The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

10.rész

Engedélyezés. Követés viszonzása

Kifújom a bent tartott levegőt és lecsapom gyorsan a telefont a pénztárgép mellé. Szegénynek már úgy is mindegy.

A boltba most egy árva lélek sincsen, ezért Cloé meg én szabadfoglalkozást tartunk. Ő most éppen a raktárba van, fene tudja mit csinál, én meg nézem a falat. Szép fal...

Megelégelve a csendet indulok el a raktárba, aminek az ajtaja csukva. De hiszen sosincs csukva az ajtó. Kopogok kétszer, viszont választ nem kapok, ezért benyitok. A látványra ami bent fogad, nem vagyok felkészülve... Egy bocsit elrebegve gyorsan visszacsukom az ajtót. Uramisten. Cloe a raktárba?? Tudom en hogy nem kicsibe nyomja, de a raktárba? És ki az a srác? Egyáltalán hogy jutott be?

A fejemet megrázva gyorsan elhesegetem a gondolataimat. Inkább vagyok csendbe es nezem a falat.

Nemtudom mióta állok a pult előtt, de szerencsére megjött egy vendég. Feldobódva indulok az épp belépő személyhez, akinek le van hajtva a kapucnis feje, és nagyon feltűnően bámulja a padlót
-Keres valamit? - kérdezem meg. A férfi megrázta a fejét, és továbbmegy. Egy válrándítás után visszaállok a pultba és előveszem a telefont. Kylian kirakott egy edzős képet. Próbálok nem elájulni a titokzatos ember előtt, de az nyugtat, hogyha mégis, akkor lenne aki hívja a mentőket. Ha már Cloéra nem számíthatok.

Nem fogom belikeolni mert az túl feltűnő lenne. Ugye? Nem. Nem likeolom be. Lejjeb görgetek és tovább nézem a hírfolyamot.
A lehajtott fejű férfi hirtelen felrakja a ruhákat a pultra. Szorgalmasan csippeltetem le a darabokat, majd az árat megmondva nézek fel. Meglepődés csillan a zöld szemeibe és tudom hogy felismert.
-Nyugodtan leveheted a kapucnidat. Nem foglak lefotózni. - nézek Kylian barátjára, akinek már nem emlékszem a nevére. Noah? Vagy Niko? Valami N...
Bólint egyet, majd a bankkártyát a terminálhoz érintve fizet. Mennyi minden meg nem tortenik ebbe a kis boltba...
-Donatellonak sok dolga volt a héten. Azért nem jelentkezett-szólal meg hirtelen.
-Donatello? - nézek furcsán a focistára.
-Kylian beceneve. Tudoood tininidzsateknőc donatello- mosolyodik el
-Most hogy mondod-gondolkodok el. - Bár nekem inkább tűnik reumás gorillának mint teknőcnek- teszem hozzá.
-És tényleg- neveti el magát. A kínos csendbe dörgésként hat, ahogy letépem a blokkot a gépről- Sokat beszél rólad- kikerekedett szemmel nézek rá.
-Rólam?
-Igen-bólint- Jól érezte magát veled és sajnálja hogy nem keresett.-cch azt sajnálhatja. Én is sajnálom. Fogalma sincs mennyit gondoltam rá.
- Nem tartott volna sokbol bejelölni es tartani a kapcsolatot.-keresztbeteszem a karom és úgy nézek rá.
-Tényleg alig volt ideje. Rengeteget gyakorol mostanába- védi a barátját.
-Mindenkinek van ideje a telefonjára te is tudod.
Hajthatatlan vagyok. Lemondva az eredeti tervről elneveti magát majd a fejét megrázva teszi el a ruháit.
Betoppan Cloé, így mindketten odakapjuk a fejunket. Csapzott a haja, és elég piros az arca is. Neeem valoban nem ugy nez ki mint akinek éppen most volt egy csodas fél óraja. Ide oda kapkodja a fejét köztem és Niko kozott, teljesen lefagyva. Visszafolytott mosollyal figyelem, törekedve arra, hogy ne buggyadjon ki belőlem a röhögés. Ahogy észreveszem, N is ezzel küszködik.
-Neymar? - teszi fel értelmes kérdését Cloé, mint aki rosszul lát.
-Ahhhaa Neymar hát persze... - motyogom. A következő pillanatba ráveti magát a döbbent focistára, majd a kezét a nyaka köré fonva kezdi el puszilgatni az arcát. Neymar segítségkérően rámnéz, én meg a kezemet feltéve ingatom a fejem. Az ő dolga engem hagyjon ki.
-Jahj.. Hehe-neveti el magát kínosan a focista- Izzadt vagy- tolja el Cloét. A lány mégjobban elpirosodik, majd erősen gesztikulálva hord össze valamit a dobozok pakolásáról.
Ekkor már nem bírom visszatartani, és hangosan szakad ki belőlem a röhögés, amit a kezemmel próbálok takarni. Rám kapja a fejét és szúros szemekkel néz. Doboz pakolás aha...
-Kaphatok egy autogrammot? - néz vissza a focistára, aki jó celebhez hűen mosolyogva bólint. Gyors kiveszek egy papirt meg egy tollat a fiokbol, es odanyújtom neki. Miutan megvolt, elköszön tőlünk, es kimegy.
-Te komolyan beszéltél Neymarral? - csodálkozik a kollégám.
-Ühüm-bólintok mosolyogva.
- És én komolyan beszéltem Neymarral?
-Ühüm-nézek rá mostmár nevetve
-Csípj meg- elnevetem magam, majd a kollégám arcát megpaskolom. Értelmes beszélgetés volt az biztos...

