The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

Epilógus

Dübörgő szívvel parkolok le anyukámék háza előtt. Hát eljött ez a nap is, amikor be kell mutatni a családomnak Kyliant. Az én nem mindennapi családomnak. Jah azt említettem már, hogy apukám vadász?
Óvatosan  nézek a mellettem ülőre, aki egy bíztató mosolyt küldd felém, és az övét kicsatolva lép ki a kocsiból. Irigylem amiért ennyire nyugodt, pedig jelen helyzetben nekem kéne őt nyugtatnom nem igaz?

-Nyugi már! - szór rám az ajtó előtt mosolyogva
-Minden oké lesz-szorítja meg a kezem, ami remeg mint a kocsonya. A táskámból előkapom a bort amit vettem, és Kylian felé nyújtom. Kérdőn néz rám, mire azonnal magyarázni kezdem.
-Apukámnak. Jó benyomás, a borral amúgy sem lehet mellé lőni. De gyorsan vedd el mielőtt kinyílik a pokol kapuja.
Nevetve veszi át tőlem, és már csak az ajtó nyikorgását halljuk. Kifújom a levegőt, majd mosolyogva nézek anyukámra, aki összeráncolt szemöldökkel figyel minket. Illetve az összekulcsolt kezeinket.
-Szia anya! - szólalok meg elsőként. Mellé lépve megölelem, amit szorosan viszonoz, azután kérdően Kylian felé néz. Bambi kihasználva a lehetőséget be is slusszan az ajtón, és megy feltérképezni a házat.
- A kutya kint alszik! - jelenti ki anya. Ezt még úgy is megbeszéljük...
-Jó napot Mrs. Auclaire. Önöknek hoztam, remélem szeretik. - emeli fel a bort. Magabiztosan mosolyog, mire anyukám vonásai is meglágyulnak.
-Köszönjük szívem. Ez a férjem kedvence. Gyere, kerülj beljebb. - engedi be a barátomat, aki mosolyogva pillant rám.
-Nemsokára megyünk mamáékhoz ebédre, addig menjetek fel Lenyhez. Szólok apádnak, és mehetünk. Amúgy boldog karácsonyt! -ölel szorosan magához.
-Az ajándékokat majd mamáéknál odaadjuk oké? - kérdezi, mire bólintok.

Visszatartott nevetéssel figyelem, ahogy Kylian az öcsem szobájába oson. Lenyn fülhallgató van, és nagyon bele van merülve a játékába szóval semmit sem vesz észre, így könnyen meg lehet ilyeszteni.
Kylian hirtelen a kezével eltekarja Leny szemét, aki azonnal abbahagyja a játékot.
-Öhm...Ki vagy és mit akarsz? - kérdezi meg, miközbe kezével hadonászik. Leveszem róla a fülest, Kylian pedig a kezét, így teljes panorámában látja a fejünket.
-WÁÁÁÁ-ordít fel és ugrik Kylian nyakába, aki hatalmasat nevetve karolja át az öcsémet.
-Sziaaaa haveer!
Engem teljesen figyelmen hagy, ami normális esetbe bántó lenne, most mégis öröm tölt el a két fiú láttán. Az öcsém rettentően szereti Kyliant, és bár most találkoznak harmadjára, nagyon közvetlen vele.
-Szia Leny. - intek egyet bénán, és mosolyogva hallgatom ahogy Kylian nevet a szituáción, hogy az öcsém jobban örül neki mint nekem.
-Kapok valamit karácsonyra? - néz rám kíváncsiam, mire eltátom a szám. Hát nem pofátlan?
-Ha így folytatod csinálok egy lángost. Azt úgy is szereted-mosolygok rá angyalian. Leny nyílván rájött mire gondoltam, ezért összehúzott szemmel figyel, majd újra Kylianhez fordul.
-Majd meglátod-kacsint rá a kisfiúra. Anya hangját hallva azonnal kikapok a szekrényből egy pulcsit és egy nacit a pacuha öcsémnek, és ráparancsolok hogy 10 perc múlva lent várjuk.

