Foszlány

22.rész

Az ajtó nem kinyitódik, hanem kicsapódik.

-Te jó ságos ég!! Mi történt veled??-kérdezi az a személy,akit legkevéssbé akartam itt látni.

-Jól....vagyok-nyögöm ki, nehezen

-De hogy vagy jól! Félholt vagy te lány!-kezd kiakadni és szemei csillognak a könnytől. Szép látványt nyújthatok ezek szerint

-Semmi....bajom-momdom rekedtesen

-Miért bűnteted magad ezzel?? -kérdezi mérgesen- Ha megtalálom Furyt én megfolytom. Hogy tehet ilyen aljasat valakivel??-kérdezte és fel-alá kezdett járkállni

-James!!-szólok rá, erre már rám nézz bűnbánó szemmel-Nem Fury tette! Hagyd őt békén! Most pedig menny!-adom ki parancsba

-Nélküled sehova se megyek! Kiviszlek innen!-kezd leszedni a mennyezetről

-Nee!-kérdőn nézz rám-Holnap találkozunk. Menny mielőtt téged is elkap. Mindent megmagyarázok ígérem!-nézek rá könyörgően.

Ezzel kiviharzik. Nem tudom, hogy dühös-e, de biztos, ha így elment.

Várt rám 2 kínzás. Másnap azthittem, hogy hagynak összeszedni magam. De sokkal jobb lesz, ha látják mi történt velem. Körülbelül úgynézek ki, mint egy félholt. Karikás szem. Zilált haj. Véres sebek, és a ruhám is megtépázott. Bejött két ügynök és csodálkozva néztek, hogy velem mi történhetett. Leakasztottak a mennyezetről. Már 3 napja lógtam fenn. Teljesen elzsibadtam. Szegény egy kezem teljesen feladta. A lábaimra nem tudtam rá állni. Bedobtak egy furgomba.

Ha jól számoltam akkor van fél órám összeszedni magam. A terv utolsó szakaszához érkeztünk. Mire odaértünk akkora már érztem a végtagjaimat. 6 ügynök kísér. Próbálok lépni egyet, de összeesek, így ők visznek be.

A terembe "belépve", szinte mindenki meghőköl olyan jól nézek ki. A bosszúállók jobb oldalt voltak. Buckyra ránézve a szemében haragot?láttam. Nem tudom mér haragszik rám. Wanda már majdnem sírt. A többiek pedig csodálkozva néztek, ahogy behurcolnak. Furyt, bal oldalt pillantottam meg. Láttam nála egy pisztolyt. Leültem elé. Minden a megbeszéltek szerint halad.

A bírónő, pedig késéssel, de beért. Úgy nyitotta ki az ajtót, mintha maga Erzsébet királynő jött volna be. Barna haj összetűzve hátul. Sötétbarna szem, ami úgy csillog, hogy szinte ezen keresztül is lehet látni az egóját, ami a magasba szökik. 22 éves pont mint én.

-Kezdjük is! Mik a vádak?-kérdezi és felrakja szemüvegét.

Nem figyelek oda, hogy mit mondanak vagy hogy egyátalán mi folyik körülöttem. Azon kattog az agyam, hogy mi lenne olyan menő ehez a tervhez. Mert hát valami nagy duranás kell.

-Viktória Shaw kérem fáradjon ide!-olvassa a lapot.

Most már szerencsére tudok járni, így szép kecsesen oda libenek elé. Rám néz és a lélegzete is el áll. Rámosolygok sunyin. Nocsak, nocsak kit látnak szemeim ugye?? Magamban röhögök.  Az az arc mindent megért.

-Nos akkor kezdjük-köszörüli meg a torkát és visszatér szerepéhez.-Mondja el , hogy maga hogyan látta ezeket a dolgokat, már mint a...

-A vádakat. Persze- fejezembe mondatát. Morcinak látszik amiért bele vágtam a szavába.-Szóval akkor hol is kezdjem?- A pisztoly már nálam van. Amikor kijöttem előtte a farzsebembe csusztatta a pisztolyt Fury, amit az egyik kis kütyüvel láthatatlaná tettem.

-A legelején ha kérhetem-veszi le a szemüvegét

Lassan elkezdek járkállni. Ilyet amúgy nem tehetnék, de leszarom.

-Akkor ne is kerteljünk! Mehet a menet!-ez volt a jelszó. A zene megszólal. Mindenki értetlenül nézz körbe. Nagy mosollyal az arcomon megfordulok a nő felé, aki nem is tudja mit csináljon. Erre nem képeztek ki mi?? Felteszem x-be a kezem és lerántom. Ezzel a harci díszbe díszelgek. A két csuklómat összeütöm, így a karperecek lehullanak a földre.-Elnézést, így sokkal kényelmesebb.

