The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

32.rész

-Elméletileg megvagyunk-porolom össze a kezemet  az összegyúratlan keksztömeget nézve. Hát nagyon guszta mit ne mondjak. Valami indokolatlan oknák fogva a pult tele van kakaóval és mandulatejjel, a fehér kötényke ami rajtunk van pedig szintúgy mocskos. És még össze se dolgoztuk.
-Fakanál? - húzza fel a szemöldökét Kylian. Meglepő nevetés bukik ki belőlem.
-Itt van-emelem fel mindkét kezem, és a tálat felé tolom. Óvatos mosoly kúszik ajkára, majd nagyot sóhajtva belemártja a kezét.
-Életembe nem csináltam még ilyet. - rázza hitetlenül a fejét.

Karbatett kézzel figyelem ahogy fintor ül ki az arcára a ,,guszta" masszán dolgozva. Elhúzott szájjal rám néz, én pedig gyorsan másik irányba fordulok, nehogy meglássa mennyire jól is szórakozom.

-Na neeeem Isis Auclaire. Nemnem- mondja, majd a következő pillanatban átöleli a derekam.
-Azt gondoltad, hogy én szépen megcsinálom a piszkos munkát, te pedig végignézed és mosod kezeid? - kérdezi halkan a fülembe suttogva, a hangjában bujkáló nevetéssel.
Kezével erősebben megszorítja a derekam, így az ajkamba kell harapnom nehogy felvisítsak. Szembefordulok vele, és kikerekedő szemeibe nézek. Nyakára vezetem a kezeimet, ahol a tarkójánál lévő pici hajakat kezdem el birizgálni.

-Igazából egész jó volt nézni ahogy dolgozol. Mint valami michelin csillagos séf-húzom hucut mosolyra a szám.
-Nem szeretnéd tovább folytatni? - pillantok a pultra.
-Ami azt illeti... - másodperc töredéke alatt vette le kezét a derekamról.
- De-jelenti ki 32fogas vigyorral, és a kekszes kezeit végighúzza az arcomon.

Sikítva ugrom el előle, amire Bambi is felébred, és kíváncsian lépked felém. Nagyokat pislogva nézek szakácsomra, aki  diadalittas mosollyra húzza a száját. Fintorogva szedem le az arcomról a szunykot, aminek felét lehajolva Bambinak adom.
-Ha ő megeszi akkor biztos nem mérgező-mutat a kiskutyára.
Nem szólok hozzá. Éppen a tervemen dolgozom. Csak az ötlet elég hiányos a fejemben úgyhogy majd improvizálok. Valamit.
-Jajj ne. Bambi tappancsa. Vérzik. Mi történt vele? - nézek rá ilyedten.
Semmit sem sejtve naívan leguggol, és a kutyus mancsát kezdi el tanulmányozni.
-De ez nem is...-kapva az alkalmon a másik kezemben hagyott kekszet egy nagy csattanással a feje tetejére helyezem.
Csendben tűri, ahogy mint valami balzsamot a hajába dörzsölöm, körkörös mozdulatokkal szépem eloszlatva. Masszőrnek kéne tanulnom...
Mikor a kekszmassza látszólag mindenhova jutott, a feje felett leporolom a tenyerem.

-Na Bambi? Maradt ki valahol? - nézek rá.
Kylian feláll. Meghökkenve, a visszatartott nevetéstől pirosan nézek vele farkasszemet.
-Öhm... Szerintem hajat kéne mosnod- mondtam, a haja felé pillantva.
-Mondjuk igazad van. A hajpakolásnak minimum 10-15percig a hajadon kell lennie. De ha gondolod ez lehet hajbalzsam...
-Isis Auclaire. - figyel összehúzott szemekkel. Futnom kéne...?
-Is-fejezem be a mondatot, majd a kanapé mögött sikítva elszaladok, nyomomban Kyliannel, aki meg akarja bosszulni amit a fejével tettem. Pedig gyönyörű haja lesz!! Már ami látszik belőle...

