The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

24.rész

Egy csodálatos parkba fordultunk be. A gyönyörű tölgyfák levelei sárgán borították az aljzatot, aminek a látványa megnyugtatott. Kutyasétáltatók tömkelege töltötte meg a helyet, ki futott, ki csak nyugodtan sétálgatott kedvencével.

Egyikünk sem szólalt meg. Mindketten figyeltünk ki az ablakon. Nem is hiányzott ebben a pillanatban semmi. Úgy érzem most a végtelenségig el tudnék menni vele, de mint minden utazásnak, egyszer ennek is vége szakad.

-Itt majd fordulj balra-navigálom a magánsofőrömet.
-Itt? - mutat az egyik utcába.
-Nem Kylian. Ott- mutatok egyel odébb.
-Fantasztikus a navigáló készséged. Komolyan. Lenyűgöző!-néz rám huncut mosollyal.
-Ha most ki akarsz hozni a sodromból, nagyon jó úton haladsz-sóhajtok fel.
Rám emeli barna szemeit, és kisfiúsan megrázza a fejét.
-Dehogy. Itt melyik az? - érdeklődik a házak között furikázva.
-A harmadik-bólintva parkol le.
Már köszönnék el, és szállnék ki, amikor hiányérzetem támad, és rögtön le is esik miért.
Visszacsatolom az övemet és ránézek.
-El kéne menni a kicsikocsiért-mosolyodom el.
-Basszus. Ezt hogy felejthettük el-rázza fejét mosolyogva.
Feltételezem úgy, hogy kocsikázás közben megállt az idő, kitisztult az agy, és nem érdekelt semmi. Nem foglalkoztam semmi mással rajta kívűl.

Tíz perc után mostmár véglegesen nyitom ki a kocsiajtót. Ahogy kilépek az ülésből, olyan érzésem van, mintha visszahúzna és nem akarna elengedni
-Hát akkor... Köszönöm, hogy elmagyaráztál mindent-hajolok be a lehúzott ablakon.
-Köszönöm, hogy meghallgattál-bólint mosolyogva.
-Akkor... Majd szombaton... Hátha-húzza fel az ablakot, amitől hirtelen kapom el a kezem és megugrom. Megijedésemet kineveti, majd kihajt a parkolóból.

Karbatett kézzel nézem a távolodó kocsit. Cirka fél óra volt az egész... Mintha tíz perc se lett volna. A hideg szellő borzongásra késztet, így el is indulok a négykerekűhöz. Kiengedett hajamat a szél az arcomra csapkodja, amit a kezemnel próbálok korigálni, de feleslegesen.
Ezt utálom a legjobban az őszben...

