The brightest flame (Kylian Mbappé ff.) Befejezett

37.rész

December 20. Csütörtök

Két hónap. Két hónap telt el, amióta Kylian megcsókolt a konyhába. Szerintem bátran mondhatom, hogy ebben a két hónapban voltam a lehboldogabb mióta élek.
Másnap hétfőn értem jött az edzése után a sportboltba. Nem tudtam róla, hogy ott lesz, így én egy kisebb sokkot kaptam, az agyam teljesen leblokkolt és nem tudtam hogy viszonyuljak hozzá. Nem akartam rideg se lenni, és nyomulós se, így csak egy puszit nyomtam az arcára, és már mentünk is a parkolóba.
A kocsiba sikerült tisztázni a dolgokat. Két hónap alatt rengetegszer gondoltam vissza a zavart arcára, amikor csendben várattam a válaszommal, és mindig bekönnyezek a kitörni készülő nevetésemtől. Elfelejthetetlen.
Ekkor lettem hivatalosan a barátnője. A médiának semmit nem mutattunk, ezzel is az én privátéletemet védve, mert a hirtelen jövő ,,hírnevet
" nem könnyű feldolgozni egy átlagembernek. Szóval senki nem tud semmit a barátnőimen kívűl. Még anyáék se.

Kihúzom a kulcsot a kocsiból, és sietve trappolok fel a másodikra, ahol Bambi már izgatottan vár. A pórázat a nyakára akasztom és azonnal szaladunk is le a parkba, ahol a kis/nagydolga elvégzése után, csak a taxinkra várunk. Nem erőssége a pontosság na.
Mikor meglátom a lekanyarodó kocsit, a szívem hevesebben kezdd el verni. Mellém ér, és az ablakot lehúzva egy pilótanapszemüvegben figyel a huncut mosolyával.
-Elvihetem egy fuvarra hölgyem? - kérdezi, majd lekapja a szemüveget. Megrázom a fejem és nagyon sóhajtok.
-Anyukám arra tanított, nem szállhatok be idegen bácsik autójába- jelentem ki, majd karbateszem a kezem.
Előbbi kijelentésem kudarcba fulladt, amikor Bambi a hátsó ajtónál cövekelt le, és egy vakkantással jelezte az ajtónak hogy nyitódjon ki.
-Fenség-nyitom ki neki hatalmas életkedvvel.
Nem lehet Bambinak parancsolni, ezért is adtam fel ilyen hamar. Úgy is az van amit ő akar.
Átérek a másik oldalra, ahol nagy lendülettel szállok be Kylian mellé.
-Úgy néz ki anyukád nem tanított meg eléggé-mosolyodik el féloldalasan.
-Anyukám a kutyát nem tanította meg eléggé. Én meg jó gazdihoz hűen hallgatok Bambira. - nézek rá. Nevetve felém hajol, és egy puszit nyom a számra üdvözlésképp, majd ki is hajtunk a parkolóból.
-Hová visz az utunk? - kíváncsiskodom. Egy idegen utcába fordulunk be, ahol pici bódék, és kávézók vannak. Tetszik a hely, nem is értem miért nem voltam itt eddig.
Nem válaszol, hanem titokzatosan somolyog, ami engem az őrületbe kerget. Gyűlölöm mikor valaki nem mondd el valamit.
10 perce bámulok ki az ablakon, amikor az autó lassulni kezdd, és azonnal meg is áll.
-Megjöttünk? - kérdeztem meg.
-Dehogy-nevet fel hangosan-Szerinted egy ilyen helyre hozlak?-ráncolja össze a szemöldökét furán. Jó, mondjuk igazán lehettem colna körültekintőbb. Itt semmi nincs öreg házak és korhadt fákon kívűl.
-Mindjárt itt vannak elvileg-pillant rá az órájára türelmetlenül.
-Mégis kik vannak itt? - ebben a pillanatban kinyitódott a hátsó ajtó. Először bambi ugatását hallom, majd csatlakozik hozzá a csitítgató barátnőm is,ako nehezen, de befér a hátsó ülésre. A kislány fellépése óta rengeteget találkozunk a lányokkal. Mintha felfrissült volna a barátságunk. Sok helyen fordultunk már meg fellépni, plussz nemsokára kijön az új dalunk, ami az új életformánkról szól. Nyilván ezt mind az egyetem mellett próbáljuk elintézni. Meg nekem a unka mellett is.
-Oh helló-int, majd nyitódik a másik ajtó is, és Neymar ugrik be fürgén.
-Sziasztok-köszön ő is, én meg csodálkozva nézek rá a sofőrre, aki egyelőre nem pillant rám, de látom a szeme sarkában lévő nevetőráncokat.
-Isis vegyél azért levegőt! - szól rám Elen.
-Bocs haver, boldog szülinapot. - nyújtja Neymar a kezét Kyliannek. Én most teljesen elvesztem.
-Kösz!
-Neked szülinapod van?! - akadok ki teljesen az anyósülésen. Egy szóval nem mondta senki sem hogy szülinapja van. És most, még a szülinapján is nekem csinál meglepetést azzal, hogy elhozza Elenéket akárhova is megyünk. Nem is érdemlem meg.
-Ooooops családi drámába kerültünk. Nézz ki az ablakon! - hallom Neymar suttogását, amit Elennek szánt, ám inkább én teszem meg a számat rágcsálva.
-Igen-bólint Kylian halál nyugodtan az előbbi kérdésemre válaszolva.
-De ezt miért nem mondtad? Vagy mondtad de nem hallottam? Neeem azt tuti megjegyeztem volna. És ez most így hogy? Ajándék kellett volna, amit nem két perc kitalálni. - hadarom el gyorsan miközbe rakétatempóban dolgozik az agyam mit tudnék adni neki.
-Nyugi már! - nevet fel mellettem, majd nyugtatóan megfogja a kezem. - Pontosan ezért nem mondtam, mert tudtam hogy túlgondolnád.
-Kylian ez akkor sem ér! Ennek meg kell adni a módját. - mondtam miközben felé fordultam.
-Szerintem megadjuk. Együtt vagyunk, ergó minden egy kocsiban van ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Úgyhogy Isis Auclaire ne hisztizz, hanem csatoldd be a biztonsági övet, és indulunk. - dorgál meg viccesen. Fújtatva húzom magam elé az övet, amivel mindig meggyűlik a bajom és már nagyon kezdd elegem lenni belőle.
-Akkor is fogsz kapni ajándékot! Olyan nincs hogy nem! Amúgy meg nem hisztizek. - puffogok, majd egy nagyot rántok az övön, így sikeresen be tudom magam kapcsolni. Tudom mit gondoltok, pedig esküszöm nem vagyok kisbaba.
-Azt hittem holnapig itt fogunk dekkolni- csapja össze a kezeit Neymar, mire  Klyian bólogatva felröhög.
-Ez nem vicces! - fordultam hátra mérgesen
-Elen tudod mikor van a gyógyegérnek szülinapja? - kérdezem meg feldúltan a barátnőmet. Figyelmen kívül hagyom Neymar hőbörgését, és válaszra várva figyelem Elent.
-Persze-dühösen nézek Kylianre.
-Jó oké, lehet hogy az én hibám-emeli fel védekezően a kezeit.
-A te hibád!
-De mostmár tudod, úgyhogy boldog szülinapot nekem, és menjünk-vigyorog rám, mire meglágyulnak az arcvonásaim.
-Boldog szülinapot-sóhajtok, majd felé hajolva egy puszit nyomok a szájára.
-Köszi édes-néz a szemembe, miközbem a szívem a fülemben dobog.

