az a ribanc.

-Megan, nyugi.-tette Harry a kezét a vállamra, én pedig lesöpörtem magamról.

-Miután lehiggadtál méregzsák, kinyöghetnéd, milyen hajat szeretnél, mert nincs túl sok időnk.-vágott egy mogorva fintort, mire legszívesebben megkéseltem volna, de egy mosolyt küldtem felé, majd közöltem vele, hogy "varázsoljon" a fekete hátközépig érő hajamból, vállig érő szőke aljú azaz szőke ombre hajat, és természetesen a teteje maradjon fekete. A cafka először levágta a hajamat, majd befestette a végét, végül leöblítette. Bele néztem a tükörbe, és tátva maradt a szám is. Egyszerűen nem hittem a szememnek, hogy mennyire el tudta cseszni még ezt az egyszerű hajat is. A vége nem volt egyenesen levágva, és még az is rátett egy lapáttal, hogy olyan volt a szőke rész, mintha belemártottam volna a festékes vödörbe.

-Mennyivel tartozom?-kérdezte Harold, mire Dia csak legyintett.

-Vigyél el vacsorázni.-mosolygott rá a göndörkémre. Ennek hatására, bennem felment a pumpa. Beszaladtam a Harry-vel közös szobánkba, és magamra zártam az ajtót. Mit képzel ez a kurva, azok után, hogy elbaszta hajamat, még van képe ilyet kérni a szerelmemtől. Istenkém, már megint kezdem a féltékenykedést, és azt hiszem ez durvább lett, mivel megtudtam, hogy Harry többet érez irántam.

-Na sziasztok!-köszönt az a ribi elég hangosan, hogy én is meghalljam. Ó hogy pusztulna meg. Lefeküdtem az ágyra, és a könnyeim potyogni kezdtek. Harold biztosan igent mondott neki, és bele fog szeretni, mert ő egy igazán vagány csaj, és a szíve mélyén minden pasi szeretne egy ilyen nőt.

-Megan, nyisd ki!-dörömbölt az ajtón Harry.

-Mi a lófaszt akarsz?-próbáltam nem szipogni.

-El kell mennünk vásárolni, programom van estére.-motyogta Harry, mire a könnyeim már megállás nélkül folytak az arcomon.

-Nem akarok menni. Vásárolj nélkülem, megvagyok ebben a göncben is. Nekem úgy is mindegy, ha Liam megtudja hogy vásároltál nekem, lehet hogy még meg is erőszakol engem, szóval inkább ne kockáztass.-hadartam.

-Megan, ne csináld ezt! Gyere ki, és elmegyünk vásárolni.-motyogta, mire én az ajtóhoz vánszorogtam, és kinyitottam azt.

-Most nézz meg jól! A méreteimet nem tudom pontosan, de remélem sikerül eltalálni. Menj, és vegyél nekem ruhákat, de az sem érdekel ha nem veszel, de én most visszamegyek, és alszom.-motyogtam, majd az orrára csaptam az ajtót, és fehérneműre, és bedőltem az ágyba. Akkor, abban a pillanatban már az sem számított, hogy két napja zuhanyoztam, az sem számított, hogy olyan a szagom mint egy elázott kutyának, csak az, hogy végre álomra hajtsam a fejem, s végre elaludjak. Pár percig még potyogtak a könnyeim, de valami csoda folytán, az álommanó megszánt, és végre elaludtam.

-Meg! Megan!-szólítgatott Alex, miközben a vállamat tapogatta.

-Igen?-kérdeztem rekedt hangon.

-Elmegyünk sétálni?-kíváncsiskodott.

-Adj 3 percet, és visszaveszem azt a göncöt, mert most bugyiban vagyok.-nevettem.

-Ed küldött neked egy szatyor ruhát, és fehérneműt, ja és kapsz 10 percet, hogy zuhanyozni is legyen időd.-kacsintott, majd kiment a szobából. Feltápászkodtam, és elbattyogtam a szatyorig, amit Harry hagyott itt nekem. Kinéztem az ablakon, és tudatosult bennem, hogy már besötétedett. Kiválasztottam egy rózsaszín csipkés, tanga-melltartó duót, és elmentem a fürdőbe. Le zuhanyoztam, kicseréltem a tamponom, s felvettem a fehérneműt. Kibillegtem a szobába, a szatyor tartalmát az ágyra borítottam. Kiválasztottam egy fekete magasított derekú farmert, és egy szürke ujjatlant, amit egy farmer kabáttal dobtam fel. Elkönyveltem magamban, hogy ennek a Harold-nak kitűnő az ízlése, majd megkerestem a hatalmas házban Alex-et, és útnak indultunk. Egész séta alatt csöndben mentünk egymás mellett. Elég furcsa volt, mert beszédesebbnek ismertem meg ezt az Alex gyereket, de hát ezek szerint nem vagyok neki szimpatikus, hát ez van. Elértünk egy elég parkos részhez, ahol csak a hold fénye világított meg egy fehér-piros kockás plédet, egy piknik kosárral.

-Na nekem most mennem kell, jó szórakozást.-hagyott ott, egyes-egyedül Alex. Valami motoszkálást hallottam meg az egyik fa mögül, s az irányába néztem. Szemeim hatalmasra tágultak, amikor megláttam a felém haladó öltönyös srácot, egy csokor virággal. Amikor odaért hozzám, csókot lehelt fakó ajkaimra, majd a kosár felé invitált.

Drága, egyetlen Olvasóim!

Köszönöm szépen, hogy bizalmat szavaztatok nekem azzal, hogy leírtátok a véleményeteket a pár napja közzétett "levelemhez". Csak remélni tudom, hogy ezen túl mindenki, vagy legalábbis többen fogtok komizni.

Sok millió puszi mindenkinek <3