-Jézusom Kylian-csukom be Leny ajtaját. Kérdően néz rám így folytatom a gondolatmenetem.
-Úgy terveztem, hogy apának adod a bort, de teljesen máshogy jött össze és semmi ötletem nincs-mondtam egy nagy levegővétel közben. Ennyire még soha nem féltem...
-Figyi. - áll elém, majd két keze közé veszi az arcom a megszokott módon.
- A legjobb, ha nem görcsölsz ezen. Minden úgy lesz ahogy lennie kell. Ha nem fog bírni apud, amit erősen kétlek, mivel ellenállhatatlan vagyok-ezen elmosolyodtam-, akkor így lett megírva. Most pedig szépen természetesen lesétálunk, bemutatsz apudnak, akivek kezet fogunk, majd elvonulunk a garázsba beszélgetni. - fejezi be a mondanivalóját.
-Nagy tapasztalatod van ezzel kapcsolatba? - folytok vissza egy nevetést rá nézve.
-Mondjuk azt, hogy felkészültem. Na menjünk! - fogja meg a kezem.

A konyhaablakból figyelem, ahogy a barátom és apukám nagyokat nevetve beszélgetnek. Kyliannek tényleg van egy olyan vonzereje, ami mindenkit elvarázsol és képtelen nem szeretni emiatt.
-Szívem szólsz apádéknak, hogy indulunk? - kérdi anyu, mire bólintva megindulok a garázs felé.
Kopogás nélkül nyitok be a kis helyiségbe, ahol a két kocsink áll, és a garázsajtó fel van húzva, hogy egy kis fény jöjjön be. A falakon a kiskori és kamaszkori képeim lógnak, mindegyik egyforma fakeretben. Van ott ballagásos, ahol kifejezetten jól éreztem magam, hogy elmegyek más suliba, gyerekkori ahol fagyit nyalok csillogó szemekkel, és még sorolhatnám.
Oldalra fordítom a fejem, de azonnal piros színben kezd pompázni az arcom, amint meglátom mit néznek. Tényleg egyetlen kép van a garázsban, amit évek óta le akartam venni mert irtó gáznak találtam. És pont... AHH. Kicsi voltam... És fürödtem. Szerintem ez elég információ.
Apukám éppen hatalmasat nevet, és elkezd mutogatni Kyliannek, aki karbatett kézzel áll a kép előtt oldalradöntött fejjel. Nagyot sóhajtva indulok el feléjük, de egyik sem veszi észre hogy odaértem.
-Apa ezt...ezt mégis miért?! - sohajtok fel az orrnyergemet maszírozva. Ijedten néz rám, hisz tudja mennyite utálom mikor nézegetik a képeimet. Kylianre pillantok aki egy elfolytott mosollyal figyel. Zavaromban lehajtom a fejem és elmakogom, hogy anya szólt hogy megyünk. Kifelé indulva Kylian belém karol, és az államat megfogva kényszeríti, hogy felemeljem a fejem, majd megcsókol.

