The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

7.rész

Az ébresztőórám hangos csipogására riadtam fel. Franc. Hétfő van... Úgy utálom a hétfőt. Szerencsére ez csak egyszer van a héten. Szóóóval lets goo.
Egy hét telt el a Kylian randi után. Nem keresett, nem történt semmi. Aggaszt a dolog. Elhívott, hogy megismerjen, utána meg levegőnek néz, és keresni se keres.
Fura

A szokásos fogmosás arctisztítás, smink kombó után, felvettem egy farmerrövidnacit, és egy fehér atlétát. A fehér az mindenhez IS megy. Megetettem Bambit, felhúztam egy sportcipőt és késznek is nyilvánítottam magam. Útközben elrágcsáltam egy almát, majd megtelt pocakkal álltam meg az egyetem előtt. Sóhajtva indultam el a nagy ajtó elé, amikor is kibicsaklott a bokám, és Michael Jacksont megszégyenítő mozdulatokkal találtam meg az egyensúlyom. Ha Mae itt lenne tuti a hasát fogná. Jut eszembe Mae...ma nem jött suliba mert megfázott. A randi estéjén mindent részletesen elmeséltem neki, és még mindig az a a reakciója, hogy ,,cseszettül mázlista vagy". Nos... jelen pillanatban nem ezt érzem, de ha kívülről így tűnik, ám legyen.

Sokat gondolkoztam a Kylian-én féle kapcsolaton ha lehet így mondani. Nagyon szimpatikus ember, bár az elején elküldtem volna a kedves anyukájába, de tegnap változott a véleményem. Jól el voltunk, élveztük egymás társaságát (ezt nyilván azelőtt, mikor a szék váratlanul kitolt), plussz az, hogy megnyílt nekem, egy hatalmas pirospont. Kiöntötte a szívét, és ez azt sejteti, hogy valamilyen szinten bízik bennem.

-Szia Isis. Rég beszéltünk. Jól vagy? - ölel meg hirtelen Elen.
-Ühüm minden okés. Lett egy kiskutyám. Bambi. Veled? Kibékültetek a barátoddal? - Na igen. Elenék kapcsolata eléggé szeszélyes. Se veled se nélküled kapcsolat. A srác mindig féltékenykedik, amit Elen nem igazán visel el, és mindig ebből van a vita. Meg is értem... Utálnám ha le lenne kötve a kezem.
-Ahj ne is mondd. Azt hittem lecsapom a serpenyővel. A múltkor például mosolyogva megköszöntem a pincérsrácnak a rendelésemet, és otthon az orromra vetette, hogy minek mosolyogtam. Szerinted? - néz rám felháborodottan.
-Hát mi az hogy mosolyogsz? Ne mosolyogjál. Árt a szépségednek és ezt ő is tudja-nevetem el magam, majd átkarolva sietünk az előadó terem felé.

- Ez a nap valami rettenetes volt. Azt hittem oldalra bukik a fejem a hallgatás közbe. Hogy lehet ennyit beszélni? Nem szárad ki a szája? -nyavalyog Elen, miközbe sétálunk le a lépcsőn. Nekem is minden erőmet össze kellett szedni, hogy nyitva tartsam a szemem, és hogy ne essek el a saját lábamba. A professzor úr rettentő unalmasan magyaráz, és ami a legrosszabb, hogyha látja rajtunk a félhomályt, akkor hozzánk vág egy krétát. Kedves mi?
-Hátha segít egy kávé... Beugrunk gyors egy kávézóba? Kifolyik a szemem. - nézek Elenre reménykedve, aki beleegyezően bólint egyet. Éljenzést imitálva rázom a kezem a magasba.
-De akkor hazaviszel. - jelenti ki, amire elröhögöm magam és beszállunk a kocsiba.
-Peches villamossal közlekedni nemde?
-Uristen nagyon. Néha azt kívánom bárcsak lenne nállam légfrissítő. A sok izzadt ember... Brr még a hideg is kiráz, pedig kint lerohad a bőrőm.-kapcsolja be a biztonsági övet, egy borzongás kíséretében. Miután nekem is kattant egyet a csatt, ránéztem, és hogy ne legyen semmi panasza, bekapcsoltam a klímát.
-Ma megkíméllek a tömegközlekedéstől. Viszont vegyél egy dezodort. Érződik a reggeli utazgatásod-legyezem az orrom előtt a kezem, miközbe erölködve próbálom visszatartani a nevetésem. Bólint egyet, majd mikor felfogta mit mondtam, nyitott szájjal rám néz.
-Elmész te a tudod hova! Nem szeretnél elsüllyedni? - kacagva megrázom a fejem, és indulunk a kávézóba.

Egy vaníliás lattét iszogatva serkentjük az agysejtjeinket és beszélgetünk mindenféléről. Már az a téma is előjött, hogy az ,,Isten éltessenre" mit kell mondani. Én a köszönömre szavazok, Elen pedig az Ámenre.. Ezen megy egy pár perce a vita.

-De most ha valaki azt mondja neked, hogy Isten éltessen, azaz jót kíván neked, akkor azt meg kell köszönni és nem rávágni, hogy úgy legyen. - nézek rá, miközbe kavargatom a lattét. Kávéfüggőség...
-De neeem.. Mert az ámen, az azt ist jelenti hogy reméled úgy lesz. Magadnak reméled. Valahogy így.... - neveti el magát a végén, amire én is elnevetem magam. Belekavarodtunk elég rendesen, így inkább hanyagoltuk a témát.
-Na és pasi ügyben hogy állsz?-kérdezi meg rám nézve. A hirtelen témaváltás következtében köhögnöm kell, majd pirosodva emelem rá a tekintetem.
-A szerelmi életem, sötét és kilátástalan... Úgy érzem, valaki ott fent nagyon pikkel rám. Nem vagyok neki szimpatikus-röhögöm el magam. Direkt nem említem a Kylian ügyet, mivel még én se tudom mi van. A telefonszámát se tudom, instagrammon se jelölt be. Én meg nő vagyok. Ne várja, hogy én tegyem meg az első lépést. Sajnos manapság a nőknek rettenetesen kevés értékük van, pont azért, mert a férfiakból eltűnt a tűz, a vágy, és az akarat. Az udvariasságról meg ne is beszéljünk...
- Biztos van valaki aki majd elcsavarja a fejed. Csak várnod kell rá. - mosolyog rám bíztatóan. Bólintok egyet, mivel én is teljes mértékben hiszek ebben. Valahol megvan az Ikerlángom... Remélem nem messze.