-Hanyadikon laksz? - ál mellettem dideregve, míg beütöm a kódot.
-Én kérlek a másodikon. Nem kell megerőltetned a lábad-mosolygok rá, miközbe belököm az ajtót.
Nagy lendülettel indulok fel a lépcsőn, de a fordulónál megtorpanok, és lenézek a lassan haladó Kylianre.
-Jól vagy? - kérdezem miközbe lemegyek hozzá.
-Jah persze csak izomláz. - legyint egyet. A lábára vándorol a tekintetem, ami úgy reszket mint a kocsonya.
-Remeg a lábad-szólalok meg halkan.
Az idegességtől felnevet, és gyorsabban kezdi el szedni a lépcsőfokokat.
-Mondtam, hogy csak izomláz. - beszél hozzám fentről nagyokat lélegezve, de reagálni sem tudok annyira meg vagyok döbbenve. Ez a lábremegés minden csak nem normális.Szótlanságomra sóhajt egyet, és megáll.
-Komolyan. - mosolyodik el erőltetetten. - Hidd el nincsen semmi bajom.
-Ühüm-bólintok megnyugtatásképp.
- Szép gólt rúgtál-érek mellé.
- Bár a néniék lefoglaltak, így csak a kivetítőn láttam-nevetem el magam, a hajamat a fülem mögé tűrve.
-Köszi-mondta, majd megállt a második emeleten.
- Jó volt a társaságod. Na de milyen volt? Ha jól tudom még nem voltál focimeccsen. - fürkészi kíváncsian az arcom. A táskámból a kulcsot előkapva nyitom az ajtón, majd mikor mindketten beértünk bezárom.
-Függetlenül a locsolástól és a wc előtt tömörüléstől élveztem-mosolygok rá, miközbe a kabátom szenvedem le magamról.
-Akkor új focirajongót köszönthetünk köreinkbe?-kérdezi vigyorogva.
- JESSZUSMÁRIA! -ugrik felém egy hatalmasat, kislányos hangon visítva. Kitör belőlem a röhögés mikor realizáltam miért is ilyedt meg.
Bambi kijött a hálóból, és boldogan ugrott fel Kylian lábára, aki ettől szívinfarktust kapott. Begörnyedve nevetek és filmtekercsként pörög le előttem az előbbi kép, amit soha nem fogok tudni elfelejteni.
-Ne nevess! - mutat rám fenyegetően, mégis mosolyogva.
- Nem hallod? Ne merészelj nevetni. - közelít felém, én pedig levegőt nem kapva csapkodok, amin ez a szituáció sem segít.
-Egy kutyától! -röhögök fel hisztérikusan. - Egy kutyától ilyedtél meg! Vérbeli focista! - törlöm meg a szemem még mindig nevetve.
-Ez nem vicces. Rám ugrott! - mutat a fenevadra. - Rám ugrott és hirtelen jött- ránézek Bambira, aki a kanapén ülve emészti mi is történik. Szegény kiskutya most teljesen össze van zavarodva.
-Rettentően ilyesztő valóban!-bólogatok teljes meggyőződéssel.
- Ma mondjuk csak reggel evett... Ki tudja.-emelem fel a kezeimet, de a röhögőgörcs nem akar itt hagyni. Egy zsebkendőért csoszogva indulok el, amikor hátulról elkapja a derekam.
-Kinevetsz. - jelenti ki a szemembe nézve.
-Dehogyis. Teljesen megértem-nézek oldalra prüszkölve. - Végülis nem tudom honnan jött. Lehet farkasok nevelték- nevetek fel újra, teljesen feladva, hogy ezt ma be tudom fejezni. Felvisítok, ahogy ujjai lágyan belefúródnak az oldalamba.
-Befejezted? - hagyja abba egy pillanatra, de a nevetéstől nem tudok válaszolni.
-Hát jó-sóhajt, majd megint csiklandozni kezdd. Ficánkolva próbálok kiszabadulni, ám egy idő után rájövök, hogy ez lehetetlen. Bambi leszalad a kanapéról, és Kylianre ugat, ami mégnagyobb nevetést vált ki belőlem.
-Vigyázz nehogy megharapjon-nézek komolyan rá, mire csak felhúzza a szemöldökét, és mégjobban belefúrja kezét az oldalamba.
-Befejezem. Tényleg- szakad ki belőlem két nevetés közt.
-Nem hiszek neked-húzza össze szemeit.
-Pedig így van! Nézdd Bambi is abbahagyta az ugatást. Most haragszik rád-mutatok a kiskutyára, aki tényleg úgy tűnik neheztel a vendégünkre. Ül a kanapé előtt és Kyliant figyeli árgus szemekkel, teljeses lefagyva.
-Okké. - emeli fel a kezét, majd óvatosan leguggol remélve, hogy Bambi odaszalad hozzá.
-Ez így nem ér. Cserbenhagysz? Azt hittem a barátom vagy-szidom le a kiskutyát, mikor odaérve Kylianhez megnyalja az arcát.
-Engem szeret-vigyorog rám, a kubu füle tövét vakargatva.
-Hatalmas szerencséd-nézem a jelenetet karbatett kézzel.-Huhh oké-csapom össze a kezem. - Tészta attól tartok sehogy sem lesz. Paraj, és carbonara valahol a fasorba van az utca végén... Úgyhogy nézzük mim van. - nyitom ki nagy lendülettel a hűtőt, viszont amit benne látok egyáltalán nem tetszik.
-Öhm...van itt tej, de csak mandula, joghurt, paradicsom vaj... A többi meg a mamámtól kapott lekvár.-a hajamat kezdem el birizgálni, és rettentően töröm az agyam mi a fenét tudunk ezzel kezdeni.
