The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

35.rész

Elennel és Maevel megbeszéltük, hogy beülünk egy kávézóba. Hogy is lennénk legjobb barik, ha nem mesélnénk el mindent egymásnak, a leg apróbb dolgoktól a legnagyobbakig.

Nagy lendülettel esek be a kávézó ajtaján. A tömeg hatalmas, szinte minden asztalnál ültek, ergó levegőt is alig lehet kapni. A barátnőimet kezdem el keresni, és csak reménykedem, hogy találtak szabad helyet. Két kezet veszek észre, amik felém integetnek, így elindulok feléjük. Sálamat letekerem  az izzadt nyakamról, amit ez a hely és a finom kávéja okoz, majd a kabátomat is szétgombolom egy-két embernek ütközve. Megfulladok!

Mélyeket lélegezve ülök be Mae mellé.
-Öööö jól vagy? - kérdezi aggódva Elen a velem szemben lévő fotelről.
-Igen persze csak ez a hely... Fullasztó-legyezem magam előtt a kezem, hátha jön felém valami levegő. HÁT NEM JÖTT.
Mae horkant egyet.
-Én is csurom víz vagyok. Nem lehetne kinyitni egy ablakot valahol? Elvileg vihar lesz, ezért ennyire fülledt a hely. De kint is ahogy látom- pillant ki az ablakon. Valóban közeleg valami, ugyanis a szokásosnál melegebb van kint, és a köd is alacsonyan fekszik az úton, mint a kísértetfilmelben.
-Rendeltetek valamit? - kíváncsiskodom rájuk nézve.
Elen megrázza a fejét, és leadja a rendelést egy hozzánk lépő pincérnek, majd felénfordul.
- Csodás estém volt-mosolyodik el, egyre jobban elpirulva. Felhúzott szemöldökkel nézünk össze Maevel. HOGY MI??
-Mesélj! - parancsol rá a barátnőm követelőzően, mire Elen nagy lelkesedéssel storyba kezd.

10 perc szájnyitvatartós hallgatás után, muszáj voltam kérni valami hűsítőt. Elen a legapróbb részletekbe is belement, ami alatt minden normális ember elpirul vagy lefő,  nem értem ő miért nem jött zavarba. Bocsánatot kérve állok fel az asztaltól, ahonnan távozásomat nagy nevetéssel díjazták. A bárpult felé veszem az utam, és felülök a magas székre, nagy nehézségek árán. Intek a pultosnak, aki nagyot sóhajtva lép elém.
-Szeretnék kérni egy zöld teát. Cukormenteset.
Hamis mosoly kúszik az arcára, és bólintva a hűtőhöz lép.
-Ennyi lesz? - fordul hátra. A hajamba túrva biccentek, majd egy pillanatra a lányok felé nézek, akik valószínűleg továbbra is a tegnapi napot vesézik ki.
-Ne haragudj de nem te vagy a lány, aki abba a bárba énekelt? - kérdezi a pultosfiú a márványlapra könyökölve. Összeráncolt szemöldökkel nézem ahogy néz.
-Pontosabban..? - tűrök a fülem mögé egy tincset.
-Az a lány, aki a barátnőivel énekelt valami nyálas dalt-nevet fel.
-Ohh. De. De az én vagyok. És nem nyálas, nagyon szép dal-korholom le viccesen. Legyint egyet, és a pénztárgépbe beüti az árat.
-A nagybácsikám rengetegszer meghallgatott titeket. Nagyon tetszik neki, és keresett is csak fingja nem volt hogy kik vagytok.-magyaráz, de úgy érzem nem mondja ki amit akar.
- Amúgy az unokahúgomnak lesz szülinapja egy hét múlva, és ő is nagyon szeret titeket.
-Van valami konkrét oka, hogy ezt megosztod velem? - vágok közbe, már nagyon várva az italomat. A srác zavartan megvakarja a tarkóját, és elémteszi a teát.
-Van. El tudnátok vállalni az unokahúgom születésnapi zsúrján az éneklést? Adok egy elérhetőséget is, csak keresek egy papírt - rohan el hadarva.
Elképedve ülök, a szavait emésztve. Fellépést? Mi? Szerintem ez életem egyik legnagyobb sokkja, ami egy karaokeval kezdődött egy buliba. Döbbenten nézek a megérkező fiúra miközben ő a cetlire ír valamit.
-Itt a nagybácsikám telefonszáma. Ha eldöntöttétek, akkor csak hívdd fel, addigra úgy is megbeszélem vele. De örülnénk ha elvállalnátok. - mosolyodik el.
-Értem, de mi nem...
-Tudom hogy nem léptetek még fel-szakít félbe gyorsan. - Ez nem is nagy fellépés, csak kb 10 ember előtt. Természetesen van fizetés is ha arról van szó.
-Nem egyáltalán nem-rázom meg a fejem
-Nem vagyunk tapasztaltak, soha nem csináltunk ilyet, és ami a legroszabb, hogy rettentően lámpalázas vagyok-nevetek fel a mondatom végén idegesen.
-Nem tudok semmi biztosat mondani, még nagyon alaposan át kell ezt beszélnünk. - pattanok le a bárszékről.
-Megértem-bólint együttérzően. A pénzt a pultra helyezem és a teát felkapva oldalazok a barátnőim asztalához. Szaporán dobogó szívvel kerülgetem az embereket, akiknek nem tetszik, hogy el akarok jutni a helyemre.

