Azon az éjjelen

Fourteenth - Angel

Amit eddig sikerült megfejtsek Lydiáról, az az, hogy nem szereti, ha ő van a figyelem központjában. Nem szeret magáról és az érzéseiről beszélni, ezért inkább gyakran valami másra, vagy éppen valaki másra tereli a szót. Ami még érdekelne vele kapcsolatban, hogy mi által lett ő az iskola célpontja. Csak úgy senkit nem közösít ki a suli, vele mégis csak Molly és Tanner áll szóba.

— Egyébként ezt az egészet eltudjuk húzni nyár végéig - szólal meg a hosszabb csend beállta után.

— Mármint?

— Hát ezt a "nyitóbeszédes" dolgot. Így legalább lesz társaságod.

— És mi lesz Mollyval és Tannerrel? Nem fognak hiányolni?

— Elutaztak a nyárra - vonja meg vállát egy apró mosoly kíséretében. — És mielőtt letámadnál a kérdéseiddel, előre válaszolok. Én nem akartam velük menni.

— Oké, értem. Tehát nem szereted, ha ennyire belekérdeznek az életedbe.

— Csak nem vagyok hozzászokva. De ne beszéljünk rólam. Inkább azt áruld el, hogy mi a terved a szüleiddel. Hogyan szeretnéd kibékíteni őket?

— Fogalmam sincs - fújom ki hosszan a levegőt. — Lenne egy ötletem, de.. Nem tudom, hogy bevállna-e. Mármint ők eleve pont ezt akarják elérni, én viszont nem akarom. Ezért sem biztos, hogy bejönne.

— Beavatnál? Hátha tudok segíteni.

— Igazából csak megígértem volna nekik, hogy hanyagolom Emilyt, de ez a legutolsó dolog, amit valaha is tennék. Gyerekkorunk óta legjobb barátnők vagyunk, nincs olyan pillanat, amit nem együtt éltünk volna meg.

— Megígérheted nekik, de ez nem jelenti azt, hogy be is kell tartanod. Mármint úgysem figyelnek téged egész nap, el vannak foglalva a saját dolgukkal. És biztosítékként itt vagyok én.

— Nem teljesen értem mire akarsz kilyukadni.

— Hogy mondjam, hogy megértsd - tűri hátra a haját. — Szóval lényegében annyi, hogy mindig figyelem kivel lógsz, miben mesterkedsz, én pedig ezt továbbítom a szüleidnek. Természetesen nem az igazságot. Így ha együtt leszel szünetekben a barátnőddel, én azt mondtanám nekik, hogy mindvégig velem voltál. Magyarán én leszek az új "legjobb barátnőd", akivel az egész napot töltöd.

— Nem fognak hinni neked. Nem ismernek, nem bíznak benned.

— De elérhetem - mosolyodik el, miközben egy másodperc erejéig az ajkamra pillant. — Csak bízz bennem.

— És mivel bizonyítod nekem, hogy tényleg segítenél nekem?

— Hát, végülis itt vagyok - von vállat. — Ez nem elég?

— Az is lehet, hogy csak információt gyűjtesz rólam.

— Istenem, te olyan idegesítő vagy - fújtat, majd hirtelen az ajkamra tapad. Apró tenyerét arcomra helyezi és mélyíti csókunkat. Erre semmiképpen nem számítottam, ahogy arra sem, hogy ilyen érzést tud előhozni belőlem. Csókja nem tart sokáig, lassan elhúzódik ajkamtól. — Na és ez? Ez már elég?

— Azt hiszem, ezt újra át kell éljem ahhoz, hogy biztosra menjek - mondom és újra ajkamra húzom. Tudom, hogy ez gyors, de közelsége különös érzést vált ki belőlem, ami kifejezetten tetszik. Párnácskái egészen lassan kényeztetik az enyémet, hüvelykujjával pedig arcélem cirógatja. A csókot most én szakítom meg. — Ez elegendő bizonyíték - mosolyodom el.

— Gonosz vagy - sóhajt. — De örülök, hogy végre hiszel nekem.

— Ez.. a csók most jelentett is valamit számodra vagy.. csak így akartad elérni, hogy higyjek neked?