Azon az éjjelen

Fourth - Angel

Mióta ismerem Emilyt sokkal bátrabbnak és felszabadultabbnak érzem magam. Nem érzem magam elveszettnek és sosem hagy egyedül. Mégis sokszor azt érzem, hogy valami hiányzik az életemből.

— Em, tudod mire jöttem rá? - pillantok a már ittas barátnőmre.

— Ha elmondod.

— Úgy érzem megvan mindenem, de közben mégsem. Valahol legbelül azt érzem, hogy valami hiányzik az életemből.

— Angel, én tudod mire jöttem rá? - kérdezi a csillagokat nézve.

— Mire?

— Hogy ittasan kimondod azt amit gondolsz és amit érzel, józanul pedig sokkal megfontoltabban beszélsz.

— És ez baj?

— Nem tudom, döntsd el te. Szerinted? - fordul felém.

— Tudom, hogy nem, és tudom, hogy most mire gondolsz. De nem tudok változni. Én igyekszem, de..

— Tudom, szivi - húz magához. — Tudom! És nem érdekel, ha nem tudsz minden esetben szókimondó és érzelgős lenni - mosolyodik el.

— Emlékszel hogyan barátkoztunk össze? - szakítom meg a hirtelen kialakuló csendet.

— Igen - kuncog fel. — Zack folyton piszkált téged, egyszer le is lökött a hintáról. Akkor mentem oda hozzád először, hogy megvédjelek, aztán homokot szórtam a szájába - mondja, mire az emlék hallatán mindketten felnevetünk.

— Sokszor fog el az az érzés, hogy bárcsak visszamehetnénk az időbe. Gyerekként még minden jó volt - bontakozom ki védelmet nyújtó öleléséből.

— Most is jó, csak több akadály jön velünk szembe, amivel meg kell birkózzunk.

— Félek, hogy egyszer nem leszek annyira erős, hogy megvívjam a csatát.

— Angel, te vagy a valaha legerősebb ember akivel életem során találkoztam. Képtelen vagyok elhinni, hogy pont te lennél az aki nem tartana ki bármiről is van szó.

— Egyszer mindenki elfárad - rántom meg a vállam. — Na elég, váltsunk témát - mosolygok rá. — Szóval akkor mi is van Mendessel?

— Mégis mi lenne? - jelenik meg arcán egy vigyor.

— Beszéltek?

— Nem.

— Kavartok?

— Nem - kuncog fel.

— Akkor összejártok.

— Mi? Nem, mi.. nem - tűri füle mögé az arcába lógó tincset mosolyogva.

— Hazudsz! Úgy hazudsz! - bököm oldalba.

— Oké, tényleg összejárunk - ismeri be. — De csak ritkán.

— És? - ülök közelebb Emilyhez.

— Mi és?

— Mióta? Milyen vele? Normális vagy tényleg egy seggfej mint ahogy mutatja?

— Nem olyan régóta. Figyelmes és.. úgy csinálja, hogy nekem is jó legyen. Sokan azt hiszik, hogy egy tapló, pedig nagyon rendes.

— Te szereted, igaz?

— Részéről csak szex, ahogy részemről is. Így egyeztünk meg és így mentünk bele.

— Szóval barátság extrákkal helyzetben vagytok.

— Mondhatni - rántja meg a vállát. — Na jó, csajszi, ejtsük a témát. Ennyi elég volt Mendesből. Mesélj, veled mi van? Hogy állsz a csajokkal?