The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

29.rész

Mindenki egyszerre állt fel, meghallva a szakaszos sípszót. Vége a meccsnek.

-Menjél már! Találkozni akarok életem szerelmével. NEM HALLOD? Találkozni akarok Kyliannel és ha miattad nem sikerül megkereslek és....-ordít felettünk egy lány.
-Oké, mi megvárjuk míg mindenki kimegy-ül vissza Mae, nagy levegőt véve.
A lány szavait már nem hallottam, de jobb is. Szerintem kicsit megbolondult.

-Akkor estig itt leszünk-mondja Elen fújtatva.
Beletörődve ülök vissza a székemre. Ha estig nem is, de 30 percig biztosan maradunk.
-Lányok-szólalok meg.
-Várni fog rám az öltözőnél. -nézek a már üres pályára.
-Uuuu- húzza a szemöldökét Mae.
-Írj rá, hogy késni fogsz. Egy napot-röhög fel Elen.
-De biztos neki is idő míg átöltözik, meg beszélgetnek.... Szerintem ne írj rá. Mire ő kész lesz te is kijutsz innen. - rágózik Mae.

Bólintok, mert talán ez a legésszerűbb opció. A telefonomat előveszem, és az instagrammot kezdem el böngészni. A kis szívecske ikonnál új követőt jelez, így azonnal rámegyek és engedélyezem Neymar kérését.
Parádés, mert nem sok ember mondhatja el magáról, hogy követi őt Kylian sőt, Neymar is, ez meg nekem már természetes. Hamar fel tud fordulni egy ember élete.

-Szerintem mostmár mehetünk- áll fel Elen, mert elmondása szerint elzsibbadt a feneke. Az órámra kukkantok, ami azt mutatja, hogy 20perce özönlik ki a tömeg a stadionból, de még mindig nem üres.

Mae is beleegyezően bólint, és a táskánkat felkapva oldalazunk ki a székek között. Rengeteg műanyagpalack, és popcornosdoboz van szétdobálva, a pici kukoricaszemek pedig csak úgy virítanak a padlón.
-Elgondolkodom néha, hogy az emberek ezt direkt csinálják, vagy szimplán lyukas a szájuk. - nézek elborzadva a lábam elé.
-Szerintem erre soha nem fogsz választ kapni- vesz fel Mae egy kólásdobozt.
-Konkrétan ropog a lábunk alatt a popcorn-állapítja meg Elen.

Az ajtóhoz érve mindhárman megpakolt öllel sétálunk a kukához. Mindig megragadunk olyan lehetőségeket, ahol segíteni tudunk, és ez ad egyfajta vállonveregetést, hogy bizony jól csináltuk.

-Undorítóak egyes emberek-porolja le a tenyerét Mae, mi pedig helyeslően bólogatunk.
-Szóval Isis-áll elém.
- Velünk mi lesz? - kérdezi a szája szélén bujkáló mosollyal.
-Basszus ezen nem gondolkoztam-sápadok le azonnal.
- Haza viszlek titeket úgy is csak beszélgetünk. 10 percet kb. Gondolom.
-Örülnék ha elhúznánk a kukától. - tolja meg hátulról Elen a hátunkat.
- Ne fáradj. Neymar hazadob minket. Az előbb írt-emeli fel mosolyogva a telefonját. Meglepően húzom fel a szemöldököm.
-Tök jó, hogy ti mindent megbeszéltetek....
-Ugye? Most indul ki a stadion elé, úgyhogy szerintem mehetünk mi is- teszi el a készüléket
-Jjjo akkor nyomás. Jujj de izgi. A világsztár Neymar fuvaroz minket- tapsikol Mae megbolondulva.
Elnevetem magam, Elen pedig csúnyán néz rá, amin mégjobban nevetnem kell.
-Isis nem röhög. Te meg szokj hozzá-hurrog le minket. Mae eltorzult arccal bólint, látszik rajta hogy nagyon küzdd. Látva a jelenetet, csapatunk harmadik tagja morcosan felemeli a fejét, és hátat fordít.
-ITT NE HAGYJATOK MINDJÁRT MEGYEK! - kiáltja utána Mae, majd mosolyogva felém fordul.
-Elmondom a három alapszabályt, amit mindenképp tarts be. - néz a szemembe magabiztosan.
- Első: ne tűnj ribinek.
-Az mit jelent? - vágok közbe összeráncolt szemöldökkel. - Mae nem kell felvilágosítást tartani. Azt hiszem ha magamat adom az a legjobb.
-Igen a legtöbben ebbe a hibába esnek bele. - bólogat.
-Mae legyszi ne. - veszem könyörgőre.
-De tudom hogy te okos vagy es ram fogsz hallgatni.
-Mae!-szólok rá eréjesen. - Szerintem várnak a kocsiba.
-Ráérnek hidd el-legyint egyet nemtörődve.
-Mae menj már! - karolom át a vállát és kísérem a stadion elé.
- Megoldom. Nem vagyok már kisgyerek. - eresztem el. Szeretem, mikor próbál tanítani, vagy tanítgatni, de ebben az egy dologban biztos vagyok. Attól, hogy mást mutatsz, mint ami vagy, nem leszel jobb. Sőt, csak rontassz a helyzeten.