Foszlány

26.rész

A csapat nincs biztonságban, míg én nem tisztázom magam. Egy ideig muszály bujkálnom. Kivettem egy szobát. 2 hete szinte alig mozdulok ki a szobából. Csak ha valami nagyon elhalaszthatatlan. Ilyen az enni és innivaló. Egyszerűen semmire se jutok az ügyben. Fogalmam sincs ki akarja rám kenni ezt a gyilkosságot. Annyi biztos, hogy a fülbevallómat utoljára a bosszúállók tornyában láttam. Így célszerű onnan kezdeni a nyomozást. Igen ám, de hogy hiszen nem mehetek oda, mert körözött bűnöző vagyok. Valószínűleg ha próbálnám megmagyarázni a dolgokat se hinnének. Akkor hát marad a kedvencem: a beépülés.

Sajna a pénzem is fogyadozóban van, így kénytelen leszek valami munkát keresni. Egy iskolai konyhán kaptam munkát. Csak a hajam színét változtattam meg szőkére, így nem tudnak felismerni.

Már 2 hete azon tanakodok, hogy hogy fogok beépülni, de egyszerűen semmi használható nem jut eszembe. Általában gyorsan meg vagyok az ilyenekkel. A tervezés tart sokáig.

Épp a konyhán készítem a levest amikor érdekes beszéd foszlányt hallok meg.

-Hallottad Lujza, hogy új titkárnőt keres Tony Stark?-pletykálta az egyik munkatársam. Hogy én mennyire utálom a pletykás asszonyokat, pedig most áldani tudom az eget.

-Hát igen Mariskám. Állítólag az előző titkárnője azért ment el, mert nem bírta idegekkel. Annyira kikészült,hogy pszichológushoz kell járnia.-rémüldözött Lujza

-Már meg se tudom számolni, hogy hány titkárnője volt. Kíváncsi leszek a következő meddig bírja-nevetett fel Mari

-Arra én is. Biztos forrásból tudom, hogy eddig az összes titkárnőjével lefeküdt-súgta vissza Lujza.

Erre csak a szememet forgadtam.Na persze. Biztos forrás! Ha a képzelő erreje biztos forrás. Ezeknek a nyanyáknak rendkívül nagy szájuk és képzelő erejük van, még a gyerekek is megirigyelnék.

-Hát még jó hogy lefeküdtek vele! Hiszen egy félisten. Ráadásul még észben és pénzben sincs hiány. Ha még én is fiatal lennék akkor jelentkeznék arra az állásra. Nem bánnám ha engem is megfektetne egyszer-kétszer.-nevetett huncutul Mari

Ezen én kiakadtam. Van vagy 50 éves Mari (ha nem több) de egy harmincpár éves férfiról fantáziál. Hát igen a hányinger jött rám.

-Én még most is jelentkeznék arra az állásra, de hát ott a férjem. Nem akarom megcsalni. Szegény már nagyon beteges.-lett egyből szomorú Lujza

-Reméljük meggyógyul. De én biztos jelentkezek. Jól jönne egy kis plusz pénz és hát jól megfizetnének.-tanakodott el Mari

Hát itt hangosan fel nevettem. Ez kész komédia. A két vén szipirtyó csak néztek rám nagy szemekkel, hogy mégis mi bajom. Amikor próbáltam volna abba hagyni, akkor az a kép ugrodt be, hogy be megy ez a mamóka miniszoknyába és jól mélyen dekoltált felsőbe ês teszi a szépet Tonynak. Még a Tony rémült tekintetét is láttam magam előtt. Már a könnyeim is csorogtak és a hasam is fájt, de a nevetést nem tudtam abba hagyni.

-Megkérdezhetem drágaságom, hogy mi olyan vicces?-nézett rám kedvesen Mari. Bár eléggé látszott, hogy mindjárt szét veti az ideg.

-Csak magukon-nevettem még mindig

-Miért is? Nem mondtunk semmi vicceset-háborodott fel Lujza

-Hát csak ahogy hallgattam magukat az állással kapcsolatban. 70 évesen arról beszélnek meg fantáziállnak, hogy egy 30 évvel fiatalabb férfi megfekteti magukat-nevettem el a végére-Ez már szánalmas-lettem egyből komor ês vissza fordultam a dolgokhoz

-Már a feltételezés is hogy 70-ek vagyunk bántó-kezdett el hisztizni az egyik mamika.-Csak 56 éves vagyok Mari pedig 55 és teljesen bomba alakja van még mindig. -mutatott barátnőjére

-Igen igaza van. Sajnálom. Mari néni simán megbolondítja a nagy Tony Starkot-horkantok egyet-Hiszen nagyon szexi alakja van. Alig nézem 20-nak-húzódott sunyi mosolyra a szám

-Te most szemtelenkedsz velem?! Kritizálod az alakom?! Téged nem tanítottak meg a szüleid, hogy ne legyél pofátlan?! Hogy merészeled?!-kelt ki magából Mari nénje

-Én aztán nem szentelenkedek. Csupán helyeseltem Lujza néni kijelentését. Persze megnyugodhatnak, hiszen kemélyen belém verték a tiszteletet-gondolok itt a kínzásokra a  hydránál.-És hogy hogy merészelem? Hát így. Simán nem érdekelnek, hogy mit gondolnak vagy hogy idősebbek nálam vagy 40 évvel.-tárom szét a karom ez a "ez van bocs" alapon.

