Foszlány

6.rész

-Csak szeretnénk bocsánatot kérni!-kezdte Steve-Tényleg nagyon nem volt szép tőlünk!

-Megértem és megbocsájtok most ennek a kisdolognak. De ahelyett hogy lehallgattok beszéljetek velem. Tudom nehéz lehet bízni bennem, de nem akarok rosszat. Nincs nálam fegyver sem, amivel megtudnálak titeket ölni. A másik pedig, ha akartam volna, már rég mindenki halott lenne.-az első orbitálisan nagy hazugság, dugig vagyok fegyverekkel, a másik igaz valamennyire, mert hát, az akták amik kellenek nekem-Szóval első kérdés?-néztem körbe

-Nem úgy volt hogy Buckyt a Hydránál ismerted meg?-kérdezte Sam-De én azt szűrtem le a beszélgetésből, hogy már előtte is ismertétek egymást.

Nem erre a kérdésre számítottam és látszólag Bucky sem.

-Szóval nem tudják?-kérdeztem nyugodtan.

Mindenki csak értetlenül nézett minket. Bucky elhúzta száját. Ohh hát akkor ezt se tudják.

-Mit nem tudunk?-kérdezte most már Stark is

-Hát ez nem csak rajtam áll hogy elmondjam-e- mondtam. Nem nagyon akartam magamról beszélni, de ha ez kell ahhoz,hogy maradhassak, akkor mondok ezt-azt.-Bucky mondod te vagy mondjam én?-adtam neki lehetőséget hogy válaszon. Reméltem, hogy ő akarja elmondani, mivel én is kíváncsi vagyok ő hogyan élte meg ezeket  dolgokat akkor.

-Akkor elmondom én-felelte Buck. Kifújta a levegőt és neki kezdett.-Még régen, nem is tudom mikor, volt egy küldetésem, ahol ki kellett pár személyt iktatnom egy emeletes házban. Csak hogy rossz helyre törtem be. Egy gyerek szobába érkeztem. Oda sétáltam az ágyhoz és ott aludt egy kicsi Vikike az ágyban.-mosolygott, ahogy visszagondolt találkozásunkra.-Közelebb mentem az ágyhoz és nem tudom miért, de leültem rá. Ekkor Viki felébredt. És ami nagyon furcsa volt nem ilyedt meg tőlem. Megkérdezte ki vagyok és ehhez hasonló kérdéseket tett fel, én meg próbáltam neki válaszolni. Ott kezdődött minden. Közel 1 évig jártam visszahozzá és mindig meséltem neki valamiről. És ő csillogó szemmel figyelt engem. De mindig csak is szigorúan este mentem. Még a fém karomat is nagyon bírtad. Emlékszel?-hozzám intézve kérdését, feléfordítottam a fejem.

- Minden egyes együtt töltött percre emlékszem. És igen a karod volt akkoriban nekem a legmenőbb dolog. De hát egyszer minden jónak vége szakad, ha hagyod hogy az orrodnál fogva vezessenek- mondtam a végét gúnyosan, hogy tudja nincs elfelejtve amit tett velem. Látszott rajta, hogy nem tudja hova tenni a hangulatváltozásaimat.

-Na várjunk csak egy picit Buck-mondta Steve-Téged nem töröltek? Akkor hogy emlékezhettél rá?-kérdezte Steve megilletődve. Hiszen az milyen nagy dolog lenne már, ha engem nem tudna elfelejteni, de őt simán elfelejti. Ez a kérdés engem is foglalkoztatott.

-Nem tudom-adta meg a röviden a választ- egyszerűen akkora nagy hatást gyakorolt rám az az 5 éves picilány, hogy mindig emlékeztem rá. Akár hányszor töröltek is ki. És amikor visszamentem Vikihez, akkor minden emlékem előjött.

-Na most álljunk meg egy pillanatra-szóltam erélyesebben. Most állt csak össze a kirakósdarabkák része-Te....-elcsuklott a hangom és könnyezni kezdtem. Már vagy 14 éve nem könnyeztembe ennyiszer mint most.-Te miattad történt MINDEN?!- nézek rá elhallva. Hangom halk volt, mégis a kétségbe esés érezhető volt. Egyszerűen nem hiszem el. Bucky elsőre nem értettem, majd rájött hogy most árulta el magát.

