The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

1.rész

Reggel hangos madárcsicsergésre ébredtem. Mondanám hogy imádok erre kelni, de akkor hazudnék. Roszabb mint egy ébresztőóra... Imádom Párizs ezen részét, és minden álmon valóra vált mikor kiköltözhettem ide. Ügyvédnek tanulok, és délutánonként egy sportboltban dolgozok, hogy ki tudjam fizetni a lakbért. Természetesen a szüleim is támogatnak anyagilag, de nem várhatom el tőlük hogy még az albérletet is ők fizessék. Az lenne a pofátlanság legteteje.

Miután nagynehezen kikeltem az ágyból, levettem a töltőről a telefonom és válaszolgattam minden kérdésre. Ez most úgy hangzott mintha egy rettenetesen híres ember lennék.. Tulajdonképpen ha a szűk 250 követő annak számít, akkor ühüm.
Mondhatni az vagyok. Fel kellett egy kicsit pörgetnem magam, ugyhogy gyorsan fogat mostam, fesulkodtem, és elrendeztem az arcom. Viszonylag meg vagyok elégedve magammal, de nyilván vannak hibáim (például a nagy orrom), amit teljesen elfogadtam. Nem fogok felesleges időt és energiát elpazarolni azzal, hogy kritizálom a testem. Ezt dobta a gép, ez van.

Feloltoztem, majd becsuktam az ajtot, és mentem is futni a közeli parkba. Annyira szép a szinte hajnali park látványa, és a feljővő nap. Az Eiffel tornyot eltakarja a gyönyörűszép japán cseresznyefa, a galambok egymással turbékolnak, ezzel is kifejezfe az egymás iránt érzett szeretetet, a mókusok a fákon kergetőznek egy pici makk miatt, ami nekik szinte az életet jelenti....
Muszáj voltam megörökíteni a pillanatot, ezért elővettem a telefonomat hogy lefotózhassam az idilli képet, amikor is nekem jött valaki jobb oldalrol és kiesett a készülék a kezemből, képernyővel a betonra. Hirtelen nem tudtam mit csináljak előbb: vegyem fel a mobilt ami tutira betört, vagy küldjem el a gyereket a fenébe, bárki is legyen az. Nem tudtam sokat agyalni ezen, mert a sokkból egy felgma hang zökkentett ki:
-Az út közepén állsz kislány! JÓ REGGELT! - majd szaladt is tovább, meg sem várva hogy kimentsem magam a szituációból.
Elképedve nézek a nagyjából 1.80 m magas pasas után, aki nagy, és kecses léptekkel fut, rettenetesen gyorsan. Megrázva a fejem térek vissza a jelenbe és kicsit félve hajolok le a telefonomért majd veszem fel még nem megfordítva a képernyőt. Kifújom az eddig bent tartott levegőt, aztán átfordítom a kis készüléket, felkészülve a legrosszabbra.. Csodák csodájára nem volt pókhálósra törve, hanem 1, 2 csík húzódott a bal alsó sarokba. Ezt megúsztad te nagyképű gorilla....
Bemelegítés után futok 10 kört a viszonylag kis parkba, majd kifulladva ragadok le egy bódénál, ahol veszek egy fél liter vizet mert úgy érzem kiszakad a mellkasom. Nem való ez nekem. Nem is értem hogy vettem rá magam... Miután megelégeltem a bénázásomat, visszamegyek a házba, és kezdek el unatkozni. A semmittevés közepette azon gondolkodom hogy kéne nekem egy kiskutya. Nem jó itt egyedül, és egy cukiság feldobná a mindennapjaimat. Mivel elég spontán ember vagyok, rögtön felhívom a szüleimet, hogy elujságoljam ezt a remek ötletet, ami a csodálatos buksimból pattant ki. Mindig élvezet velem beszélgetni.. :
-Sziasztok embertársaim. Hogy vagytok? Minden okés? Na szuper. Arra gondoltam, hogy szeretnék ide hozni egy kiskutyát. Benne vagytok? Szóval én holnap el is mennék a menhelyre- hadarom egy szuszra meg sem várva hogy egyáltalán köszönjenek.
Mindig az mondják a dédimre hasonlítok mert ő volt ilyen szeleburdi. Sajnos nem ismertem, így erre nem szoktam mit mondani. Pedig tuti jóba lettünk volna:)
-Szervusz kislányom!-szól anya a telefonba rettenetesen fáradtan. Biztos kiakasztotta az öcsém. Kis pokolfajztat- Mondd már el nekem drága lányom, hogy reggel 8 órakor neked miert jár ilyenen az agyad? Nem vagy eléggé lefáradva vagy mi? Biztos nem tanulsz eleget- uppsz akkor nem Leny akasztotta ki- Egyébként rendesen átgondoltad? Egy kutya nagy felelősség. Fel vagy rá készülve?