-Elnézést! Bocsánat! Ne haragudjon! Elengedne? Köszönöm. - a sor végére megtaláltam a fényt az alagút végén, így nagyot sóhajtva leülök Mae mellé.
-Az arcodból ítélve nem történhetett sok jó. - állapítja meg Mae. Az arcomat fürkészi, mint aki tud az emberekben olvasni, pedig Maenek van hozzá a legkevedebb tehetsége. Egyszerűen nem megy neki, de ezt soha nem mondtuk még el.
-Hát... Igazából nem tudom, hogy jó e, ha az embert meghívják egy fellépésre-nézek rájuk óvatosan. Lefagyva emésztik amit mondtam, én pedig válaszra várva figyelem őket.
-Egy restartot esetleg?
Előbb Elen találja meg a hangját,de pislognia kell egy párat, jogy szóhoz jusson
-Mindenképp menj el! - mutat rám ellenkezést nem tűrve.
-Igen de...
-Muszáj Isis! Ez nem minden embernek adatik meg! - száll be Mae is a beszélgetésbe.
-Én ezt értem, de...
-Uuu kit fedeztek fel így? - tűnődik el Elen.
Nagyot sóhajtva hátradőlök, a megmagyarázás reményét rég feladva.
- Jaaa igen tudom kire gondolsz! - csillan fel Mae szeme-De nem tudom a nevét-húzza el a száját.
-Mindegy, de belőle is világsztár lett! Kurva jó hangja van-bólogat Elen, Maevel együtt, majd rámnéznek szinte teljesen egyszerre. Azért ez ilyesztő...
-Akkor... Belőletek is világsztár lesz-mosolygok rájuk felváltva. Elen mély ráncba húzza a homlokát.
-Mivaaaan? - kiált fel Mae hangosan, mire minden ember felénk fordul.
-Sssht már-szidja le Elen. - Mindenki minket néz te nagyon hülye!
-Meg kell szokni nem igaz? - nevet fel Mae idegesen.
-Nem mondtam még semmit. Ha eldöntöttük fel kell hívni ezt a telefonszámot-teszem le az asztalra a papírt,látszólag nyugodtan. Nem voltam nyugodt . Sőt. Ideges voltam amiatt, hogy egy olyanba készülök belevágni, amit ezelőtt sohasem csináltam. Tudjátok ez olyan, mint amikor megvesztek egy új xbox játékot, és nem tudjátok elsőre elkezdeni. Melyik gombot kell nyomni, hogy kell játszani. Ismeretlen.
-Nem tudom hogy akarom e-néz rám Elen a szája szélét rágva.
-Hasonlóképpen nem tudom uogy akarom e-bólint Mae is. Velük nehezebb mint 3 csecsemővel komolyan.
-Nem most kell dönteni. Van időnk úgyhogy nyugi.
-Az jó mert én szerintem most szívinfarktust kapok-kap a szívéhez Elen, mint aki menten felmondja a szolgálatot... Hirtelen kapom oldalra a fejem a nevem hallatán. Összehúzott szemmel fürkészem a tömeget, de a sok emberkupacoktól semmit nem látok.
-Isis-bök egyet a felkaromba Mae-Ott-biccenti arra az irányba a fejét, ahonnan a nevem jött.
Ryan nagy mosollyal szlalomozik az emberek között, pontosan felém tartva. Mit keres itt?
-Szia-áll meg előttem. Meghökkenve nézek először barátnőimre, aztán vissza Ryanre. Konkrétan köpni nyelni nem tudtok.
- Akkora itt a tömeg... Egy kávét se ihat meg az ember nyugodtan-túr bele kissé kócos hajába. Levegőt kapkodva jártatja szemét barátnőimen, amit egy kínos mosollyal figyelek.
-Sziasztok -int körbe lazán.
-Szia Ryan-int vissza Mae, miközben fél kezével egy hajtincsét birizgálja. Kerüli a szemkontaktust, de közbe mosolyog, és mintha elpirult volna. Mae elpirult!!!
-Szia! - néz rá Elen is. Válaszra várva figyelnek engem. Akkor esik le, hogy nem is köszöntem, így felállva megpuszilom, és odébb csúszom.
-Hogyhogy itt? - kérdezem meg kíváncsian. Örül9k, hogy itt van, viszont fontos dolgot akartam megbeszélni a lányokkal, ami lássuk be így képtelenség.
-Át akartam nézni a jegyzeteimet valami nyugis helyen. Pont ez nem az a nyugis hely amit kerestem-nevet fel. Mae vihogása túlzengi a nevetését, így kérdőn nézünk rá.
-Ez mi volt? - tátogja neki Elen összehúzott szemöldökkel.
-Ssht-válaszol Mae színészi mosollyal, és rózsapiros arcát zavarában az ablak felé fordítja. Öööö....
Mindentudóan összenézek Elennel, aki elfolyt egy mosolyt, és Ryanre néz.
-Szerencsénk van, hogy találtunk helyet. Másoknak már nincs ilyen sok. - fordul hátra a pultnál várakozókhoz.
-Csak nem értem... Miért nem mennek el?-kérdezi Ryan egy nagyot sóhajtva.
-Ha ők nem, majd megyünk mi. - pattan fel Mae határozottan. - Azért jöttünk, hogy beszélgessünk, nem azért hogy fulladozzunk. Már a hajam is vizes- nyúl a nyakához egy fintorral. Bólintva helyeslek, és én is felállok elkészülni.
-Elen mire vársz már-tapsol kettőt.
-Van kedved jönni? - pillantok le Ryanra. Pár pillanatig gondolkodik, majd nagy mosollyal bólint.