Foszlány

8.rész

Viktória szsz:

Gyors bedobtam az üres bőröndöt a szekrénybe és mentem is kajálni. Amióta itt vagyok egyszer sem ettem velük. Mire beértem már mindenki az asztalnál ült és beszélgetett. Amikor beléptem mindenki elhallgatott. Elléggé ciki volt a helyzet. Kihúztam magam és egy kicsit felemeltem a fejem, hogy magabiztosabbnak tűnjek. Egy hely volt még üres. Pietro és Wanda közt.

-Ide leülhetek?-kérdeztem udvariasan.

-Persze, ezt a helyet direkt neked hagytuk ki. -Ez nagyon cuki volt tőlük, de nem puhányodhatok el.

-Már nem azért, de kicsit ciki, hogy most mindenki hallgat.-nevettem kínosan és elfoglaltam a helyem.-Mit fogunk enni?

-Húslevest és sültek lesznek másodikként.-mondta Wanda

Mindenki némán evett. Volt aki beszélgetett, de csak hallkan. Steve viszont csak előre bámult.

-Nézd Viki!-kezdett bele Steve. Megfeszültem nevem hallatán és vártam a folytatást. Mindenki letette kanalát és várt.- Én nem akartalak ott hagyni. Tudom hogy ez semmit se számít, neked, de nagyon sajnálom. Nem kellett volna ott haggyalak. Sajnálom!-végre látszott rajta, hogy megbánta

-Steve én sose haragudtam rád! Na jó ez nem igaz, de most per pillanat nem akarlak megfolytani egy tányér levesben.-kuncogtam. A többiek is felnevettek- Komolyra váltva a szót nem haragszom, de nem leszünk puszi pajtik sem. Másrészről muszály ezt mondanom, nehogy az az áldott jó szived miatt, meg a bűntudat miatt leugorj nekem a torony tetejéről!-nevettem. A többiek is nevettek. Klasz csak feloldódnak a végére.- És most hatalmasat nőttél a szemembe, mert csak egy igazi hős képes bevallani, hogy hibázott-néztem rá komolyan, ő csak hálásan bólintott- Innen is látszik, hogy Tony nem hős, hiszen sose vallja be ha valamit elront!

-Nocsak Tony valaki beoltott!-nevetett Rhodey.

-Te ezt viccesnek találod?-próbálta komolyan mondani, de a szája sarkába ott bujkált a mosoly.

Ezzel szerencsére fel oldódott a hangulat és mindenki elkezdett egyszerre beszélni. Olyanok, mint egy igazi család. Mi is ilyenek vagyunk, már mint a csapatom, nekem csak ők vannak már.

-Lenne itt még valami-kezdtem bele

-Mit rejtegedsz még Viki?-kérdezte huncutan Tony-Most derül ki, hogy van egy gyereked, aki Buckytól van?-próbált humorizálni. Nekem kicsit se volt vicces.

-Hahaha... Nagyon vicces, de nem. Arról lenne szó, hogy este nem leszek itt. És nem tudom mikor érek vissza.-fordultam Tony fele

-Még is hova mész?-kérdezte gyanakvóan Pietro

-Hát....... lenne egy randim és arra mennék el-mondtam ki és lehatottam a fejem. Fél szemmel, viszont Bucky néztem, akinek furcsán csillant a randi szónál a szeme, ilyen volt benn a szobába is. Féltékeny lenne? De hát nem lehet, mert azt hiszi 16 vagyok. Vagy rájött az igazságra? Az nagyon nagy gáz lenne.

Viszont amit nem vettem észre, hogy mellettem a szöszke se csattant ki az örömtől a randim hallattán.

-Hoppá hoppá! Már lecserélted Jamest?-kuncogott Tony.

Rossz poén volt, már megint Tonytól, ezért a kést, ami ott volt az asztalon, fel kaptam és felé tartottam

-Nem szeretem, ha ilyen dolgokkal poénkodnak! Ha nem akarsz kést a szemed közzé, akkor ezt most hagyd abba!-mondtam halál nyugodtan. Síri csend volt az ebédlőben.

Nyelt egy nagyot majd ezt mondta:
-Ha valami nem tetszik, mond el és ne késsel fenyegess.-mondta unottan.-Amúgy meg elmehetsz arra a randira nyugodtan.-mondta és a levesét kezdte el kanalazni tovább

-Köszönöm! Viszont nem kérek másodikat! Finom volt az ebéd! Ne zavarjatok, mert tanulnom kell!-mondtam és elmentem a szobámba. Becsuktam az ajtóm. Megnéztem gyors a telefonom, ahol már ott virított, hogy kaptam az e-mailt a csapattól.