-A kezdeti nehézségek ellenére nem lett rossz! - harap félbe egy újabb kókuszgolyót.
-Látva, hogy legalább az ötödiket eszed, szerintem a,, nem rossz" enyhe kifejezés. Használjuk a mennyeit! Vagy ínycsiklandót! Attól még nekem is megjön az étvágyam. - mosolygok rá. A meccsen megevett popcorn nekem pontosan elég volt vacsinak. Már csak megiszom a kammilateám, aztán bújok ágyba.
-Ezt most úgy mondod, mintha hatfogásos vacsorát varázsoltunk volna ide. - mondja, huncut mosollyal az arcán.
-Ha nem is hatfogásos, de... Bőven meghaladja a képességeimet. Nem ér cikizni-húzom össze a szemem.
Nevetve magágoz húz és egy puszit nyom az arcomra,
-Mennyei lett- mondja, miközben a hátamat nyugtatóan simogatja. A kellemes érzés miatt, úgy érzem állva el tudnék aludni. Akaratom ellenére előtör belőlelm egy ásítás, így a kezemmel gyorsan eltakarom a szám.
-Álmos vagy? - pillant rám, mire megrázom a fejem. Nem szeretnék még aludni.
-Ásítottál, tuti álmos vagy. Hány óra is?-pillant a faliórára. Én is most szembesültem vele, hogy lassan 10óra. Hamar elment az idő, de nem bántam meg egyetlen percét sem.
-Felhívom a sofőrömet. - kotorja ki a telefont a zsebéből. Bepötyögi a telefonszámot, majd a hívás gomra kattintva már csöng is.

-Aludj itt! - nézek rá meggondolatlanul. Hirtelen kapja rám a tekintetét.
- Szerintem nem kéne 10órakor a sofőrödnek kocsikázni a városban. Lehet már alszik-rántom meg a vállam. Megpróbálok úgy tenni, mintha nem kifejezetten erdekelne hol alszik, és megpróbálok nem szívinfarktust kapni attól, hogy neki magánsofőrje van. Az efféle kiváltságos gondolatokat elhesegettem a fejemben, kisebb nagyobb sikerrel, de a meglepődöttségemen nem tudok leplezni.
-Mondd hogy nem kell a pisis seggedet az éjszaka közepén furikáznom-hallok egy igazán fáradt hangot a vonalból. Ugye megmondtam, hogy alszik?
-Öhm nem Bob. Khm... Csak félrenyomtam. - magyarázza ki magát. Továbbra is engem figyel, száját résnyire kinyitva. Zavaromban a kötényemet kezdem el birizgálni. Ne nézz már így!
-Remélem jó mulatsz kölyök! Viszont majd ha ilyen van, a meccs előtt szólj, hogy nem haza mész, és akkor talán nem fogom szarrá unni magam. - Kylian egy pillanat alatt fehéredik le. Nevethetnékem támad az arckifejezése láttán.
-Kösz Bob. Kösz-bólogat kínosan. - Ez ide most nagyon kellett. Inkább aludj vissza-mondja a telefonba.
-Kölyök hangos vagyok? - kérdezi, ezek szerint Bob.
-Nem. Egy kicsit sem. Mindegy ha már kihangosítalak-sóhajt egyet, teljesen feladva a helyzetet. Kibukik belőlem a nevetés, amiért rám néz. Mosoly húzódik a szájára, és már látszólag kevésbé érzi kínosnak a helyzetet.
-Ott van? Kölyök miért nem mondod? Le tehettél vona. - szidja le Bob.
-Igen? Akkor most leteszlek. Mindent kösz. -nyomja ki mókásan, és a telefont a pultra dobja. Mosolyogva néz rám, tekintetében a megbámás jelét veszem észre.
-Bob jófej-nevetek fel. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire jóba vagy a magánsofőröddel.
-Kb 10évvel idősebb mint én, és általába a pszichológusomat játsza, nem sofőrködik. - nyúl bele a kókuszgolyós tálba.
-Nem szeretem ha mindent alám pakolnak. Hadd éljem az életem egyedül. Saját kocsival. Jogsival. Apa berögződése a magánsofőr. Bob csak egy jó barátom, aki kölyöknek hív-mosolyog rám teli szájjal.
-És néha furikázza a pisis seggedet-kacsintok rá.
- De csak néha. Amikor úgy van kedvem, hogy mással jövök-húzza fel a szemöldökét viccesen.
-Ááá értem, szóval ilyen alkalmakkor mindig felkelted Bobot. Gyakran zavarod az éjszaka közepén, ha szabad tudnom? - kérdezem. Nevetve megrázza a fejét, és egy újabb sütit vesz el.
-Ühüm. Már megszokta-rántja meg a vállát, és a sütit bekapva magához húz. Ráteszi a vállamra a fejét, majd apró puszit hint az arcomra.
-Menjünk aludni. - suttogom Kyliannek, mire elengedve bólint egyet.
-Szimpatikus a kanapé-biccent az említett felé mosolyogva.
-Örülök-nevetek fel.
- Akkor jól fogjátok érezni magatokat. Bambi általába velem alszik, úgyhogy nem fog zavarni.
-Egyáltalán nem zavarna. Bírom ezt a kutyát-figyel a minket kukkoló kubura. Ő is bír téged.

