Azon az éjjelen

Seventh - Sarah

Az ágyamon kuporogva töprengem, hogy vajon mi miatt változott ilyenné Samantha. Először otthagy a folyosón, majd hirtelen úgy viselkedik velem mint akit utál. Nem ismerem még, sőt semmit nem tudok róla, viszont jól éreztem magam mellette. Lehet igaza van Isaac-nek? A semmiből az ajtó túloldaláról hallatszódó halk kopogás ránt vissza a valóságba. Kimászok az ágyból és az ajtóhoz sietek, majd végül kinyitom.

— Hát te nem Samantha vagy - jegyzi meg az előttem álló bőrkabátos fiú.

— Még milyen jó. Samantha nincs itt és nem tudom mikor ér vissza. Szia - csukom vissza az ajtót, azonban mielőtt ténylegesen becsukhatnám a srác megakadályozza a lábával.

— Te lennél az új lány? - tárja ki az ajtót.

— Gondolom.

— Neked is szar szüleid voltak? - tör utat magának a szobába, majd levágódik Samantha ágyára. — Hallgatás beleegyezés.

— Szerintem ehhez semmi közöd.

— Nyugi, cica! Az intézet fele ezért van itt, nem vagy egyedül.

— Te is ezért vagy itt? - csukom be az ajtót, majd én is leülök az ágyamra.

— Ja - válaszolja hanyagul. — Elbaszták a nevelést, aztán három évvel ezelőtt amikor rájöttek, gondolták minek nekik a gyerek? Beadtak ide és azóta sem hallottam felőlük.

— Sajnálom.

— Tudod mit mondok én az ilyeneknek, csajszi? Kapják be és menjenek a pokolba. Jól boldogulunk mi az átkozott szüleink nélkül. Hidd el jobb neked így. Függetlenség, szabadság, a tudat, hogy nem kapod a lebaszást minden szarért amit csinálsz.. felbecsülhetetlen. Én mondom neked - mosolyog rám.

— Lehet. Viszont akkor sem könnyű csak úgy túllépni azon, hogy eldobtak mint egy botot.

— Nem is mondtam, hogy könnyű - rántja meg a vállát egyidőben az ajtó nyitódásával, mire oda kapom a fejem.

— Kevin, hányszor mondtam, hogy engedély nélkül ne gyere be? - kérdezi Samantha ölbetett kézzel.

— A csajszi beengedett - bök fejével az irányomba.

— Az én engedélyemre gondoltam. És hagyd őt békén.

— Nyugi, Sam, csak beszélgettünk. Igaz?

— I.. igen - válaszolom. Nem tudom hova tenni a helyzetet. Nem gondoltam volna, hogy Samantha barátja egyszercsak beállít majd, a jelenlegi szituációra pedig végképp nem.

— Gondolom. Ezért van megijedve - forgatja meg a szemét.

— Nincs megijedve, csak nincs hozzászokva a helyzethez - mondja Kevin végig engem méregetve. — Látszik rajta.

— Te meg a pontos megállapításaid.

— Azt hittem itt vagy, ezért jöttem csak - rántja meg a vállát miközben feláll.

— Akkor mostmár mehetsz is - tolja ki a fiút a szobából.

— Jól van, nyugalom - nevet fel. — Nem kell ez a felhajtás. Megyek már. Örülök, hogy megismerhettelek, csajszi - kacsint vissza rám az ajtóból, majd már el is tűnik.

— Miről beszélt veled? - fordul felém dühösen.

— Nem mindegy?

— Nem! Tudnom kell, hogy miről beszéltetek - siet elém.

— Megegyeztünk, hogy kerüljük egymást.

— Itt lehetetlen, mivel szobatársak vagyunk.

— Akkor csak egyszerűen ne beszéljünk - rántom meg a vállam. — És amúgy is, miért akarod tudni?