-Egyébként hova megyünk? -kérdezem meg egy idő után, mert cikinek éreztem hogy nem tudom hova tartunk.
-Előre-mondta Neymar kis éllel a hangjában. Még mindig durcázik az előbbi megszólításom miatt.
-Magamtól erre nem jöttem volna rá-jegyzem meg halkan magamnak, majd kíváncsian végső támaszomhoz fordulok. Elenhez. Kyliannel nem is próbálkozom.
-El ne mondd! - szól hátra a barátom, így Elen az éppen kinyitni készülő szárját bezárta. Na szuper!
-Komolyan a te szülinapod van, és én kapok meglepetést?
-Ühüm-bólint mosolyogva. A fejemet ingatva nézek ki az ablakon. Ha Kylian nem mondja el, majd megoldom én. A telefonomon megnyitom a gpst, és minden lehetséges utat megfigyelek, ahol valami értelmes található. Hirtelen összeráncolom a szemöldököm, mert megakad a szemem valamin.
-Nebazzd-nézek fel az útra hatalmas mosollyal.
-Mire jöttél rá maki? - kérdezi meg Kylian a szokásos becenéven. Nem tudom honnan jött mondjuk, de egészen tetszik.
-Komolyan oda megyünk? - kérdezem, majd beleharapok az ajkamba kíváncsian.
-Hova? - teszi a hülyét, bevallom elég rosszul.
-Imádlak-suttogom oda neki, amire egy őszinte mosoly a válaszom.

És valóban oda mentünk ahova én gondoltam. Bambi boldogan ugrik ki a kocsiból, ő még nem járt itt. Nekünk viszont nem ismeretlen.
-Túlnövök Scherlokon is. - bólintok elégedetten, mire Kylian a fejét ingatva átkarolja a vállam, és a szabad kezével összekulcsolja a kezünket.
-Vagy éppen jó barátod a térkép-áll mellém Neymar, Elen táskájával a kezében. Jah igen, annyira Scherlok vagyok, hogy nem is figyeltem mit csinál hátul. Ezek szerint azt figyelte hogy én nyomozok. Maradok inkább Watson...
-Hol hagytad cinderellát? - Kylian kérdésém hangosan felnevetek, majd feltűnik Elen.
-Mindent hallottam! - néz szúrósan ránk, miközbe átveszi a táskáját.
-Akkor menjünk! - indulok el nagy lendülettel. - De csak úgy mondom, hogy a Törpök házába egyedül én férek be. Ti kint maradtok míg én nem kotyvasztok valami szert! - jelentettem ki, majd Bambit követve a jegypénztárhoz értünk.

Ebédidő van, így mind a két fiú helyet foglal, és a telefonját nyomkodja, amikor megérkezik a várva várt ember.
Míg a fiúk a hullámvasútba ültek, mi Elennel megbeszéltül, hogy bár nem tudtam róla, azért mégis össze kéne dobni valami ajándékot. Ezért a disney parkos cukrászdából kiválasztottunk egy mickey egeres karamelltortát, és megkértem a pincért, hogy a rendelt étel előtt tállalja fel nekünk.
A tűzijáték megcsillan a tortán,  egyből összefonódik Kyliannel a tekintetünk,míg Neymar és Elen a boldog szülinapot kezdik el énekelni. Szeme megtelik könnyel, mire én is felfelé kezdek el pislogni, majd eltátog egy köszönömöt. Hirtelen felindulásból felállok, és mellé lépek, majd szájára tapasztom a számat.
-Ugye tudod, hogy így mindenki tudni fogja hogy a barátnőm vagy? - kérdezi meg a csókunk elteltével. Nevetve megrázom a fejem, és széttárom a karom.
-Ce'st la vie baráton...Ce'st la vie