The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

23.rész

Az órákat végig ülni kínszenvedés volt. Egyáltalán nem tudtam az anyagra és a rektor úrra koncentrálni. Mindig teljesen máshol voltam.
Két kérdés merült fel a fejembe. Az egyik:Hogy tudta előlem eltitkolni Aliciat? Mondjuk igaz, nem voltunk együtt, nem is történt köztünk semmi olyan, és utána se néztem mi folyik körülötte barátnőügyileg, de akkor is. Mondhatta volna, hogy hahó, csak barátok!

A másik pedig, ami jelen lelkiállapotomban elég abszurd és vicces, az az, hogy: Miért ilyen aránytalan a testem a forókon? A szünetekben többször is átnéztem a cikkeket, és szinte mindenhol ugyan abban a szögben voltam fotózva. Mint valami meghízott pulyka akit a karácsonyi asztalra sütöttek, de az biztos, hogy nem így nézek ki. Tuti a kamera csal.

Ezek alapján most úgy tűnik, elviccelem az egészet, pedig nem. Nyilván nem esik jól ez a kettős érzés, amit a féltékenység és a média vált ki belőlem, de ebben a helyzetben megbolondulnék ha mindent komolyan vennék...

-Így most nem is merem megkérdezni mi van a szombattal-húzza el a száját Elen, kifelé sétálva az épületből.
-Mi lenne. Attól még, mert én nem megyek, ti nyugodtan menjetek. - mosolyodom el.
-Hát jó de az úgy, hogy néz ki. Mindenkit meghívtak élen veled. Ha te nem mész én se. - jelenti ki, Mae pedig mellette helyeslően bólogat.

Mosolyogva megrázom a fejem, és hirtelen megtorpanok. A kampusz előtt álló fekete kocsi ajtaja kinyitódott, amiből nem várt vendég szállt ki.
-A francba-motyogja mellettem Elen. Rákapom a tekintetem, és valami segítségfélét próbálok jelezni, de már későn.
-Sziasztok. Beszélhetnénk? - áll meg előttem karbatett kézzel. Fekete melegítő van rajta, egy szürke pulcsival és egy oda nem illő citromsárga sapkával, amiben a ráadás az, hogy piszkosul jól mutat.

Élesen szívom be a levegőt és bólintok.
-Persze, mondd.
Barna szeme meglepődöttségről árulkodik. Ide oda billeg a lábain, próbálva leplezni zavarát.
-Kettesben gondoltam- vakarja meg a tarkóját kínosan.
-Rosszul gondoltad. Kocsival vagyok, és a lányokat is haza kell vinnem. - mutatok barátnőimre.
-Megoldjuk. - szólal meg hirtelen Elen. Szikrákat szórva nézek rá. Most mindent akartam csak pont nem Kyliannel kocsikázni.
-Igen. Itt lakok nem messze, Elen addig át jön- száll be Mae is a beszélgetésbe.  Látszik rajta a zavar, mivel először látja élőben Kyliant.
-Kedves tőletek, de haza viszlek titeket- húzom el a számat kínosan mosolyogva, a szememmel azt sugalni hogy fogják be.
-Az előbb mondták, hogy megoldják. Légyszíves szállj be a kocsiba-kérlel az említett tárgy felé mutatva.
-Én nem szeretnék veled beszélni- teszem karba a kezeimet-Ma nem nagyon van hozzá hangulatom.

Kylian kínosan elröhögi magát és vesz egy mély levegőt. Látszik rajta mennyire feszült, de ne várja el tőlem a mai nap után, hogy beszéljek vele. Bár igazábol most is azt csinálom...
-Jó. Akkor én megyek is. Sziasztok- int egyet beletörődve, és a kocsi felé siet.

Bólintok egyet és a lányok felé fordulok. Két nagyon mérges szempár néz vissza rám. Kicsit meg is hökkenek.
-Mi az? - kérdezem meg, mint aki semmiről nem tud.
-Menj utána-parancsolt rám Elen. Megrázom a fejem.
-Isis! Menj utána mert ezt is elcseszed! - kiált Mae rám, amitől megugrok.
-Megbántott. Nagyon megbántott- így is csodálkozom, hogy nem sírtam el magam a közelébe. A kocsiban tuti nem bírnám tartani magam.
-Tudjuk. Láttuk. De ezt akarta elmagyarázni most. Na add a táskád és indulj-kapja le a hátamról a batyut Elen, és finoman meglöki a vállam.
-Én ezt nem hiszem el-motyogom magamnak.

-Várj! Nyisd ki! - szaladok a kocsi mellett kiabálva. Meglepődve néz rám, a mosolyát visszafolytva, de lelassít.
-Szerintem nem most kéne felkészülni a maratonra- húzza le az ablakot.
-Tényleg? Pedig egész jó formába érzem magam- ülök be mellé, és a biztonsági övet magam elé húzva kötném be magam, csak az megakadt.
-Egy pillanat és megvan-cibálom szenvedve. Istenem ez olyan kínos.
-Segítek-elégeli meg a bénázásomat sóhajtva. Felém hajolva megragadja az övemet. Keze egy pillanatra hozzá ér az enyémhez, és bent reked a levegőm. Finoman meghúzza, majd a zár kattanásakor kifújom a bent tartott levegőt.
-Komolyan azt hittem baj van az övvel-ingatja a fejét mosolyogva.
-Velem van baj-felelem az ablakon kinézve.

