Foszlány

46.rész

Letámasztottam a motoromat és a Torony felé vettem az irányt. Most így jobban megnézve sokkal jobb és szebb lett, mint amilyen a régi volt.

Felvettem Pepper alakját, így könnyedén bejutottam. A bejáratnál épp Steve beszélgetett a titkárnővel. A lift felé vettem az irányt, de utánam szóltak

-Jó napot Ms. Potts! Hamar visszaért. Gyorsan megtetszett ebédelni-szólt a titkárnő

-Nem voltam nagyon éhes, azért értem hamar vissza.-majd ott is hagytam őket és most már tényleg a lifthez mentem. Megnyomtam a hívó gombot és vártam.

Csillingelés jelezte hogy itt van a lift. Beszálltam és benyomtam a helyes gombot. Már csukódott is az ajtó amikor egy kéz megállította a becsukódó liftajtót. A liftajtó újra kinyílt és belépett Steve rajta.

-Tonyhoz jött, hogy ugyanarra az emeletre megyünk?-kérdezte Steve mosolyogva

-Igen, hozzá jöttem-feleltem én is mosolyogva

-Szóval már beszélnek is? Nem tudtam hogy kibékültek-rántja meg a vállát Steve

-Szerencsére kibékültünk, igen-mondom neki

-Az nagy kár, mivel össze se vesztek-mondta nekem Steve és megállította a liftet.

Ekkor jöttem rá hogy becsapott. Rendesen behúzott a csőbe.

Megfogott és a lift falának nyomott. Arcom a hideg liftnek nyomta, míg hátul összefogta a két kezem.

-Ki maga? -ejtette ki lassan és vészjóslóan a kérdést

-Én vagyok Steve!-mondtam a fejébe, mivel a számat nem tudtam mozgatni, úgy odanyomott  a liftnek.

-Viki?-engedett el-Mi a francot keresel itt?-ölelt magához

-Hát ez hosszú történet-nevettem kínosan fel-Igazából Pietrohóz jöttem

-Vagy úgy. -nézett rám minden tudóan-Hallottam mi történt. Pietró elmondta. Szegény nagyon ki van.

-Ezért is jöttem, hogy megbeszéljem vele a dolgokat-mondtam búskomoran

-Remélem sikerül.-néz rám biztatóan. Majd a lift újra elindul.

Csilingelés jelzi, hogy megérkeztünk az adott szintre.

-Jó lenne ha visszaváltoznál-mondja még gyors Steve nekem. Kiszáll a liftből, majd utána én is. Gyors visszaveszem eredeti alakomat.

Egy póló egy fekete cicanaci volt rajtam. Hajam egy laza kontyba volt a fejem tetején. A jobb kezemet nem takarta semmi így látszódott hogy fémből van. Már több mint egy éve elvesztettem a kezem.

Pietro szobája felé veszem az irányt. Bekopogok. Egy halk "szabad"-ott hallok és benyitok.

Az ágyán fekszik és egy könyvet olvas. Szökés haja belelóg arcába, de őt ez nem zavarja. Kék szemével továbbra is a sorokat rója. Egy kék póló és egy edzőnadrág van rajta.

Becsukom magam mögött az ajtót. Megállok az ágytól nem messze és egy nagy levegőt veszek.

-Szia-köszönök neki hallkan. Annyira hallkan hogy lehet meg se hallotta. De ezt hamar megcáfolja mivel a hangom hallatán összecsukja könyvét és rámnéz. Kék szeme megbabonáz és úgy érzem teljesen belém lát.

-Te mit keresel itt?-kérdezi meglepődve-Nem úgy volt hogy dolgozol?-majd amint realizálja hogy TÉNYLEG itt vagyok, felpattan az ágyról.

-A tegnapi beszélgetés után rájöttem hogy elszúrom a legjobb dolgot ami az életembe van. Ez a legjobb dolog pedig te vagy Pi! Nem akarlak elveszíteni!-buggyan ki egy könny a szememből