-Ki vagy rúgva!!-néznek rám dühösen- Meg ne lássalak még egyszer itt!

-Oké-dobom le a kötényem-Amúgy nem csodálom, hogy nincs alkalmazott. Maguk elviselhetetlen beképzelt banyák. Ja és Mari találkozunk állás interjún, ugyanis én is jelentkezek. Na csumiii!-kacsintok egyet és el is hagyom ezt a szörnyű helyet. Megkönyebültem, hogy nem kell itt dolgoznom. Még hallottam ahogy azt mondja, hogy találkozunk az állásinterjún. Alig várom.

Ki kellett költöznöm a lakosztályból és egy házat vettem ki a közelben.

Az új lakásomhoz érve ledobtam a cuccaimat és elkezdtem az új személyiségemet megírni. Rengeteg papír munkába fog kerülni + még fel is kell törni különböző rendszereket, hogy a nyílvántartásban is benne legyen. Még utána nézek annak is, hogy mikor lesz az interjú. Volt 2 hetem rá, hogy jelentkezzek. De így is a papírok meg minden az utolsó pillanatban készül el, ami azt jelenti, hogy lehet akkora már nem vesznek fel. Azért bízok benne, hogy sikerrel járok.

2 hétig megállíthatatlanul csak dolgoztam. Sikerült mindent elintéznem és a papírjaim is elkészültek időre, ebbe bele segített Beca is. 2 nappal az idő lejárta előtt jelentkeztem. Gyors kitöltöttem az internetes adatlapot ês sikeresen be is küldtem. Másnap jött a visszaigazolás, hogy megérkezett az üzenetem. A levélben az is benne volt, hogy következő héten hétfőn 14-re várják.

Hétfőn nagyon izgultam, hiszen ilyen feladatom még nem volt. Sőt még tapasztalatom sem volt, mert saját "vállalkozádom van. Felvettem egy fekete térdfölé érö fekete szoknyát hozzá egy fehér ingel. Betűrtem az inget a szoknyába. Majd felvettrm egy fekete magassarkút. Ez az egyszerű rész volt, de a külsőmön is változtatnom kellett, mert így könnyedén felismernének. Hajam szőke lett, szemem pedig már kék színben pompázott. Mindig utáltam a szőkéket, de ez ilyen alapszínnek számított. Majd ha nem tetszik nekem akkor "átfestem". Felkaptam az állirataimat ês 1-kor elindultam az interjúra. Gyalog mentem, mert ki kellett tisztítanom a fejem. Amikor oda értem felnéztem a toronyra ês megnyomtam az ajtónyitó gombot. Könnyedén bejutottam. Fel mentem a liftel, bekopogottam az ajtón, majd belépettem. Az asztalnál Peper foglalt helyet. Meg se lepett, hogy nem Stark válassza ki az állásra legmegfelelőbb embert.

-Jó napot! -köszöntem és becsuktam magam mögött az ajtót.

Peper ekkor felnézett a papírjairól és rám mosolygott.

-Ülj csak le. Nem sokára Tony is megjelenik. Remélem-tette hozzá halkabban, de azért hallatszott.

Peperrel nem nagyon találkoztam, amíg itt voltam. Néha pár szót váltottunk, de különösebben nem voltunk jó viszonyban. Talán 20 percet is várhattunk, amíg méltóztatott Stark megjelenni. Benyitott és már ült is le Peper mellé. Gyors puszit nyomott az arcára.

-Késtél-dorgálta meg a barátnője Starkot.

-De ilyen jóképű, önzetlen, okos, vicces, pasira megéri várni. Nem igaz?-kacsintott rám.

Erre csak a szememet tudtam forgatni.Ettől a kacsintástól már a lányok többsége rég nyálukat csorgatva figyelnek őt. De én nem tartozom a többséghez. Szerenycsére.

-A szerénységet ki hagytad- vágtam rá.

Amikor ki mondtam, akkor eszméltem csak föl, hogy az új főnökkömel beszélek ês hogy lehet evvel a beszólással már meg se fogom kapni az állást. De szerencsére pozitívan csalódtam, mivel Tony csak felnevetett.

-Bírom a csajt Peper. Ki is vagy te??-tette fel a kérdést, mire Peper odanyújtotta az önéletrajzom, ami tele volt csupa hazugsággal. Megfogta Tony és elkezdte olvasni.

Hilihalihaliho!!
Bocseszka a csúszásért, de tábotva vagyok meg még leszek. Azért próbálom majd irni a részeket, de ahogy sikerül

Jó olvasást!!