Egy prostituált öröksége

6.Részlet.

Minden olyan egyszerűen ment. Felálltam ledobtam a kabátot és a táskát a földre. Iván ölébe ültem és a szánk már is egymásra talált. Felemelt és lesöpört mindent az asztalról. Bemászott a két lábam közé és letépte rólam a fekete bugyimat. Kicsatolta az övét és...

A hangos nevetés zökkentett ki a gin kótyagos álmából. Iván olyan hangosan nevetett, hogy zavarba jöttem és elszégyelltem magam. Előre hajolt és térdére könyökölt. Most már tetőtől talpig végigmért.

-Flóra nagyon ügyesen kitanított. - o basszus. Azt hitte, hogy én most teszem magam. Hát Zsófi ezt bebuktad. Nagy levegőt vettem és nyeltem. Majd elvettem a poharat az asztalról és felé nyújtottam. Iván összehúzta a szemöldökét és megrázta a fejét. Tudom én is, hogy nem kellene többet igyak. Szégyellem magam és visszautasítás címszóval kinevettek. Leakartam inni magam a sárga földig. Ebben pedig most senki nem gátolhatott meg. Kibújtam a cipőmből majd a kabátot ledobtam a földre a táskámat pedig a fotelba hajítottam. Átsétáltam a szoba annak a felébe ahol az előbb ki lett öntve a gin tonik. Végignéztem az üveg hegyeken és mind minőségi prémium szesz sorakozott. Először egy whisky emeltem fel. Nagyjából két napi bérem volt egy üveg ha jól tippeltem. Végül egy díszes üvegen akadt meg a szemem. Dió pálinka volt. Kerestem két feles poharat majd vissza sétáltam és kitöltöttem. Iván csak figyelt nem szólalt meg. Felé nyújtottam az egyik poharat de meg rázta a fejét, hát már megint a visszautasítás. Megpróbáltam még egyszer.

-Józannak kell maradjak, hogy haza tudjalak vinni. - felnevettem. Hazavinni na persze. Megvontam a vállam és lerántottam a pálinkát majd felemeltem a másik poharat és ennek is a seggére csaptam. A pálinka nagyon finom volt nem karcolt nagyon de éreztem, ahogy leér meleg érzés marad utána.

-Flóra kikötötte, hogy te soha sem vihetsz haza. - Iván szemében megjelent a meglepődöttség.

-Jaj ne nézz rám így szerinted az esti kiruccanásunk után nem kaptam részletes leírást rólad. Kerüld el messzire...bla...bla...veszélyes...bla...bla... - éreztem, hogy kicsit oldottabban beszélek a kelleténél. Ivánnak nem tetszett amit mondtam.

-Ki neked Flóra? A testvéred? - Iván fintorgott amikor feltette a kérdést. Meglepett hiszen Flóra egy talpraesett jólelkű nő volt. Én így ismertem. 

-A lakását bérlem és... - ahogy abba hagyta a beszédet újra a pálinkás üvegre sandítottam. Mi is vagyok én most? Kurva? Egy csóró csaj? Én magam sem tudtam. Viszont azzal tisztában voltam, hogy még két feles és egy nagyon elázott csaj leszek. Így a pálinkát ejtettem a kívánság listámról.         

-...és miért voltál ma este itt? - a kérdés megfelel egy gyomron rúgásnak. Iván tudta mit kérdezzen. Ha tippelnem kellet volna az övé volt a hely. Én pedig bele sétáltam a csapdájába. A tangónál valószínű még nem tudta, hogy az álarc alatt engem talál. Viszont ami tény volt, hogy másodjára mentett ki Dante karjából és a szorult helyzetekből is. Őszintének kellene lennem. Azzal meg oda lenne a második szabály. "2. Nincs magánélet!"

"Na a másik amit jól véss az eszedbe ezek a pasik nem azért fizetnek, hogy a te otthoni dolgaidat hallgassák. Kikapcsolnak a szorongó hétköznapokból és ebbe a te magán életed sehol nincs. Ha rosszul vagy mert meghalt a kiskutyád sem mondod el mert ez senkit nem fog érdekelni és van, hogy a kuncsaft pont ez miatt lép le mert hidegen hagyja. A másik meg így magadat is meg véded nem folynak bele a mindennapjaidba vagy a magánéletedbe."

-Zsófia... - megemeltem a tekintetem a bambulásból és Ivánra néztem. Láttam, hogy fürkészi az arcomat.

-Második szabály. - ahogy kimondtam bólintott. Értette mire gondoltam. Pedig szívem szerint mindent elmondtam volna neki. Elakartam mondani, hogy ne ítéljen el. Nem akartam, hogy így maradjak meg neki a ma esti után.