-Hozom az ágyneműt-indulok be a szobába, szaporán dobogó szívvel. Megspórolt nekem egy kínos helyzetet azzal, hogy egyből a kanapét választotta, ugyanis nem tudom mit csináltam volna ha más elképzelései vannak. Mondjuk ez is csak az én hülye agyszüleményem. Soha nem csinálna ilyet, ebben biztos vagyok.
Megpakolt öllel lépek ki a szobából, majd a nagy paplanmennyiséget a kanapéra helyezem. Halk puffanással esik rá az anyagra, Bambi pedig kapva az alkalmon azonnal ráugrik.

-Nem szabad! Szállj le. Bambi! Rossz fiú-ütögetem meg a fenekét, de őt már innen a tűz sem kergetné ki. Tehetetlenül széttárt karokkal nézek vendégünkre, aki egy újbóli szeletet falatozik a jelenetet figyelve.
-Nem probléma. Megoldom. Te addig menj készülj el. - csapja össze a kezét felbátorodottan, majd magabiztos léptekkel elindul felénk. Kíváncsian figyelem, mit fog kezdeni a kutyussal, aki látszólag semmilyen jelét nem mutatja annak, hogy bármikor is leszállna onnan.
Kylian a kanapé elé térdelve óvatosan megvakargatja a kubu fülét, és elvékonyított hangon kezd el a kiskutyához beszélni.
-Kényelmes? Ugye, hogy kényelmes? Tudom én! Jajj de kis cuki vagy. Na figyelj ide. Nagyon figyelj ide! Itt én fogok aludni. Dede. Ez az én helyem lesz. De aludhatsz ám velem ha szeretnél. - kikerekedett szemekkel figyelem, ahogy óvatosan leül a kanapéra, és halk hangon csábítja az ölébe Bambit.
-Nem akarom elhinni, hogy ez beválik-motyogom magamnak.
A,, kutyasuttogás" befejezésével elégedetten rám néz, mire lassan összeütöm a tenyeremet
-Ezt nevezik tehetségnek- szólal meg öntelten.
-Haha-mondtam, résnyire összeszűkült szemnel
-Áruló! - mutatok Bambira, és hátatfordítva a fürdőszoba felé veszem az irányt. Kylian nevetésének ütemét az ajtó csapódása szünteti meg.
Nem hiszem el, hogy itt fog aludni. ATYAÉG!