Foszlány

30.rész

Már 1 hónapja itt döglök, de mindig csak ugyan azokat a feladatokat kapom: válogasd szét a papírokat, hozz ezt hozz azt, de semmi fontos dolog. Stevevel sem tudok beszélni, kivéve fejben de mindig rosszkor vagyok a fejébe. Az ügy sehova sem halad. Még mindig keresnek. A tervemet se tudom végre hajtani, mert a többiek nem bíznak és nem is ismernek, így kérdezgetni se merem őket, nehogy rájöjjenek dolgokra. Olyanokra amiket nem kéne még tudniuk.

Ma is épp 6 kávét vittem be a gyűlésre. Amikor beléptem szinte mindenki itt volt még az a szőke nő is akinek azt hiszem valami Sharon Carter a neve. Kiosztottam a kávékat, de feltűnt, hogy ez a Sharon nagyon bámulja Jamest. Ami nagyon, de nagyon nem tetszett. A sarokba álltam, nem messze tőlem pedig Steve ült.

Sharon a mellette ülő Buckyval nagyon jól elnevetgéltek meg beszélgettek. Ami még mindig rohadtul nem tetszett. Bennem fortyogott a düh. Szinte látszik ahogy nyomul ez a Carter.

-Héj Viki! Meg ne öld Sharont a tekinteteddel-figyelmeztetett Steve fejben- Nagyon látszik hogy mindjárt belefojtod a kávéjába

-Hogy merészeli az a szőke ügynök?! Látod ezt Steve? Flörtöl vele!!-kezdek kiakadni

-De ha jól emlékszem azt mondtad hogy Buck azt mondta amikor szét váltatok, hogy örökké te leszel neki az igazi nem?? Akkor meg nincs miért aggódni-nyugtat Steve

-Igazad van-sóhajtok egyet-De

-Mi de??!!

-Nem tetszik nekem ez a Sharon. Egyre többet jár ide-féltékenykedek. Ez  is fura tőlem

-Azért nem tetszik neked mert Buckyval van és azért van itt annyit mert nekünk dolgozik. Vagyis per pillanat téged keres-magyarázza Steve. Engem attól nem nyugtat meg. Akkor is gyanús

-Nem is gondolná milyen közel vagyok hozzá-nevetek

-Nem is gondolnánk-pontosít Rogers-A csapat se gondolja

Ebben a pillanatban viszont Sharon hangosan felnevet valamin és közelebb hajul Jameshez. Na itt telt be a pohár. Ügyesen topantottam egy kicsit így elindult egy rázkodás amit nem lehetett észre venni. Amikor viszont Sharonhoz ért, ott felerősődött a rázkodás és a kávés pohár egyenesen az ölébe esett és egy gyönyörű foltott hagyott a szoknyáján. Sharon erre röktön felpattant és kiment. Gondolom a mosdóba

-Hát nem csodálatos az a folt? Remek mű!!-lelkendeztem Stevenek

-Te nem vagy ám semmi-nevet Steve.

-Ami az enyém az az enyém és kész!-nevetek én is fejben

Sharon akkora már visszatért. A folt viszont ugyan úgy ott volt. A kezemet a szám elé kellett tennem nehogy röhögjek, de persze Carter észre vette

-Te még is mit röhögsz? Biztos direkt tetted ilyen közel az asztal széléhez!-vádol meg

Erre persze mindenki elhallgat és felénk fordul. Sharon oda sétál elém

-Már bocsánat, de szerintem egy ügynöknek tudnia kéne hogy bizonyíték hiánya miatt nem lehet meg vádolni, de szerintem ezt maga pontosan tudja-nézek rá kihívóan és felemelem a fejem.

-Itt a bizonyíték - mutat a szoknyára

-Most vagy én vagyok hülye vagy maga, de ez mit bizonyít?-teszem fel a jogos kérdést

-Azt drágaságom, hogy nem bírtad nézzni hogy olyan jól elvagyunk Jamesszel ezért direkt szélére raktad a kávét hogy rám boruljon, mert féltékeny vagy!-böki meg a mellkasom