Foszlány

28.rész

Steve fejében azóta sem szólaltam meg. Nem akartam ráhozzni a frászt szegényre, hogy csak úgy egy random hangocska megszólal a fejébe. Ezen a héten kell újra visszamennem Tonyhoz. Majd most kell nagyot alkotnom az biztos. Már jócskán eltelt az idő és két nap maradt a hétből.

Már kezdtem azthinni, hogy elfelejtettek szólni nekem. Szerda este viszont meghallottam a jól ismert pittyegést. Üzenetem jött, Tony Starktól. Úgy örültem ennek mint még sose.

Azért is várom ennyire,1 mert szivathatom Stevet a legillimenciával. 2 mert új dolog és nem volt még ilyen beépülésem. 3 és legfontosabb láthatom az én Buckymat. Ááá ezt én mondtam. Fúj mikor lettem én ilyen nyálas. Már a romantikus dolgokat is utálom és elfog a hányinger.

Visszatérve a levélbe az állt, hogy pénteken jelenjek meg 15-kor és ne késs!! Na most ami megfogott az az volt, hogy "várjuk önöket". Többen leszünk?? Ez nem jó. Ez így kurvára nem jó. Ez nincs benne a tervbe. Azt hittem egyedül kell majd még bemennem, nem az hogy egyszerre többen?! Soha nem izgultam még ennyire. Mondjuk lehet, hogy egy kis sokk is ért.

Nagy levegőt vettem és kifújtam. Jól van Viki minden rendben. Menni fog ez. Menni-e kell. A csapat számít rád, hogy tisztázd a neved. Nem mintha nem tapadna vér a kezeimhez, de olyan vér ne tapadjon amit nem én ontottam ki.

Ezután a péntek gyorsan el is jött. Felkeltem és a délelötött úgy töltöttem, hogy még gyors átnéztem az önéletrajzom. Megkajáltam és kerestem valami nőies ruhát. A ruhához egy magassarkút.

Köztudott hogy én ki nem állhatom a magassarkút. Nem is szoktam használni.

Felvettem és majdnem elkezdtem bőgni, hogy nekem ebbe kell lennem. Vissza sírom a bakancsomat az biztos.

Összekaptam magam, hajam egy szoros kontyba fogtam. Sminknek pedig egy kis alapozó, tus és szempilla spirál, hogy a most kék szememet kiemelje. A csokibarna szemeim is már most hiányoznak.

Most is gyalog mentem, hogy letudjak nyugodni. Nem kell mondanom hogy nem sikerült. Most talán egy kiadós edzés sem nyugtatna le. Ami nagy szó nálam.

Oda értem, gyors lepillantottam az órámra. Még van 5 percem. Kellett ez az 5 perc amire felértem. Bekopogtam a megfelelő ajtón, majd egy "szabad" után beléptem. 3 szék volt kikészítve a székekkel  szembe pedig egy félkör alakú asztal. Mögötte ültek a bosszúállók. Ott volt Steve, Natasa, Bruce, Pietro, Wanda, Tony, Peper, Clint, Sam, egy szőke hajú nő és mellette akiért gyorsabban kezdett el verni a szivem. Na ki az?? Hát persze, hogy James.

A nekünk kijelölt széken már ült egy idősebb nő. Amikor bejebb mentem elakadt a szavam. Mari volt az. Azt hittem csak viccelt. Rövid szoknyája és kivágodtabb felsője volt. Haja kiengedve, amibe már volt ősz hajszál is bőven. Láthatólag maga biztosan ült, de lerített róla, hogy ideges és nem gondolta volna, hogy ennyien leszünk jelen.

Leültem Mari bal oldalára. Én ellenbe vele magabiztos voltam. Ennek több oka is van. 1 ismerem a helyet. 2 ismerem a bosszúállókat. 3 engem nem rémít meg semmi. Meg hát egy csapat vezetőjétől elvárják, hogy mindig, mindenhol, minden helyzetben magabiztos legyen. Ez olyan alap.

Már vagy 10 perce várjuk az utolsó jelöltet. A bosszúállók már most unják az egészet, ahogy én is. Szerencsére nyílt az ajtó és nem lett még kínosabb ez az egész.

Belépett rajta egy kb. 25 éves lány. Bőr miniszoknya, rohadt nagy magassarkú amibe biztos hogy nem lehet normálisan járni. Nem hogy járni, de állni se tudnék én abba a valamibe. Felűre fehér jó testre simulós felső. Ami jól kiemeli melleit. Haja kiengedve, arcán 3 kg vakolat foglalt helyet.