Megnéztem valami Oliver Grand nevű pasas üzletel a Hydrásokkal és fegyvereket ad neki. Áttanulmányoztam az aktáját. Kihagytam a vacsorát is, hogy biztosan semmi hiba se legyen a tervekben. 8-kor elkezdtem készülődni. Fogtam egy hátizsákot bele raktam a ruhám, ami most kivételesen egy egybe fekete ruha, az miatt hogy este megyek. Bele raktam még az övem amin megannyi kés volt. És végszükség esetén a combtokomat is két kispisztollyal, ha valami hiba csúszik a számításaimba, de nem tudok hibázni. Ez most hangozhat nagy képűen, de így van.
Becipzároltam a táskát. Az állruhának pedig egy egyszerű haspóló és egy szoknya. Felkaptam a táskát és mentem is. Ez volt úgy 10 órakor. A nappaliba tévéztek a bosszúállók. Amikor ki akartam lépni, persze hogy Tonynak meg kellett szólalni.

-Búcsú puszit nem kapok? Vagy legalább egy elmentemet-nevetett saját viccén

-Jaj apucika-mondtam neki gúnyosan- Elmentem, megfelel?-kérdeztem felvont szemöldökkel

-Gyere ide!-idnult meg és megakart ölelni. De egyszerű megfogtam karját alatta átbújtam és hátra feszítettem. Ásítottam egyet, jelezve hogy unom magam. Tony próbált szabadulni, de nem bírt

-Nincs ölelés se puszi! Az csak egy kivételes alkalom volt! Értve?-kérdeztem

-Értve!-felelte hanyagul.- Azt mond meg hogy tud úgy lefogni egy 16 éves hogy nem tudok szabadulni?-hitetlenkedett

-Kijöttél a formádból, ha egy 16 éves lefog-röhögött Clint. Tony csak csúnyán nézett rá

-Talán lehetséges, hogy kaptam egy kicsi szuper katona szérumot-mondtam számat elhúzva és kínosan nevettem hozzá -ezért az átlagnál erősebb vagyok. De most mentem pááá!-sietősre véve már mentem is le lifttel. Bementem az első sikátorba, gyors átvettem a ruhámra. Felraktam az övem és a combtokomat is. És egyet csettintve újra úgy néztem ki mint egy 22 éves. Fellélegeztem, végre az igazi énem. Pár utcára pedig meg volt beszélve egy motor. Felszáltam rá, feltettem a bukót és már száguldottam a cím felé. Oda értem éjfélre. Letámasztottam a motort egy sikátorba. Meg van a ház. Körbe jártam a házat és találtam egy fenti nyitott ablakot. Ügyesen felmásztam majd hallkan beléptem a házba. Semmit nem lehetett hallani, úgy bejöttem. Oliver épp aludt. Feléhajultam majd bele suttogtam a fülébe.

-Foszlány a veszted!-suttogtam

Hirtelen kinyitotta szemét. Próbált felülni, de akkora már szíven szúrtam. Gyors halála volt. Kivettem belőle a késem. Letöröltem a vért róla és visszaraktam a helyére. Az ablakon át távoztam. Felültem a motorra.  Letámasztottam ugyanott ahol várt rám ez a szépség. Visszavettem ruháim, csettintettem egyet és újra úgy néztem ki mint egy 16 éves, majd bementem a toronyba. Mindenki aludt, úgyhogy könnyen bejutottam a szobámba. Reggel kopogásra kelltem. Egy gyors nyöszörgés után benyitott az ébresztőm, aki Wanda volt

-Jó reggelt!-köszönt-Hogy sikerült a randi?

-Nem volt az esetem- motyogtam a párbába- Légysziii hadd aludjak még!-könyörögtem

Ezzel ki is ment engem magamra hagyva. Ma is hívott Beca, hogy lenne megint egy kis elintézni valóm.

3 napig mindig kijutottam és hallkan be is szöktem, úgy hogy senki se vegye észre. Általában éjfélkor indultam és 4-re vissza is értem. Jobb esetben persze.
De a 4. Nap nagy meglepetés volt amikor visszaértem a toronyba.

Kész lett a 8. Rész. Innen megint lesz pár meglepi!! Ez egy lazább rész lett, de majd a holnapiba lesz izgalom.