-Azt is mondta, hogy sokat beszél rólam-mondom Maenek a telefonba, már szinte sírva. Hangulatingadozásaim naponta többször vannak, amit Mae már megszokott szerencsére
-De ha sokat beszél rólad, akkor gondolom ez nem csak tegnap volt. Bejelölhetett volna hamarabb is ha olyan nagyon beszél rólad, és a fejébe jársz- igen ezen én is gondolkoztam.
-Meg azt is mondta, hogy sokat gyakorol-teszem hozzá. Felállok az ágyról, és a konyhába veszem az irányt. Felbontom a kutyaeledelt, majd kiöntöm Bambi tányérjába. Mosolyogva nézem ahogy jóízűen lakmározik, majd újra barátnőmre szentelem a figyelmem.
-Ezt mind napközbe teszi nem? Vagy este is? A végén az lenne az indok, hogy azért nem jelölt be, mert 6 előtt bealudt vagy mi? - kerdezi a baratnőm feldúltan, ami mosolygásra késztet, bármennyire is nem olyan a szitu.
-Jolvan engem nem erdekel. Ha erdeklem majd ir vagy keres vagy mittudomén. Nem fogok Kylianen rágódni egész nap. Új embereket ismerek meg, barátokat, élményeket szerzek... Majd lesz ami lesz
-döntöm el felbátorodva. Elegem van Kylianbol es a hulye felbukkanásaiból. Eltűnik, előjön... Mi ő valami kisegér? Felnőtt férfi könyörgöm. Akkor legyen annyi vér abba a bizonyos testrészbe hogy mondjuk ír... Bár mi nők mindent túlbonyolítunk. A vonal túloldalán Mae elneveti magát, majd megtapsol.
-Holnap nem megyünk el valahova szórakozni?
-Mae. Holnap szerda lesz. Azután pedig csütörtök. Ezt ugye tudod? - nézek a telefonba visszafolytva a mosolyom.
-Tudooom.. De nem leszünk sokáig. Max éjfélig. - Max éjfig? Végülis én csak 6kor kelek reggel. A számat rágcsálva gondolkodom. Rég nem voltam bulizni. Rám fér már... Nem beszélve az ismerkedésről.
-Jó menjünk