-De legalább vette a fáratságot és eljött. Más biztos nagy ívből tojt volna rá-szürcsöl bele a kávéába Elen.
-Tudom. Kylian ő... Ő olyan más-mosolyodom el az emlékek hatására.
-Láttam a parkban. Nekem olyan gyereklélek, de te tudod-nevet fel.
-Néha gyerekes, viszont ez is teszi őt vonzóvá... Valakinek, de nem nekem-teszem hozzá. Ihj tudtam, hogy elszóltam magam Elen előtt, mert vigyorogva figyel.
-Persze, hogy nem neked. Miért is lenne vonzó Isis Aucleirnek egy világhírű focista? Neki a francia trombitások jönnek be- hangnemében egy furcsa élt véltem felfedezni.
-Most gúnyolódsz? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.
Megrázza a fejét.
-Nem. Csak nem értem miért óckodsz a saját érzéseidtől. Mindenki tudja, és TE is tudod, hogy vonzódsz hozzá. - teljes higgadsággal ejtette ki a szavakat, mint aki pontosan tudja hogy igaza van
Valami nagyon okosat akartam felelni, de nem tudtam mit.
-Most tudom, hogy valami frappáns válaszon gondolkodsz, de nem kell. Tudom, hogy tudod, hogy igazam van-néz rám.
Tényleg igaza van. Ők ketten Maevel, irányitani tudnák a világot.
-Jó jó igazad van. De ne mindig már rólam beszéljünk. Tele vagyok a saját marhaságaimmal. - Elen elneveti magát.
-Akkor jó, ha zajlik az élet. Hányra is mész dolgozni? - kérdezi meg az órájára kukkantva.
-Négy
Semmi kedvem hozzá. A lelkem most így is elég ramaty állapotban van. Ma voltam fent is és lent is, tényleg olyan mint egy hullámvasút. Cloé biztosan olvasott híreket és tutira azokkal fog várni. Máshoz sincs kedvem, csak annak a nőszemélynek magyarázkodni.
-Nem vállalod egy kicsit túl magad? Egyetem, munkahely, Bambi... Én nem tudnám csinálni.
-Van más választásom?-kérdezem felnevetve-Az egyetem fontos, a munkahely fontos, Bambi fontos. Egyiket sem tudnám eldobni, úgyhogy együtt kell élni a stresszel. Ilyenkor egyedül azt a kubut sajnálom, hogy nem tudom levinni sétálni. - húztam el a szám.
Hirtelen a telefon képernyője felvillant, és már nyúltam volna érte, feltételezve, hogy az enyém, amikor megakad a szemem a néven.
Barátnőm szeme felcsillan, és mosolyogva rámnéz. Majd kicsattan a boldogságtól, ami abban is tükröződik, hogy majdnem leejti a telefont, mikor a füléhez emeli.
-Szia-szól bele rekedten. Megköszörüli a torkát. - Szia.
-Álmosan de büszkén. Na és ti? Igen? Biztos nagyon elfáradt-nevet fel.
Jó érzéssel tölt el őt boldognak látni. Mondjuk furcsának találom, hogy róla nem hozott le semmi pletyit a média, de ő nem is volt olyan közelségbe Neymarhoz mint én Kylianhez.
-Ő is jól van-pillant rám hirtelen-Igen el is vitte kocsikázni-bólint. - Elmondta igen.
-Mi? - suttogom összeráncolt szemöldökkel. - Hangosítsd ki! - mondom Elennek, aki eleget tesz a kérésemnek.
-Szia Ney- szólok bele.
-Te valamiféle szócső vagy? - kérdeztem meg nevetve.
-Mondhatni. Na megbeszéltétek? - érdeklődik kíváncsian.
-Mindent amit meg kellett. Úgy ahogy-bólintok.
-Akkor azt nyilván tudod, hogy Alicia egy régi ismerőse.
-Igen, ez is beletartozik a mindenbe.-nevetem el magam. Tényleg ennyire szereti a barátját? Ebből is látszik mennyire szoros barátságot ápolnak.
-Jössztök szombaton? - kérdezi.
Elen rámnéz, választ várva, mire elmosolyodom. Ő nem tudja mit mondtam Kyliannek ezzel kapcsolatba, de végülis semmi biztosat.
-Ott leszünk-válaszolom. Mellettem pont az történt, amire számítottam.
- Uristen kösziiiii-suttogja ujjongva.
-Ott fogunk csücsülni az első sorba-nevet fel boldogan. - Vagy ha nem is az elsőben, de ott leszünk-ráncolja a szemöldökét.
Nevetve helyeselek. Még mindig nem tudjuk, hova szól a vendég jegy.
-Majd szombaton elmondjuk. - nevet Neymar is.
-Mondd! Megyek megyek. Na mennem kell mert Davi nem bír magával. Sziasztok-köszön el, és szakítja meg a vonalat.
Szokatlan, mennyire normálisan és természetesen beszélgetünk velük. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen fog velem történni.
-Nincs annyi időnk még, hogy begurulj egy cukrászdába? Elvonási tüneteim vannak-kérdezi nevetve.
-Hát jó, de te beszélsz majd a főnökömmel, hogy miattad késtem- válaszolom mosolyogva.
-Persze persze. Úgy se fogsz. Ha meg rátaposol a gázra, hamarabb is ott leszel. Na gyerunk-tapsol siettetve. Nevetve lépek rá a gázra és gurulunk  a cukrászdába.

