Foszlány

11.rész

Gyors felhúztam fekete egyberuhám. Átnéztem a Stark ház alaprajzát. Jól meg kell jegyeznem, kell az a titkos akta. Két combtokot felraktam, majd az övet a késekkel. Pulsz fogtam egy gitártokot és bele raktam a mesterlövészpuskám. Megfogtam a tokot majd éjfélt ütve az óra, elindult a küldetés. Kiérve a toronyból, egy csettintésre ugyan úgy nézek ki. Felpattanok a motorra, majd fejemre rakom a maszkom. Gyorsan szelem az utcákat, minden perc számít. Oda érek a házhoz, ahogy meg van beszélve kiiktatom a riasztókat. Lefele veszem az irányt a lépcsőkön. Beérek Tony laborjába, kiveszem a pendrájvot és felcsatlakoztatom a gépre. Beca vírusa gyorsan feltöri a gépet, így megkeresem a fájlokat és el is kezdem letölteni az aktát. Amikor kész fogom magam és lelépek. Felpattanok a motorra és a célszemély felé veszem az irányt. A célponttal szemben lévő ház tetejére felmegyek. Leteszem a tokot kiveszem belőle cukikát, igen így neveztem el a puskám. Majd lehasalva bele nézek a távcsőbe. Célpont bemérve. A ravaszon tartom az ujjam, majd meghúzom. Célba ért a golyó. Pontosan 1 golyó a fejbe. Veszem Cukikát és rakom is vissza a tokba. Leugrom a lapos tetőről, de pechemre követnek a célpont emberei. Szóval megtalálták. Felszállok a motorra ők pedig autóba ülnek. Elkezdődik a lövöldözés. Próbálom kikerülni a golyókat. Hirtelen előkapon az egyik combtokból a kispisztolyt és lőni kezdek rájuk. Az egyik sofőrt kilőtem, így az autó neki menve a korlátnak felborul. Már csak 1 autó van hátra. Az övemre erősített kisbombát leveszem, majd az autónak hajítom, ami így felrobban. Tovább hajtok és sikeresen, épségben letámasztom a sikátorban a motort. Mikor leszállok akkor veszem észre, hogy meglőttek. Szerencse, hogy csak a karomat súrolta, de így is rendesen vérzik. Csettintek egyet és megint átváltozom. Gitártokommal együtt elindulok gyalog a toronyba. Észre se vettem, hogy már reggel 5. Beérve a toronyba a lépcső felé vettem az irányt. Kicsit soká, de felértem a 8-as szintre. Nagy meglepetésemre az egész csapat ébren volt. Még a maszkos Peter is itt volt pókember hacukában.

-Jó reggelt!-köszöntem-Hogy hogy ilyen korán fenn vagytok?

-Neked is! Képzeld betörtek a házamba, majd valakit lelőttek, utána pedig autók robbantak és borultak fel-mondja Tony mérgesen-  De a legrosszabb az hogy nem tudom mi kellett neki!-morogja Tony és tovább bámulja a képernyőt.

-Ez nem egy lány?-kérdezi Kapitány. Jobban megnézem én is a képernyőt. Az alakom valamennyire kivehető. A
Pedig a kamerákat kiiktattam.

-De! De nem látom az arcát és a sötét miatt semmit.-mondja Tony.

- De ez hogy lehetséges Mr. Stark? Mit keresett egyáltalán.-változtatja el hangját Peter

- Jaj nem kell az álarc és a hangváltoztatás Peter!-mondom neki átlagosan

A többiek elhülledve néznek engem

-Jaj de olyan könnyű volt kitalálni. Semmi móka nem volt abban, hogy kiderítsem ki ő valójában. Tudod túl fektűnő mindig akkor eltűnöd amikor pókember megjellenik!-intézem utolsó mondom Peternek. Lekapja maszkát és kínosan integet

-Te vérzel?-kérdi Pietro a karomat nézve

-Igen, mert volt egy kis késeléses eset, de semmi komoly. Utána pedig bevittek a rendőrségre. Megint-felelem unottan, mintha nem lenne nagy ügy.

Elmegyek az étkezőbe. Előveszem az elsősegély dobozt, lefertőtlenítem a sebet, majd bekötöm. Mire visszaérek azt látom, hogy Peter a gitártokot cipzárolja ki.

-Neee!-kiáltok, de ő akkor már kinyitja teljesen.

-Ez, de menő!-mondja hűledezve Peter.

-Ez micsoda?-kérdezi vékony hanggal Tony

-Ő Cukika. Cukika, ők itt a Bosszúállók-mutatom be őket egymásnak.

-PÉNTEK nézz utána, hogy Viki járt-e az őrsön.-adja ki a parancsot Tony.

Tudtam, hogy lebuktam. Azt is hogy nagyon csúnyán. Az adrenalin lüktet az ereimbe, mivel tudom innen már csak a harc jutat ki. Az izgalom, pedig átjárja a testem, hisz megküzdhetek a Bosszúállókkal. Raadásul az összessel egyszerre. Nagy feladat lesz, de hiszem hogy képes vagyok megcsinálni.

-Nem uram. Tegnap és ma sem vittek be még senkit-feleli PÉNTEK.

-Héj Mr. Stark!-szól Peter - Ez nem ugyanolyan ruha mint itt?-mutatott képernyőre, ahol pont látszódott a ruhám. Én hülye a ruhámat is oda kellett beleraknom.

-Akkor szépen mond el hogy hol jártál és hogy miért törtél be hozzám?!-Tony kegyetlenül ideges ez tisztán érződik a hangján.

-Készen áltok az igazságra?-kérdezem, de a válaszukat már nem várom meg ugyanis csettintek egyet. Ezzel visszaváltozok.

-Ki a franc vagy te?-kérdezi Natasa lassan. A fegyverét, pedig rám szegezi

Gúnyosan felnevetek.

-Drágám! Itt ti nem parancsoltok nekem! Nem ismertek! És ez így is marad!-ránézek az órára 6 óra lesz 5 perc múlva, mindjárt jön a csapatom értem.-Szivesen társalognék még veletek, de sajna mennem kell!-mondom tettetett szomorúsággal. Felkaptam a gitárt és felfutottam a tetőre és már ott is volt a helikopter. Beszálltam és már el is hagytuk a tornyot. Soha többé nem kell őket látnom. Vagyis akkor még ezt hittem

Jó olvasást! Szép estét! Holnap hozzok négy egy részt