Mindig mondták a Hydrások, hogy a szüleim az emlékek miatt haltak meg, akkor még nem értettem, most már minden tiszta. Hiszen az emlékek amit Bucky mindig visszakapott miattam. Ez nekik nem tetszett, ezért haltak meg a szüleim és, ezért akartak engem is megölni, hogy ne tudjam Buckynak visszahozzni az emlékeit.

-Figyu Vik! Én elakrtam mondani! Tényleg!-mondta gyorsan. Elkezdtem felé menni és lekevertem neki egy rohadt nagy pofont.

-A nagy francokat! Nem akartad te ezt elmondani!-mondtam dühösen és csalódottan. Még mindig érnek meglepedések.

-Mi folyik itt?-kérdezi Stark

-Az hogy ez miatt a kretén fém kezű idióta miatt történt minden!!-mondtam mérgesen szitkozódva.

-Mond már el úgy is, hogy értsük!-förmedt rám Tony.

-Ohhh... Ezt a csuda jó dolgot nem én fogom elmondani nektek.- mondtam és villantottam hozzá egy kicsit pszichopata vigyort. Látni akarom az arcát amikor bevallja. De egyre jobban kell tartanom magam, nehogy mindenkit a föld alá tiporjak az erőmmel, pedig már nagyon ki akar jönni.

Mindenki egy emberként fordult Bucky felé. Ő csak lesütötte a szemét és fémkezét kezdte el piszkálni.

- Amikor kitöröltek és rá már másnapra mindenre emlékeztem, elkezdtek követni és kutakodni utánam. Egyszer valahogy meglátták, hogy Vikihez megyek. Akkor amikor visszamentem, egyből vittek is kitörölni, majd azt a parancsot adták, hogy öljem meg őket. Aznap este indultunk, több Hydrás is elkísért, köztük még maga Pierce is. De arra nem gondoltam mit tervez Pierce. A szüleit lerángatta Vikivel együtt, majd felállította őket egy sorba. Vikin láttam, hogy nem érti mi folyik itt. Majd Pierce parancsba adta, hogy öljem meg a szüleit. Persze én tiltakoztam, ezért Vikivel fenyegettek, hogy baja esik, ha nem teszem meg. Így leszúrtam őket. Viki sírt, nekem, pedig majd megszakadt a szivem, hogy így látom őt. Vagy hogy bántottam őt. Alig telt el néhány perc ês Viki kitépte a kezét az egyik katona kezéből és nekem rohant. Soha nem láttam ilyen dühösnek. Persze egy 6 éves kislányt könnyű volt lefogni. De Piercenek megtetszett a lány, így azt mondta hogy elvisszük magunkkal. Így került a Hydrához. Miattam, mert nem voltam eléggé óvatos és megértem ha gyűlölsz, de én csak téged védtelek, nem akartam, hogy bántsanak, de végül megtették, bántottak téged és én nem voltam ott!-mondta bűnbánóan Bucky.

-Én egy kicsit máshogy emlékszem, de valószínűleg, azért volt, mert elborított a harag. De ilyen könnyen nem fogok megbocsátani és megbízni se fogok benned teljesen, de el kell fogadnom és túllépnem a múlton.-mondtam nyugodtan.

-Még mindig meglepődök, hogy lehetsz ilyen érett, és a bölcs a korodhoz képest - mosolygott rám lágyan, de a megbánás a szemében nem tűnt el.

És olyat tettem amit nem is gondoltam volna. Oda mentem hozzá és megöleltem. Annyira hiányzott már a közelsége a macis ölelése és még a fémkeze is, amit annyira gyűlöl, én meg annyira szeretek. Akár hogy is akarom gyűlölni nem megy.

-Ha ezt megbeszéltétek, és te kiscsaj nem akarod őt megölni, bár én nem bánnám-Steve erre szúrósan nézett Tonyra-az a lényeg, hogy itt maradhatsz 1 feltétellel-tette fel a kezét

-Kösz amúgy, hogy hazavágtad ezt a meghitt pillanatot, de most az egyszer elnézem neked-mondtam neki mosolyogva-És mi lenne a feltétel?-néztem rá gyanúsan

-Az hogy válaszolsz még pár kérdésre és nincs kibúvó az igazat akarjuk rendben?-nézett rám komolyan Tony.

-Hát persze-mondtam, de nagy hazugság ez is-mi a következő kérdés?

Meg van ez a rész is , holnapra beiktatok 2 rész írását is, de nem tudom mi lesz belőle.