Azon az éjjelen

Eleventh - Sarah

Még az este folyamán Samantha próbált segíteni nekem, hogy nagyjából megtanuljam, mindazt amit az utolsó pár órában vettek. Számomra egy nagyon tömör és egyáltalán nem élvezhető tananyag volt. Hálás vagyok neki, amiért fél tizenegyig fent volt velem és segített. Bár nehézkesen ment, főleg mert nyűgös voltam a fáradtság miatt, de megígérte, hogy reggel korábban kelünk a hatékonyabb tanulás érdekében.

Talán negyed órája ülök az ágyam szélén hulla fáradtan. A végtagjaim képtelenek megmozdulni, mintha megbénultam volna teljesen. Samantha túl van a fogmosáson és már teljesen fel is van öltözve, jelenleg pedig magyaráz nekem valamit, de az agyam képtelen felfogni.

— Sarah, ébresztő! Karót kapsz már az első órádon.

— Túl korán van - nyöszörgöm. Lehetetlennek tartom, hogy én ma a terembe vonszoljam magam.

— Szokj hozzá. Amíg nem tudsz teljesen felzárkózni addig így fog menni. Korán kelés, sok tanulás és társai. Muszáj figyelned.

— Adj még tíz percet, oké? - dőlök vissza és magamra húzom a takarót.

— Sarah Still! Ki kelni az ágyból, de rögvest! Nem ezért keltem fel én is korán.

— Csak tíz perc.

— Nincs tíz perc. Fél óra múlva menned kell az egyenruhádért.

— Nem megyek suliba - motyogom. — Te se menj. A suli rossz.

— Ebben nem tévedsz, de muszáj menni. Kell szerezned jegyet, különben feleltetni fog az egész osztály előtt vagy legrosszabb esetben megbuktat, mert nem tudott mit értékelni neked.

— Órai munka vagy valami?

— Ha bejárni sem lennél hajlandó akkor milyen órai munkát értékeljen? Sarah, ne hisztizz - szól rám ahogy meglátja, hogy lerántom magamról a takarót.

— Álmos vagyok.

— Én meg Samantha, örülök neked, kedves Álmos. Most rávennéd magad a tanulásra?

— Lehet inkább vállalom azt az egyest - sóhajtok.

— Te menthetetlen vagy. Inkább írok neked egy puskát, de ha lebuksz magadra vállalod a felelősséget.

— Értettem. Egyébként ül melletted valaki?

— Nem.

— Akkor probléma megoldva. Melléd ülök és így tudok majd lesni.

— Sok szerencsét, kedves Álmos - paskolja meg a vállam.

— Oké, elég - forgatom meg a szemem mosolyogva.

— Miből? - tettet értetlenséget.

— Nem vicces ez az Álmos duma.

— Rendben Álmos, észben tartom - kacsint rám mosolyogva.

— Belement valami a szemedbe? - kérdezem szórakozottan. — Inkább ne is válaszolj, elmegyek fogat mosni.

— Na ez még tőled sem volt hülye ötlet - vágja rá élből.

— Tudod neked sem ártana mégegyszer - mondom, mire a szívéhez kap. Nevetséges.

— Sarah Still, mered ellenem használni a fegyverem?

— Mi van? - nevetek fel. Milyen fegyver? — És ne hívj a teljes nevemen, azt csak akkor szokták, ha haragszanak rám valamiért.

— És én emiatt nem haragudhatok? - vonja fel az egyik szemöldökét.