- Kicsikém, ébresztő, a hasadra süt a nap! - hallottam meg anya hangját. Lassan kinyitottam a szemem. Mosolyogva állt felettem, szőke haját kontyba fogta, orrán fekete keretes szemüveg pihent. - Ma mész a Roxfortba, lelkesedj egy kicsit, kérlek! - simította meg a homlokom. - Ez az utolsó előtti éved, az RBF-eid remekek lettek, semmi baj nem lehet! - kiáltotta az ajtóból, amit behajtott maga mögött.
Álmodozva kászálódtam fel az ágyamból, és felöltöztem. Az ablakon át láttam, hogy esik az eső.
Boldogan sétáltam le a lépcsőn, és lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit apa arcára.
- Nem kéne ennyire boldognak lenned, hogy elmész! - csóválta meg a fejét vigyorogva.
- Henry! - lóbálta meg anya a fakanalat.
- Nyugi Patsy, nem tartom fel! - kiáltotta oda neki. - Most menj reggelizni, aztán van egy meglepetésem! - kacsintott.
Szófogadóan megettem a rántottámat, aztán legnagyobb meglepetésemre a zár kattanását hallottam.
- Naaa, hol van a mi kedvenc keresztlányunk? Hoztunk csokit! - hallottam meg a keresztszüleim hangját, így fénysebességgel vettetem bele magamat a karjaikba.
- Lorie! Gid! Hát komolyan itt vagytok? - kérdeztem döbbenten.
- Igen - felelte egy titokzatos mosoly keretében Lorie. - Van egy meglepetésünk. De előtte, valaki beszélni szeretne veled - állt félre az ajtóból.
- Jess! - ugrottam a nyakába, ő pedig nevetve magához szorított.
- Régen találkoztunk, Ryans... - suttogta.
Ebben a pillanatban zihálva riadtam fel, és azonnal nekitámaszkodtam a falnak. Hevesen kapkodtam a levegőt.
- Jól van. Nyugalom. Nyugalom. Álom volt... - igyekeztem megnyugtatni magamat.
Kimásztam az ágyamból, és magamra dobva egy vékony köntöst, kisétáltam a szobából.
Végül sétálni mentem.
Az agyamban az elmúlt napok eseményei kattogtak.Amint visszaértünk a klubhelyiségbe, Liz elvonult beszélgetni, én pedig kimerülten rogytam le egy puffra. Fájt a vállam, na!
- Minden oké? - huppant le a kanapéra Black, én pedig egy erősen utálkozó pillantást vetettem rá, de annyira fáradt voltam, hogy semmi másra nem volt erőm.
- Nem, tökre nem oké! - jelent meg a hátam mögött Lily. - Lucy, megyünk aludni! - jelentette ki vörös hajú barátnőm.
- Szia, Evans, mizu? - ugrott oda mellénk Potter. - Jól játszottatok, most egy darabig nem lesznek ilyen kemények az edzések, de máris van egy remek tervem a következő meccsre... - magyarázta volna, de Remus a vállára tette a kezét.
- James. Mindenki hullafáradt, hagyd már őket egy kicsit - kérlelte, mi, többiek pedig hálásan elmosolyodtunk.
- Liz nem fáradt! - mutatott a folyamatosan ugráló és beszélő barátnőmre.
- Liznek végtelen energiája van... - forgattam a szemem, aztán végre összeszedtem magam, és feltápászkodtam.
- Jól vagy? - fordult felém Remus.
- Persze, csak kifárasztott a meccs - hazudtam. Azt csak nem mondhattam nekik, hogy végtelenül össze vagyok zavarodva, a fejemben egymást kergetik a bűbájok, beszélgetésfoszlányok, és egy-egy elejtett megjegyzés.
- Neki bezzeg válaszolsz! - horkant fel Black.
- Igen, mert Remus nem lőtt meg egy gurkóval! - szóltam rá felháborodottan.
- Már bocsánatot kértem!
- Nem is, azt mondtad, hogy „Ryans, hogy voltál képes bemenni egy gurkó elé?" - idéztem dühösen. Black átgondolta a hallottakat, aztán megvonta a vállát.
- Jó, akkor most kérek bocsánatot! Bocsánat, Ryans, amiért eltaláltak egy gurkóval, bár... - már elkezdett volna magyarázni valamit, de Remus betapasztotta a száját a kezével.
- Nem érdekel, attól még haragszom! - közöltem karba font kézzel.
- De most miért? - sóhajtott Black.
- Azért, mert...
- Luuuuuuucy! Gyere ide egy pillanatra! - kiabálta Liz, így vetettem egy fagyos pillantást Blackre, és odasétáltam.
- Igen? - érdeklődtem, amikor megláttam a társaságában ácsorgó Emmát, aki a falhoz préselődve várakozott.
- Csak gratulálni szerettem volna, viszont eszem ágában nincs odamenni azokhoz - mutatott a most is folyamatosan veszekedő társaságunkhoz.
- Valamiért megértem... - tűnődtem, aztán Lizhez fordultam. - Én elmegyek a könyvtárba, eszembe jutott egy kiegészítés a bájitaltan beadandómhoz - magyaráztam. Liz aggodalmasan nézett rám.
- Ne menjek veled? Nekem már kész van, segíthetek ha szeretnéd - próbálkozott, de megráztam a fejem.
- Nem kell, maradj nyugodtan, te sokkal jobban élvezed ezt az egészet, mint én - mutattam körbe mosolyogva.
- Oké. Tényleg nem gond? - harapott zavartan az ajkába.
- Liz - fogtam meg a vállát. - Tényleg nem gond - biztosítottam.
- Én jövök veled, úgyis találkoznom kell valakivel - kapott az alkalmon Emma, így elindultunk.
Késő estig írtam a beadandót, és már teljesen ki voltam készülve. Percenként írtam el a szavakat, kentem el a tintát a kezemmel, és idegbajosan dörzsöltem a homlokom, amikor Madam Cvikker szólt, hogy ideje menni, és elnézően megpaskolta a vállam. Jó ég. A könyvtárosunknak vannak érzései? Sose hittem volna...
Így kerültem újra a szobánkba, ahol már mindenki aludt, így én is betakaróztam, kusza gondolatokkal az agyamban.

ESTÁS LEYENDO
Valami megfejthetetlen
FanficKét lány... két szemszög... egy történet. Lucy és Liz legjobb barátnők, és idén kezdik az ötödik évüket a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában, ami garantáltan nem lesz unalmas, hiszen egy osztályba járnak a híres tekergőkkel. Ám míg a...