Félve nyomom le a kilincset a munkahelyemen. Nem tudom mi fog fogadni. Cloé biztosan hallott róla, a főnököm kérdéses.
Nagyot sóhajtva lépek be, és nézek szét. A csempén sárfoltokatt vélek felfedezni. Nem csodálkozom, ugyanis Cloé csak díszből van itt.
Csodálkozó mosollyal néz a pult mögül.
-Szia Clo-intek egyet.
-Hali-odaállok mellé lepakolom cuccaimat, de továbbra is úgy fürkész.
-Mi az? - kérdezem megelégelve a csendet és ezt a kínos szituációt.
-Pff nincs semmi. Csak azt elfelejtetted említeni nekünk, hogy kinek is vagy a barátnője-könyököl a pultra. A hangnem hallatán felhúzom a szemöldökömet. Nem azzal van a bajom, hogy mondta, hanem azzal, ahogy mondta.
-Parádés, hogy mindenki jobban tudja a magánéletem, mint én. - sóhajtva lehuppanok a székre és keresztbeteszem a lábam.
-Mit szeretnél hallani. Mert sajnos nem tudok senkit, akinek a barátnője lennék.
-Kyliannek nem te vagy a barátnője? - kérdi csípőretett kézzel. Kezd elegem lenni a számonkéréséből.
-Miért lennék én a barátnője? Csak egy barátom és pont. - Cloénak látszatra leesett valami, ami nagyot koppant.
-Áááá szóval azért voltál Neymarral a minap ilyen közvetlen.
-Olyan voltam vele, mint mindenkivel. - rántom meg a vállam.
-Mióta vagytok ,,csak barátok"? - kérdezte idézőjelet rajzolva a kezével.
-Miért érzem úgy magam, mint egy kihallgatáson? - pattanok fel mostmár egy kicsit idegesen.
-Én azt nem tudom. Ez csak egy sima baráti társalgás. - mosolyodik el. Nekem ez a mosoly még sem őszinte. Farkasszemet nézek vele. Cloé olyan furcsa. Sose volt szimpatikus, de így ezzel a vallatással rátett még egy lapáttal.

A feszült csendet a főnököm jelenléte töri meg, aki a raktárból lép ki.
-Sziasztok lányok-köszön nekünk kedvesen. Valami boldogságbogyót szedett vagy mi a fene?
Most kéne megkérdezni a szombatot.
-Jó napot! - köszönünk Cloéval szinkronba.
-Lehetne egy kérésem Önhöz? - kérdeztem. Lassan felé sétálok egy aranyos mosolyt felvéve. Nem akarom kihozni a sodrából.
-Mondja Isis kisasszony-néz rám.
-Egy szabad napot szeretnék kivenni szombatra. Ha megoldható.
Sóhajt egyet, és nemtetszően megrázza a fejét. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű a dolog, de nagyon ritkán szoktam szabadnapot kérni. Talán ez a harmadik a 2év alatt.
-Minek szeretne szabadnapot? Megy valahová? - kérdezi.
-Igen, egy barátomnak lesz meccse.
-Foci? - húzza fel a szemöldökét.
Bólintok egyet.
-Annyira éreztem-hallom Cloé suttogását mögülem. A főnököm rosszallóan ráemeli a fejét, jelezve, hogy maradjon csendbe.
-Szeretnék beszélni magával az irodámba. Kérem jöjjön velem-mondta, és elindult.
Félve nyelek egyet. A kezem remegni kezd, a gyomrom pedig liftezik. Halvány lila sejtelmem sincs, mit akar, de beleegyezve követem.