-Tipp? - fordulok hátra a Bambit simogató Kylianhez.
Tanácstalanul megrázza a fejét
-Basszus be kéne már vásárolnom- mondom halkan, amit egy hangos nevetés kísér.
-Oké gondolkodjunk. Van tej, lekvár amiből lehet valami édeset csinálni. Az jöhet? - kérdezem, mire heves bólogatásba kezd.
-Kevés cukorral-teszi fel mutatóujját.
-Természetesen-bólintok mosolyogva.
-Ha van darált keksz akkor tudom mi lesz, ha viszont nincs akkor iszunk mandulatejes kakaót-nevetek fel a polchoz csoszogva.
A lisztek és a cukrok között kutakodva egy hatalmas kő esik le a szívemről, mikor meglátom a kívánt alapanyagot.
-MEGVAAAN-kiáltok fel boldogan, mire Bambi megilyedve ugrik a kanapéra.
-Uppsz...
-Megilyesztetted a kutyád. - néz kifejezéstelenül a szemembe Kylian,viszont a szeme alatt észre lehet venni a nevetőráncokat
-Igeeeen, de megvan a kekssz-emelem fel ujjongva.
-Szereted a kókuszgolyót? Vagy csokigolyót? Ha nincs kókusz csak az lesz. - jókedvűen veszek ki egy tálat a Santa tell me-t dúdolva, amikor a választ meghallva teljesen elmegy minden kedvem.
-Nem.
A folyamatot abbahagyva fordulok felé teljes kétségbeeséssel.
-Komolyan? - kérdezem már a sírás határán állva. Legnagyobb döbbenetemre elneveti magát és idesétál.
-Oké nincs baj, ha nem szereted akkor te majd eszel paradicsomot-jelentem ki teljesen komolyan. Szerencsére Kylian rövid idő alatt kiismerte a humoromat, így csak hangosan felnevetve megölel.
-Imádom a kókuszgolyót-suttogja a fülembe, mire megkönnyebbülve szakad ki belőlem egy sóhaj.
-Ennek örülök, mert szerintem a paradicsom is vagy 2hetes-vigyorgok rá szemtelenül.
-Tényleg be kell vásárolnod-öleli át nevetve a vállam. Bólogatva szakítom ki a kekszet, és nem törődve a kihullot morzsákkal borítom bele a tálba.
-Kylian-fordulok felé.
- Rákeresnél a receptre?
-Persze-bólint, és a telefont előhalássza a farzsebéből. - Gondolom a legegyszerűbbet kéne-néz rám egy féloldalas mosollyal. Kínosan biccentek egyet. Hát...én se séfnek készültem na.
-Okés itt van. - mutatja meg.
-Margarin? - ráncolja a szemöldökét, mire kivágom a hűtőajtót, majd a kis tömböt felkapva ledobom a pultra.
-Jó. Meggyet teszünk a közepébe?
-Szerintem hanyagoljuk a megyet. Az.... Az amugy is bonyolult nekem. - túrok bele a hajamba.
- Jézusom Kylian! Én borzalmas vagyok a konyhába. Komolyan! Egyszer át kellett volna fordítanom egy nyamvadt húst, aminek az lett e vége, hogy majdnem leégett a ház. Szerencse hogy ezt nem kell sütni-akadok ki teljesen a pultnak dőlve.
- Biztosan ezt akarod?? Nem enni szerettél volna? - kérdezem, de a szemkontaktust kerülöm. Nem merek a szemébe nézni, mert félek mit gondol.Egyik pillanatról a másikra lép elém, és két keze közé fogja az arcom. Nagyokat pislogva bámulom a nyakát, így óvatosan az állam alá nyúlva emeli fel a fejem. Nem akarattal, de sikerül megtalálnom mogyoróbarna szemeit, amik lágyan csillogva olvadnak bele sajátomba.
-Nyugi-mosolyogva hátratűr egy tincset az arcomból. Sóhajtok egyet, de ez egyáltalán nem segít az izgulásom legyőzésében.
-Én nem azért jöttem, hogy egyek egy jót. Hidd el, ha olyan éhes lennék rendelnék valami ehetőt-nevet le rám.
Én is elmosolyodom.
-Isis én veled szerettem volna lenni. Programot csinálni, mert jobban meg akarlak ismerni. Számomra olyan különleges a kisugárzásod. Vonzz benned valami, még én se tudom, hogy mi és most tudom hülyének nézel, de...
-Nem-vágok közbe rekedten. Furán néz rám, ezért rögtön folytatom. - Nem nézlek hülyének. Sőt, ami még durvábbbb, hogy ugyan így érzek-mosolyodom el a karom széttárva. Hatalmas vigyorra húzta a száját miközbe lehajolt egy homlokpuszit adni. Kyliannek az a fajta mosolya van, amitől minden ember jókedvre derül.
-Viszont kérdeznem kell valamit-lépek el tőle.
Szemei összezavarodva fürkésznek, bevallom jogosan, hiszen elég hirtelen váltás.
- A lépcsőháznál amit láttam. Az nem az izomláz miatt van. - keresztbetett karral figyelem a reakcióját, ami ahogy azt gondoltam idegességről árulkodik.
-Elmondod? - kérdezem meg, mire felém kapja a fejét. Tisztán látszik, hogy nem szeretne róla beszélni, de ezt akkor sem fogom annyiban hagyni.
YOU ARE READING
The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett
Fanfiction,, Nem kell mindig az okokat keresni. Elég, ha megpróbálunk a nap felé fordulni, akkor is, ha az a hátunk mögött ragyog. Csak tegyünk úgy, mint ahogyan a napraforgók!"