The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

5.rész

A délelőttöm elég kapkodósra sikeredett. Az éjszakai álmatlanságom miatt reggel fél 10 körül keltem, és mivel tegnap este fürdés nélkül pattantam ágyba, még le is kelett tusolnom. Fél tizenegykor sietve dobáltam szét a ruháimat a szobámba, mondván, hogy nekem nincs egy darab se. Végül egy fekete rövidnadrágos overált vettem fel, egy platformos fonott szandával, tettem fel egy halvány sminket, a hajamat pedig kontyba fogtam.

-Megfelel? - nézek le Bambira, aki az ágyamon ülve nézte végig a készülődési folyamatot. Leteszi a fejét, amiből arra következtetek, hogy tetszik neki.

Magamhoz képest eléggé kiöltöztem, annak elenére, hogy nem tudom randi e vagy sem. Elkönyveltem egy sima bocsánatkérős találkozónak, mert az ember nem hív el úgy valakit randizni, hogy előtte fellökte. Ugye?

Tizenegy előtt nagyjából tíz perccel lépek ki az ajtón, és kezdek el sétálni a torony felé. De mit fogunk ott csinálni? Tényleg csak sétálgatunk? Mert így belegondolva elég szerencsétlenül nézne ki, ha két, szinte teljesen idegen ember, egymástól egy méter távolságra sétál, zsebredugott kézzel. Amúgy tegnap se értettem ezt a bocsánatkérős sétát. Egyszer már bocsánatot kért, és begbocsájtottam. Akkor miért hívott el? Ha meg szeretne ismerni, akkor mondja azt. Szívesen beszélgetek vele, de legyen őszinte. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejembe, miközbe már majdnem megérkeztem. Egyáltalán hol találkozunk? Meg se beszéltük....na mindegy majd lesz valahogy. Úgy döntöttem leülök egy padra a közelben. Elővettem a telefonom, és konstantáltam hogy pont 11óra, tehát valahol most kéne befutnia. Időtöltésként megnyitottam a googlet és beírtam a nevét a keresőbe. Ne úgy találkozzak már valakivel, aki nem mellesleg elég híres, hogy semmit se tudok róla. PSG, Párizs, december 20.... Az instát is megnyitottam, hogy csekkoljam, és elakadt a lélegzetem a követői számától. Hogy mennyi? Lejjebb görgettem, és nem csodálkozom a fenti számon, hisz biztosan rengetegen vannak oda érte. Köztül Mae is....

-Hát szia! - szólal meg egy hang hirtelen, ami miatt egy sikoly szalad ki a számon és éppenhogy nem esett ki a telefon a kezemből
-Kylian! Miattad majdnem másodjára ejtettem el a telefonomat, és tedd össze a két kezed amiért nem a földön kötött ki-nézek rá nagyon nagyon mérgesen. A telefonomat gyorsan lezárom, véletlenül se lássa, hogy ő van megnyitva. -Egyébként neked is szia- veszem elő a kedvesebbik énemet.
-Sétálunk? - nyújtja felém a kezét, amit tiszteletteljesen el is fogadok. A kezem elveszik a kezében, kellemes bizsergés fut végig a testemen. Ahogy ránézek az arcára, teljes döbbenetet vélek felvedezni benne. Akkor nem csak én érzem... Amint felállok a padról, el is húzom mancsom az övéből. Meglepődve vezeti le tekintetét a kezemre, de amint észreveszi hogy figyelem el is fordítja onnan. Feszengve sétálunk egymás mellett a parkba, amikor is meglátok egy vattacukros bódét. Hirtelen megtorpanok, ahogy Kylian is, majd lassan ráemelem tekintetem, és elnevetem magam, ahogy elkezd sétálni arrafelé.
Köszönünk az idős hölgynek, aki nagyon kedvesen fogad minket. Megmutatja a fajtákat, amiből jócskán van a kis lapon.

-Én egy áfonyásat szeretnék-mosolygok a nénire, aki bólint, és kezdi is csinálni. A táskámat magam elé véve  kutakodom a pénztárcám után, majd mikor fizetném ki, egy kéz megakadályoz benne.
-Én állom-néz rám Kyli miközben felteszi a tenyerét.
-Semmi szükség, majd én kifizetem.- akadékoskodom
-Mondom egybe kifizetem az enyémmel- emeli fel a hangját, amitől bennem fel megy a pumpa.
-Én meg azt mondtam, hogy kifizetem a sajátom. Ez nem egy randi ahol meg kell hívni!
A mondandómon meglepődik, de inkább nem válaszol, és a néninek leadja a rendelését. Mielőtt odanyujtanám a pénzt, Kylian megelőz, és egy mosoly kíséretében ideadja az áfonyás vattacukromat. Puffogva elveszem, majd egy köszönés után indulunk el. Mondtam hogy én megveszem, és értékelem a gesztust, de ha ez nem egy randi akkor hadd fizessem én ki amit veszek. A lelkiismeretem megint nyert...

-Köszönöm-mondom ki rá sem nézve. Bólint egyet, majd eszi tovább a zöld vattacukorját. Kíváncsi vagyok milyet vett, mert nem figyeltem mikor kérte. El voltam foglalva a duzzogásommal. Pedig csak kedves akart lenni. Meg se kérdezve nyúlok a vattacukorja felé, de amikor épphogy hozzáérek elhúzza.
-HEY!-kiáltok fel meglepődve, amire csak egy írtó cuki nevetést kapok. Újra megpróbálkozom, de megint elhúzza.
-Naaaa légysziii-nézek rá könyörögve. Leszakít egy darabot a cukorfelhőből, rámnéz, mosolyogva megrázza a fejét majd bekapja.
-Előbb kérdezd meg!-mondja egy szemtelen vigyor kíséretében. Veszek egy mély levegőt, majd a lehető legkedvesebben kérdem meg, hogy leszakíthatok e egy darabot. Huncutul mosolyog, ami engem is mosolygásra késztet. Aprót bólintva nyújtja felém a kalóriabombáját. Már az ujjam hegye is hozzá ér, de legnagyobb meglepetésemre nem tudom letörni azt fránya darabot.
-Nem!-Jelenti ki röhögve, majd megfordul, és továbbmegy. Lefagyva állok a járda közepén, és átkozom magam amiért így bedőltem ennek a seggfejnek. Rácsapok a combomra mérgemben, aztán utána szaladok.
-Ez irtóra aljas húzás volt, remélem tisztában vagy vele-jelentem ki összehúzott szemmel. Nem kifejezetten erdekli a véleményem, röhög tovább.
-Mindegy nekem is van. Csak kíváncsi voltam te milyet vettél. De így már nem érdekel- próbálom kimenteni magam a szituációból, letépve egy darabot a vattacukromból.
-Aham. Gondolom mennyire nem érdekel-mosolyog.
-Tényleg nem érdekel. Ha kínálnál se vennék belőle mostmár.- tartásom azért van.
-Hát okés. Egyébként zöldalmás. Tuti finomabb mint az áfonyás, de te ezt nem fogod megtudni. -vigyorog tám. Basszus de szép a fogsora... Morogva fordulok el a másik irányba, és próbálom kiverni a fejemből Mr. tökéletességet. Ahj de annak a zöldalmás vattacukinak olyan szép színe van. A fene esne bele a tartásba.
-Najó hadd kóstoljam meg- nyúlok bele, megadva magam a zöld kísértésnek. Kylian nevet egyet, majd átnyúl az én vattacukromba, és megállapítjuk, hogy a másiké finomabb. Végül cseréltünk...