Azon az éjjelen

Second - Angel

Elena, a kishúgom, a pár hetes szokását megtartva ront be kora reggel a szobámba és kezd az ágyamon ugrálni. Nem tudom mikor és hol látta ezt, de kezd az agyamra menni.

— Elena, menj már ki - kérlelem kómásan.

— Nem! - vágja rá. — Menjünk fagyizni - tapsikol miközben tovább ugrál.

— Nem! Hagyj aludni - dobok felé egy párnát, minek hatására hátra esik az ágyamon. Szerencséje, hogy nem a kemény földre esett.

— Nem! - ellenkezik.

— De!

— Nem! Angel, menjünk fagyizni - mászik le az ágyról, majd megfogja a felé eső kezem és húzni kezdi. Remek! Most ez amúgyis igazán jól esik.

— Ez nagyon jól esik. Csináld tovább -  motyogom a párnába fúrva az arcom.

— Angel - hisztizik tovább.

— Nincs Angel. Elvitték éjjel.

— Hülye - vágja rá szórakozottan.

— Ezt most fejezd be!

— Nem - tiltakozik.

— Elena!

— Menjünk el fagyizni és akkor békén hagylak - fonja kereszte maga előtt a kezét.

— Még mit nem.

— 3.

— 3 mi? - értetlenkedek.

— 2 - jah, hogy visszaszámol!

— Elena Amira Winter - szólítom meg a teljes nevén. — Most azonnal fejezd be, különben elmondom anyáéknak, hogy mit csináltál Molly babájának hajával. Láttam ám, te kis hazug.

— Akkor én is elmondom, hogy tegnap mit csináltál - kontráz rá.

— Nem mondasz el te semmit - mászok ki a takaróm alól, mire hátrálni kezd.

— Akkor menjünk el fagyizni.

De utálom ilyenkor!

— Jó - adom be a derekam, Elena pedig vigyorogva ugrálni kezd örömében.

— Szeretlek! - ugrik a nyakamba, majd elenged és az ajtó felé kezd futni. — Amúgy nem is tudom mit csináltál - ismeri be kacagva. — Ezt most nagyon benyelted.

A kezembe kapok egy párnát, és az ajtó irányába dobom ahol Elena áll. Mire odaérne a párna ő kislisszol a szobából becsukva maga után az ajtót, így a párba automatikusan az ajtónak repül. Hihetetlen! Túl járt az eszemen. Zsörtölődve hívom fel Emily-t, a legjobb barátnőmet, hogy elújságolhassam neki az imént történteket.

— Na - szól bele álmosan.

Köszönés nélkül kezdek bele nagy beleéléssel a mesélnivalómba. Elmondtam neki az elejétől a végéig, hogy hogyan vett rá Elena, hogy elvigyem fagyizni. A végén csak kinevetett és benyögte, hogy csak én lehetek ennyire hülye, hogy bedőlök a saját húgomnak. Végülis igaza van. Honnan tudhatná? Én egész nap távol voltam a lakástól, ő pedig itthon henyélt, mint mindig. Szóval így teljesen lehetetlen, hogy bárhonnan is megtudja mit csináltam. Mindezek után következett Emilytől a fejmosás amiért felkeltettem. Nem értem mit van úgy oda, már megszokhatta volna az elmúlt két hétben. Ha én kénytelen vagyok felkelni korán akkor neki is. Nincs mese.

Miután letettük a telefont kiválasztottam egy famernadrágot és egy haspólót. Magamra aggatom, majd kilépve a szobából látom, hogy Elena éppen akkor lépked a szobám felé.