Foszlány

55.rész

Azon az éjszakán sem tudtam aludni. A gondolataim nem hagytak engem. Állandóan zakatoltak akár egy gőzmozdony aki csak körbe-körbe jár. A gondolataim egymást követték és egyre csak rosszabbak lettek. Különböző forgatókönyvet gyártottak arról hogy mi lesz ha nem lesz többé erőm.

A jégóriás énem viszont megmarad. Tehát teljes mértékben nem leszek normális. Viszont azt a külsőmet könnyebb lesz elrejteni. Az erő is könnyen kezelhető. A fémkart pedig majd álcázom valahogy ahogy a többi sérülésemet is.

El kell akkor innen mennem majd. De akkor kire hagyom a bázist? A mutánsokat? Itt van az egész életem. Itt tudnám hagyni a csapatot? Hisz már a családom. Minden emlék ide köt. Nem tudnák csak úgy lelépni. Ha el is mennék a csapat meg keresne. Ha vezetőt álítanék eléjük se hinnék el hogy csak úgy itt hagytam őket se szó se beszéd. Ez az egész pontos tervet igényel. 5 napom lesz rá szerencsére. Addigra mindent kitalálok.

Mondjuk Romániába kéne mennem. Elég messze van innen és senkinek nem jutna eszébe ott keresni. Valami kis viskót keríteni az erdő közepén. A medvéket úgyis simán elintézném. Nekem azok már nem akadályok. Tartani egy kecskét vagy egy tehenet hogy legyen tej. Tyúkokat hogy tojás is legyen. Egy folyócskát még eltudnák képzelni nem messze a kisfaháztól, csak hogy legyen víz az állatoknak, és nekem is. Talán még egy kutyát is tartanék. Egy kis hátsó kertet, ahol megtudok mindent termeszteni. Szép kis álom, ami nem sokára valósággá válik.

Ha egyáltalán élve kijutsz-szólt a kis gúnyos hang a fejemből. A mosoly az arcomról erre, egyből lefagyott.

Valahogy ki kell jutnom onnan élve. Pontosan tudom hogy a hydra így nem fog kiengedni. Vagyis egybe nem fog kiengedni. Valamilyen biztosíték kell nekem. Amivel megzsarolom őket, így kénytelenek lesznek elengedni engem sértetlenül.

Sajnos Foxnak nincs gyereke így az kilőve. A többiek pedig nem számítanak annyira. A kezembe tehát nem volt semmi.

Talán valamilyen bomba jó lenne. A saját életét féltené Fox. Talán. Ez se biztos. Van Foxnál nagyobb kutya is. Lehet nem számítana annyira. De egy egész bázis felrobbantása szerintem azért érdekelné őt. Talán. Semmi sem biztos.

-Francba!-kiabáltam fel. Elegem van ebből a bizonytalanságból. Ha valamit akartam azt általában megkaptam. Vagyis legalább elértem amit szerettem volna. De ez hogy nincs egy normális tervem és nem is lesz valószínűleg. -Kell valamilyen biztosíték különben ott maradok-motyogtam magam elé, miközben egy füzet felett görnyedtem és jegyzeteltem. Vagyis jegyzeteltem volna, ha lett volna mit. De nem volt semmi. Csak többször áthúzgált sorok.

Felhagytam hát az ötleteléssel és kimentem a konyhába enni valamit. Miután ettem, úgy döntöttem hogy kidugom a fejem a szobámból. Felöltöztem és összeszedtem magam. Kinn az embereim már elkezték a munkát. Ki küldetésre indult, ki a mutánsokat kezdte edzeni és voltak páran akik a gépjükön intéztek valamit

-M ügynök jelentést!-mondtam hangosan

M ügynök meg is jelent előttem hamar. Kihúzta magát és jelentett nekem

-Főnök örülök hogy újra látom!-köszöntött vidáman

-Majd nem fog örülni nekem annyira-morogtam az orrom alatt

-A bázison minden rendben van. Embereket nem vesztettünk el egyik küldetésen sem. Két ember viszont megsérült. Az egyik mellkasi sérülés a másik pedig több borda töréssel van benn a dokinál. De mind a ketten jól vannak és épülnek felfele. Hamarosan kijönnek és munkába állnak újra. Hydra bázist nem találtunk újat. A Bosszúállók sem mentek sehova, a városban is nyugi van, a mutánsaink pedig egyre jobban fejlődnek. A fegyver készletünk viszont vehemesen fogyásnak indult, Uram.