Miután átbeszéltük a kutyatémát arra jutottunk, hogy természetesen lehet háziállatom, de minden nap el kell vinni sétálni minimum kétszer, és foglalkozni is kell vele, ami az én esetembe, mivel egyetemen tanulok nehézkes lesz, de megoldom.
Délután átjött Mae, a legjobb barátnőm, akivel gyerekkorom óta ismerjük egymást, de középsuliba lettünk nagyon jóba.
-Na hali csajszi. Mi jót csináltál ma?-vágódik le a kanapéra, felbontva egy csipszet, ami amugy nemtudom hogy kerul hozzá.
-Nem fogod elhinni mit csináltam-vártam egy perc szünetet, de látva Mae arckifejezését rájöttem nem fogja megkérdezni hogy,, Mit? "
- Elmentem futni- jelentem ki csiípőre téve a kezeimet pukedlit imitálva. Csalódott arcot vágtam amikor Maeből kitör a röhögés. Ennyire nem nézi ki belőlem hogy igenis van akaraterőm? Na szép
-Befejezhetnéd mostmár. Kezd idegesító lenni-huplanok le mellé összehúzott szemmel.
Nehezen, de sikerul osszeszednie magát, és megkínálva a csipsszel rakja fel a lábát az asztalra. A szememmel végigkövetem a mozdulatot, és aprót köhintve adom tudtára hogy már azonnal, de rögtön. Szerencsére vette a lapot.
-És történt legalább valami erdekes? Nem borult fel valaki biciklivel? Vagy esett bele egy pocsolyába?
-Ami azt illeti, de. Nekem jott egy tusko, es elejtettem a telefonom. De nézd, nem tört be nagyon-mutatom fel buszken a kis Iphonet. Miután nem kaptam reakciót, se választ, folytattam.
- 10 kört futottam, amiert tok buszke vagyok. Csak nemertem hogy lehet valaki olyan pofatlan, hogy nekem jon, es nem is az hogy nekem jon, hanem hogy latja ahogy elejtem a telefont, megfordul es flegman beszol, mindenfele bocsanatkeres nelkul. Kinek kepzeli magat?? Azt hiszi ő szarta a spanyol viaszt? - akadok ki teljesen, mikozbe gesztikulálok mint egy idióta.
-Hát nem tudom. Egy normal ember minimum bocsánatot kér és szalad tovább. Nem volt ismeros valahonnan? Lehet valami híres ficsúr, aki túl sokat képzel magarol. - harap bele egy újab chips darabba, es felhúzott szemoldokkel néz ram
-Tudod hogy nem vagyok tisztába a francia hírességekkel. Egyedül zenészeket ismerek, abbol is csak egy kettőt. De ha híres is, lehetne benne annyi gerinc hogy bocsánatot kér.-piszkálom a pulcsim újját, mikozbe még mindig az a srác jár a fejembe. Gondolkodásomat egy igen kellemetlen hang zavarja meg, ami közvetlen mellőlem jön.
-Mae most komolyan? Csukd már be a szád plííííz. Nem vagyok kíváncsi milyen apró darabra rágod ossze azt az izét-nézek rá csodálkozva, aztán nevetve, végül pedig inkább szenvedve.
-Amugy így belegondolva tökre izmos volt a lába. Biztos valami sportoló. Talán úszó. Vagy teniszező. De lehet hogy csak figyel az alakjára és az idősotthonba lakik
-Isis te akkora egy barom vagy-vág hozzám egy párnát.-amúgy hányra kell menned dolgozni? 4? 5?
-4
-Na szuper megyek veled mert akarok venni egy sportmelltartót. Járunk majd együtt futni. Sok a jó pali-kacsint rám féloldalasan. - Na szedjed magad mert 3 óra, és úgy nézel ki, mint akit megtépett egy medve.-utal az itthoni öltözékemre
-Persze persze. Nem lehet mindenki olyan tökéletes mint te-állok fel nyöszörögve, miközbe összefogom a hajam.
Nem túloztam mikor azt mondtam Mae tökéletes. Vállig érő szőke haja van, karakteres arca, mini orra, és homokóra alakja. Minden fiú megnézi mert ragyog, amivel tisztába is van, és teljes mértékben él is vele. Miután nagyjából összeszedtem magam, és raktam fel egy halvány sminket, ami korrektorból plussz szempillaspirálból állt, beszálltunk a kis Peugeotba, és mint a villám már ott is voltunk.