Azon az éjjelen

Thirteenth - Sarah

— Egyébként még nem is mondtam, de nagyon jól áll neked az egyenruha - érkezik a dícséret Kathrine-től.

— Köszönöm, te is nagyon csinos vagy - mosolygok rá kedvesen.

— És a csinos hölgynek van udvarlója? - kérdezi Forty.

— Nem tudok róla - rántom meg a vállam.

— Forty, még csak meg se próbáld - figyelmezteti Isaac a fiút. Kétlem, hogy szándékába állna bevágódni nálam, bár ha mégis, sok esélye nem lenne.

— Haver, nyugalom, nem terveztem - paskolja meg a vállát. — Csupán érdekelt.

— Mi lenne, ha végre elindulnánk az órára? - szólal meg Xana. — Tudjátok milyen szigorú a tanár. Mindig méri, hogy ki mennyit késik.

— Atyám, előre tudom, hogy nem fogok szeretni bejárni az óráira.

— Majd megszokod - mosolyog rám Isaac. — Na menjünk - karol át. El sem tudom elmondani, mennyire hiányzott Isaac és a tiszta szeretetet nyújtó ölelései. Nem értem a szüleit, csupa szív és önfeláldozó ez a fiú. Megtett mindent annak érdekében, hogy megfeleljen nekik, még az álmairól is képes volt lemondani, mindezért cserébe azt kapta, hogy beadták ide. A szülei azt sem érdemelték volna meg, hogy egy percig is harcoljon a figyelmükért és a szeretetükért. Kezet foghatnának az én szüleimmel. Őrültek. — Jut eszembe, ha jót akarsz magadnak és megfogadod a tanácsom, Kevin Haynest a lehető legmesszebbről elkerülöd.

— Már Samantha is mondta, csak nem fejtette ki, hogy pontosan miért.

— Hazudik - érkezik egyhangúan a válasz.

— Konkrétan ennyit tudtam meg Sam-től is.

— Kevin sosem azért kedves veled, mert bír téged. Csupán infókat gyűjt, hogy aztán azokat ellened használhassa - mondja Xana.

— Olyan mint egy kártevő, amit soha nem tudsz véglegesen kiirtani - folytatja Kathrine.

— Isaac, igazán szólhattál volna minap, mikor találkoztunk.

— Ne haragudj, nem volt eszemben. Samantha is csak azért került szóba akkor, mert említetted, hogy ő vezetett körbe.

— Ha ezt előbb tudtam volna, nem állok szóba Kevinnel.

— Ahogy megtudja, hogy valaki érkezik, az első adandó alkalommal megkörnyékezi. Nála ez már-már szokás - meséli Bryce. — Ha hallgatsz rám, én a helyedben Samantha-t is kerülném. Nem annyira megbízható, mint azt mutatja.

— Miért beszéltek így róla? Hiszen rendes lány, este és reggel is segített tanulni.

— Csak várd ki a végét - nyitja ki előttem a terem ajtaját Isaac. — Csak utánad - mosolyog rám.

— Nem bánod, ha ma mellé ülök? - pillantok egy röpke pillanatra a tankönyvet bújó lány irányába.

— Dehogy - feleli. — Csak kérlek vigyázz vele, rendben?

— Rendben - mosolygok rá. Röviden magamhoz ölelem, majd a lány padjához lépek. — Szabad? - kérdezem az elmélyülten tanuló lányt, aki a kérdés után felkapja a fejét.

— Persze - bólint mosolyogva. — Látom sikerült átvenni a ruhát. Jól nézel ki benne.

— Köszönöm. A portás néni adta.

— Mázli. Most jöhettél volna Arthuritóval, de még így sem úsztad meg szárazon.

— Tehát kezdhetek félni?