Azon az éjjelen

Sixteenth - Angel

— Még csak hazudni sem kellett - mondja izgatottan járkálva a szobában.

— Pedig már össze is állítottam a fejemben. De mint az kiderült a semmiért.

— Inkább örülj neki. Így legalább holnap este elmehetünk randizni - mosolyog rám. — És nem kell azon aggódni, hogy mikor kell hazajönnöd, nehogy észrevegyék, hogy ellógtál.

— És a legjobb az egészben, hogy nem kell a szüleimnek hazudni.

— Na igen, ez tényleg hatalmas megkönnyebbülés részemről. Nem szerettem volna állandóan hamis információkat adni a kilengéseidről.

— Áh, most rám kened az egészet? - pattanok fel az eddigi helyemről.

— Végülis, ha az igazságot nézzük, miattad kellett volna a szüleid szemébe hazudjak. De nem, Angel, nem kenek rád semmi olyat, ami eleve miattad alakult volna ki - vigyorog rám.

— És én még elhittem, hogy önszántadból dobtad be a nagy terved - húzom magamhoz csípőjénél fogva, ő pedig nyakam köré fonja kezeit.

— Pedig már az elején le eshetett volna, hogy kényszerből csináltam volna - forgatja meg szórakozottan a szemeit.

— Szemét vagy.

— Nálad nagyobb nem lehetek - suttogja ajkaimra. — Kicsit gyorsan haladunk.

— Zavar?

— Nem. De tartom magam a korábban elhangzott kijelentésemhez, miszerint egy ideig nincs csók - húzódik el. — Ismerkedünk, randizgatunk aztán majd alakul.

— És te mondod, hogy nálam nagyobb szemét nem lehetsz - forgatom meg a szemeim, majd levágódok az ágyra.

— Angel, még nagyon az elején vagyunk - ül le mellém. — Szeretném kiélvezni ezeket a pillanatokat is. Ne siessük el - fogja meg a kezem, miközben egy kedves mosoly jelenik meg az arcán. — És azt sem tudom, hogy tisztában vagy-e azzal, mire vállalkoztál.

— Pontosabban?

— Tudod, az iskolában nem biztos, hogy jó szemmel fogják nézni, ha meglátnak velem.

— Azért, mert a rólad terjengő hamis pletykákból ítélik meg, hogy valójában milyen is vagy? Ugyan. Aki ismer az úgy is tudja, hogy nem igazak. Mellesleg nem érdekel. Emily is mellettünk lesz, ahogy Molly és Tanner is. Kell ennél több? - mosolygok rá. — Az számít, hogy kik vannak melletted.

— Nem feltétlenül ezért mondtam. Csak nem akarom, hogy valami bajod legyen ebből.

— Mégis mi bajom lenne? Ne agyald túl ezt az egészet.

— Angel, komolyan mondom. Nem akarom, hogy rólatok is pletykák terjengjenek.

— Lydia, mondtam, hogy ne agyald túl. Ha mégis az lesz, amit most mondtál, akkor legyen. Mi változna köztünk? Mert részemről semmi. Nem fogom meggondolni magam. De, ha te igen..

— Nem, dehogy! - vág szavamba. — Én sem. Csak aggódom! Nem akarom, hogy megzuhanj a sok kretén miatt.

— Biztosíthatlak arról, hogy ilyen nem fog megtörténni. Ki tudom zárni a negatív dolgokat.

— Ha mégsem lenne így, kérlek azonnal szólj majd, rendben? - puszilja meg a vállam.

— Úgy lesz, ígérem - mosolyodom el. Valahol megértem az aggodalmát, hiszen az iskolában pillanatok alatt elterjed minden. De hiszem, hogy a csapat, ami majd kialakul, erős lesz és kizárunk minden rosszat, ami az iskolában majd körülvesz minket.