-Szia anyukám!-nyit be anya a nagyszüleimhez, ahol mamám tárt karokkal üdvözli.
-Hát már kihűlt a leves kislányom! Nem megmondtam, hogy 1 óra? - korholja le anyut. Anya elengedi a füle mellett, és belép a házba, így mama teljes egészében lát minket Kyliannel. Ragyogó mosoly van az arcán ami picit meg is nyugtat. Nagyi általába modern gondolkodású, és nagyon tud azonosulni a mai generációval, de erről a barát témáról még nem beszéltem vele, fel se hozódott. Odalép hozzám és szorosan megölelget. De rég láttam a mamikámat. Évente 2x, max 3x  találkozunk ünnepekkor, vagy születésnapokon.
-De jó látni. Napról napra szebb vagy- simítja meg az arcom apró kezeivel. Felsóhajtok és erőt veszek, hogy bemutassam Kyliant, ám ezzel megjegyelmezett nekem.
-Milyen markáns úriember-mondja szemöldökfelhúzogatva, majd odalépve megtapogatja Kylian karizmát. Majdnem kiszakad belőlem a nevetés, de szerencsére tudom tartani magam.
-Nagyapádnak sosem volt ilyen. Szomorú, hogy most először érzek izmokat-jelenti ki. Kylian kikerekedett szemekkel rámnéz, szerintem magában segítségért kiabál.
-Jólvan nem tapogatlak tovább, bármennyire is jól esett. - legyint mama. Kylian egy feszült hálás mosoly kombóval köszöni meg.
-Ő Kylian mama, a barátom. - próbálom bemutatni, de nagyi lelegyint.
-Tudom, anyád már mondta. Szólíts nagyinak drágám, a nevemet amúgy is nehéz megjegyezni. - mosolyog rá a barátomra, aki szintén mosolyogva bólint.
-Bent van nagyapád. Szerintem elaludt-mutat a nappaliba, ahol papa valóban a sörösüveggel a kezében ül a fotelben. A tvben valami focimeccs megy, ami rettentően érdekli őt. Azt szokta mondani, hogy ezeken és a Forma-1-en nagyon jókat lehet aludni. Előszeretettel ki is használja.

Miután papi is felkelt és őt is bemutattuk Kyliannel, viszonylag megnyugodtam, hisz már szinte mindenkit ismer a családomban. Már csak én vagyok soron, amit szilveszterkor terveztünk, és elmondása szerint a szülei és a testvérei jó fejek. Apukájávak is beszélt velem a múltkoriról, ami nem volt egy pozitív élmény.
-Miénk a fenti szélső szoba-mászok fel a lépcsőn, amikor hazaértünk. Lekiabláok anyáéknagy egy jóé éjszakát, majd fénysebességgel be is lépek a szobába,ahol lehuppanok az ágyra.
-Ez az én régi szobám, ugyan olyan állapotban mint 3évvel ezelőtt. Ismerdd meg kérlek az életunt Isist. - mutatok körbe mosolyogva.
- Nem is tűnsz életuntnak-ül le mellém, majd átkarol, és hátrafekszik az ágyon, így én a hasára kerülök. Érzem egyenletes lélegzését, ami teljesen elálmosít.
-Nem voltam valami smilehappygirl.-legyintek egyet ásítva.
-Ennek a napnak is vége. Imádom a családodat-emeli fel a fejét, hogy a szemembe nézzen.
-Fogalmad sincs mennyire megnyugodtam most. Néha tudnak ám sokak lenni, és reméltem hogy ez nem ma következik be. - mondtam a körömágyamat tologatva
Kylian csendben szuszog, de tudom hogy közben mosolyog. Lassal felül, majd hosszan a szemebe néz.
-Szeretlek Isis Auclaire.. - ejti ki a száján lassan a szavakat. Bentreked minden levegőm, a szívem pedig minden eddiginél hevesebben kezd el verni. Szeret.
-Kylian Mbappé-mosolygok rá. Mogyoróbarna szemei komolyan néznek szemeimbe, száját enyhén nyitva tartva figyeli minden rezdülésemet.
-Én is szeretlek- válaszolom elcsukló hangon. A szívem eszméletlen dobogással jelzi, mekkora jelentősége van ennek a szónak. Kimondtam. Kylian lassal felém hajol, és egy csókot nyom a számra. Tarkójára vezetem a kezem, és lehúzom magamhoz, hogy elmélyítsem a csókot.

Vágyaink és érzelmeink irányítanak minket. Szeretjük egymást, és mindenképp tudtára is akarjuk adni a másiknak. Eddig nem éreztem ilyen erős szerelmet senki iránt sem. Lángol az egész testem, és úgy érzem, most én égek a legfényesebben az egész univerzumban.

Vége.