Azon az éjjelen

Twelfth - Angel

"Készülj" - jelenik meg Lydia üzenete a képernyőn. Olyan kis naív. Kizárom az ajtót és készenlétbe állok. A csengő hirtelenjében csendül fel, de meg sem moccanok.

— Jó napot! A lányukhoz jöttem - hallatszik fel Lydia hangja.

— Angel szobafogságban van, nem fogad senkit - mondja apa. A lehető leggyorsabban hagyom el a szobám és rohanok le a lépcsőn.

— Szia - köszönök neki. — Ne haragudj, hogy nem tudtam szólni előbb. Nincs nálam a telefonom - pillantok egy másodperc erejéig a férfire.

— Így már értem miért nem válaszoltál. Nézze, Mr. és Ms. Winter, nem tudom mit csinált Angel, de fontos ügyben jöttem hozzá.

— Mégpedig? - kérdezi ölbetett kézzel, mindvégig szigorú arccal anya.

— Az iskolanyitóról. Az igazgató úr megkért, hogy beszéljek vele a beszédről, amit majd fel kell olvassak.

— Miért nem mást kért meg?

— Szerinte ő a legjobb választás, hiszen kitűnő tanuló és még év végén jelentkezett iskolai újságírónak - mondja Lydia. Tessék? Erről még én sem tudtam.

— Miért nem szóltál erről? - fordulnak felém.

— Meglepetésnek szántam - rántom meg a vállam. — És még nem is biztos, hogy én leszek. Sokan jelentkeztek.

— Nagyon sajnáljuk, mint mondtam Angel nem fogad látogatókat.

— Apa, anya, kérlek szépen! - kérlelem őket. Ma már kifejezetten sokszor használtam ezt a szót.

— Lehetőleg hamar oldjátok meg - jelenti ki anya.

— Igyekszünk - mosolyog rájuk kedvesen a lány, majd bejön a lakásba. Apa egészen addig tartja rajtunk a szemét, míg el nem tűnünk a szobámban. — A szüleid elég szigorúak.

— Anya csak próbál az lenni, de apa nyomába nem ér.

— Szóval akkor miatta az utolsó pár hétben a szobádban fogsz punnyadni?

— Úgy néz ki.

— Azért majd ablakot néha nyiss.

— Haha, irtó vicces vagy - forgatom meg a szemem. — De legalább lesz társaságom - foglalok helyet az ágy szélén.

— Csak nem az új képzeletbeli barátod? Üzenem neki, hogy üdvözlöm - néz rám, szemében pedig csak játékosság tükröződik.

— A húgom, te lökött.

— A szüleid helyében én eliltanám tőled szegényt. Még a végén rossz hatással leszel rá.

— Inkább fogd be és mutasd mit hoztál - bökök a táskára, amit magával hozott.

— Neked semmit. Magamnak vettem egy kis nasit, ha már nem marasztalsz vacsira.

— Ezt apámmal beszéld meg.

— Keményfejű, egyedül nem megyek semmire vele szemben.

— De ketten sem.

— Lehet Ms. Winter mellénk állna, hiszen lehet te leszel a suli leendő újságírója - vigyorodik el. — Talán bezsebeltél a sok fekete pont mellé egy pirosat.

— Inkább az egyik fekete lett sötétszürke - húzom el a számat.

— Szóval ti több árnyalatban játszotok. Elég szar helyzetben vagy - ül mellém, majd a táskájából kikapva egy csokit a kezembe nyomja. — Egy kis boldogság hormon neked sem árthat.