-Őrség!-ordít ki a bírónő, de az erősítés nem érkezik egyhamar

-Le kell hogy lombozzalak, de egyhamar nem érnek ide-veszem elő a farzsebemből a pisztolyt.-Ja és azt a gombot nem nyomnám meg a hejében! Szegény Tony nem tudja meg az igazat!

A lány, így a kezét feltette.

-Tessék? Milyen igazság??-kérdezi Tony.

-Na elmondod ki vagy vagy tegyem én?? Én szívesen mondom el-nézek rá ördögien

- Te kis dög lefognak vadászni ezt garantálom-sziszegi oda nekem, erre én kibiztosítom a fegyvert.-Lili Stark a nevem!-sóhajt egyet

-Jól hallottam Stark?? De nekem nincs lányom!-hitetlenkedik Tony

-Ahogy látod épp itt áll előtted. -mondja dacosan. Le se lehet tagadni hogy Stark vére van benne.

-Hogy összeálljon a story mindenkinek elmondom, hogy mi is a helyzet. Kamerák mennek??-kérdezem a híradóstól. Csak félve bólint- Az remek! Ahogy már mondta Lily Stark a neve és a Hydra beépített embere. Azért alkalmazzák, mert így könnyen bárkit eltűntethetnek az útból, ha lecsukatják őket. Most is sok ártatlan ül börtönbe, emiatt a nőszemély miatt. De az izgi dolgokat nem én akarom elmondani-kuncogok és a szám elé teszem a kezem.

-Hydrás vagy?? De miért álltál be hozzájuk? Miért nem jöttél hozzám?-kérdezi lágyan Tony. Lily csak röhög rajta. Tonyin látszik az értetlenség

-Képzeld el apa-nyomja meg az apa szót- jártam nálad, de te elküldtél. Anyám meghalt 5 éve rákban. Mivel más család tagom nem volt, így hozzád mentem, de te elküldtél!! Azt mondtad nekem nincs lányom-kezd dühös lenni és a semmiből előránt egy pisztolyt. Egyenesen Tonyra szegezi. Na ebből se lesz semmi jó, gondolom magamban.- Ezután az utcára kerültem és Hydra megtalált. Felnevelt, lakhelyet biztosított cserébe annyit kértek, hogy dolgozzak nekik. Én pedig annyit kértem hadd álljak bosszút rajtad, Tony!- a szeme méreggel teli

-Kezdjünk új lappal! Szállj ki a Hydrától és költözz hozzánk.-jelenti ki dacosan

-Soha! Most megbosszúllak!-próbál rálőni, de feltartom a kezem.

-Én még nem mondtam semmit. Addig amíg én beszélek nincs lövöldözés-nézek szigorúan Lilyre. Leginkább rá tartozik ez a kijelentés.-Azért vagyok itt, hogy téged-mutatok Lilyre- kiiktassalak. Igazából rohadtul nem vagyok bűnös csak kellett a tervhez ez az egész. Ja és amúgy senkinek nem volt gyanús, hogy csak így önszámtamból lecsukatom magam?-kérdezem hitetlenkedve.- Csak ennyit akartam mondani,de.....-fordultam Lily fele és ekkor meghúzta a ravaszt.

Mivel mást nem tudtam csinálni, ezért elé ugrottam és én is lőttem ugrás közbe. Egy szíven és egy fej találat érte őt. Tony sírva rohant a lányához, aki már tuti halott. Nem is értem, hogy miért sít, hiszen nem is ismeri őt. Viszonyt engem rohadtul eltaláltak. Szíven. Csak annyit láttok , hogy vörös a ruhám. Alapból a találat a földre vitt. A bosszúállók körém gyűlnek.

-Kérlek ne most halj meg-térdel le mellém- Tudom hülyén viselkedtem amikor nálad voltam tegnap. De annyira segíteni akartam és te nem engedted inkább szenvetsz és én ezt nem tudtam végig nézni....-kezdi el monológját

-Shhh-mondom neki és arcára teszem a kezem-Semmi baj. Majd lesz valahogy-mosolygok.

-De nem tud újraéleszteni az erőd??-kérdezi reménykedve

-Túl gyenge vagyok. Nem menne. Nincs elég energiám. 1 hete nem aludtam ki magam a testem teli van vágásokkal és egyéb sebekkel. Regenerálódni is alig tudtam. Sajnálom, de nem megy-nyögöm ki hallkan, majd lecsukom szemeim

-De ne!! Kérlek ne! Nem hagyhatsz itt! Én...én...szeretlek Vik! Mindennél jobban!-sírja el magát.

Helóka! Hát mostanába kevéske időm van, de próbálok majd részt hozzni.
Jó olvasást!