A kocsi elindulása óta néma csendben furikáz Párizsban, ami nagyon kellemetlen szituáció, tekintve, hogy beszélni jött velem.
-Mit is szeretnél mondani? - kérdezem hozzá fordulva.
-Örülök hogy elkezded mert én nem tudtam volna-nevet fel kínosan, miközbe lekanyarodik.
-Azt mondtad beszélni szeretnél, hát akkor tessék. Beszélj, hallgatlak. - teszem keresztbe a kezem.
-Tök jó látni, hogy nem vagy mérges- jegyzi meg magának. Hogy ne lennék mérges? Most kitépkedném legszívesebben a szempilláit.
- Biztosan olvastál híreket a neten- bólintok.
-És most biztosan utálsz-bólintok.
-Viszont azt tudnod kell, hogy férleértés az egész.
-Nekem valamiért nem tűnik Alicia félreértésnek-vágok közbe szúrósan. Barna szemeivel rám néz, és elneveti magát. Mi olyan nevetséges ezen?
-Ahha szóval innen fúj a szél... - ingatja a fejét viccesen, mint akinek most esett le a dolog. Mindjárt leesik a fejére valami naaagy nagy dolog. Amit én dobok rá.
-Itt nem fúj a szél- mondom ünneprontóan. Ne legyen jó kedve, miközbe én meg belül összetörtem.
Elneveti magát és lehúzza az ablakot.
-Cuki mikor féltékeny vagy- néz ki mosolyogva rajta.
-Én nem vagyok féltékeny! Egyszerűen csak fingom nincs mi folyik körülöttem. Most képzeldd magad az én helyzetembe. Találkozol valakivel, akit tökre kedvelsz, aztán róla kiderül, hogy egy világsztár. Szerintem eddig is egész jól kezeltem a helyzetet és kedves voltam, viszont a tegnapi nap után valahogy kifújtam.-hadarom indulatosan. Rázúdítom az összes sérelmemet, amit türelmesen hallgat, el el mosolyodik és bólogat.
-Itt van például egy cikk. Alicia Ayles vagy Isis Auclaire? Hát mi ez? Mi közük van hozzá? Nem vagyunk mi egy aukción. 16-os az első, aztán 17-es, nem újra a 16-os! Undorító komolyan.
A monológom végeztével hátra dőlök, mint aki jól végezte dolgát, és nézem az elhaladó tájat.
-Teljesen igazad van. Ebbe bele kell törődni,mert nem tudsz veke mit kezdeni. De Alicia csak egy barátom. Ne legyél féltékeny rá-mondja mosolyogva.
-Én nem vagyok féltékeny már mondtam. - kapom fel a fejem.
-Jó igen tudom, a féltékenységnek van több szakasza is, ez még az elviselhető-bólint megértően. Mielőtt leáltam volna vele vitatkozni, leesik, hogy csak cukkolni akar.
-Tudod melyik a legroszabb szakasza? - kérdezem.
-Amikor átszagolod a ruháimat? - néz rám féloldalasan.
-Mi? Nem pfuj! Miért szagolnám át a ruháidat? - ráncolom a szemöldököm.
-Mielőtt belekezdeszz. - csitítom el, mikor már nyitná a száját. - Elmondom, hogy az, amikor már nem csak a nőt akarom kinyírni, hanem a férfit is- hallgatok el halál komolyan. Meghökkenve néz ki az ablakon, és a látványtól elnevetem magam.
-Most csak vicceltél-jelenti ki.
-Én aztán nem-nevetem ki egészségesen. - De még egyszer mondom, nem vagyok féltékeny- nézek rá komolyan.
-Jól van. Akkor tegyük fel, hogy elhiszem.
-Tegyed!
-De akkor eljösztök szombaton. Én szeretném, hogyha eljönnétek- mondta az utat kémlelve.
Mikor ránézek az arcára, mindig megnyugvás tölt el. Az egész lényéből a magabiztosság, és a higgadtág sugárzik. Azt is érdekesnek találom, hogy nem paráztam mikor beültem mellé a kocsiba. Annyira.... Természetes volt.
-Nem tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne a mai után. Óckodom tőle. - sóhajtva megdörzsölöm az arcom.
-Érdekel mit gondolnak mások? Érdekel mit hoz le a sajtó? - kérdezi.
-Igen! És tudom, hogy te már megszoktad, de nekem ez még új! Főleg úgy, hogy csak barátok vagyunk. - mondom.
Kylian horkant egyet.
-Barátok... - suttogja keserűen mosolyogva. Nem válaszolok, hiszen nem tudok mit.
-Kylian én nem szeretnék a középpontba lenni. Soha nem is szerettem. Ez, ami pedig köztünk van, indokolatlan arra, hogy mindenféle szennyet eresszenek a felhőbe. - lehajtom a fejem az övre. Felidézi a kicsi kori utazásokat, amikor hosszú órákat tudtam átaludni az övre dőlve. Imádtam.. Sóhajt egyet és rám néz.
-Ami a meccset illeti. Nem kötelez semmi. Majd eldöntöd. - mosolyodik el megadóan.
Hálás vagyok, amiért nem erőlteti. Viszont valamiért van egy olyan érzésem, tudja, hogy ott fogok ülni az első sorokba