Egy prostituált öröksége

16. Részlet.

A szoba ajtót halkan csukom be magam mögött. Feleslegesen, mert a szobában még mindig egyedül vagyok. Hangosan sóhajtok fellélegzek. Gyorsan a fürdőszobában sietek. A tükör előtt felkötöm a hajam és jó alaposan végig nézem a nyakam. Botond nem volt annyira erős, hogy feltűnő nyomot hagyjon. A tarkóm körül kisebb foltok látszanak de semmi látványosabb. Rá fogok a mosdóra. Mibe keveredtem én te jó ég. Megmosom az arcom és a hálóban elterülök az ágyon. Fekszek és csak bámulok előre. Lehunyom a szemem és elképzelem ahogy Iván és én először találkoztunk. Az irodában, az az önuralom. Majd a lakásomon az együtt alvással. Majd kinyitom a szemem a telefon csörgésre. A kanapéhoz sétálok és kihalászom a táskámból. Iván neve virít a kijelzőn. Felveszem és köszönök a készüléknek.

-Drágám annyira sajnálom... - szabadkozik én pedig leülök az egyik fotelba és a nyakamat masszírozom ahol nemrég Botond keze volt.

-Semmi gond nincs. A család az első. Mikor jössz vissza? - kérdezem és próbálok teljesen közömbös lenni.

-A helyzet az Zsófi, hogy nem megyek vissza... - felegyenesedek és kezdem érezni, hogy úrrá lesz rajtam a pánik.

-Ezt meg mégis, hogy érted? - próbáltam visszafogni a hangomban az aggodalmat.

-A kisebbik fiam elkapta a rotavírus nevezetű fertőzést. Tegnap este kiszáradt és be kellett hozni Pestre a gyermekklinikára. Nikolett teljesen kiborult. Itt maradok velük amíg Péter jobban nem lesz. Sajnálom drágám. - megdörzsölöm az arcom. Ezt a szerencsés véletlen.

-De ne aggódj elküldök érted valakit... - amikor bele lendülne a beszélgetésbe megállítom.

-Nyugalom Iván haza tudok menni. Megoldom legyél a fiukkal majd beszélünk. - elhalkul a hangom.

-Hiányzol Zsófia... - ahogy kimondja botja is a vonalat. Én eddig nem érzek semmit. Semmi olyasmit amit eddig amikor kimondja a teljes nevemet. Megoldom. Felkelek a székből a telefont vissza dobom a táskámban és kiviharzok a szobából. Egészen Botond ajtajáig. Megállok előtte és kicsit hezitálok, majd bekopogok. Botond nem nyit azonnal ajtót, de amikor az ajtó kinyílik már meg bánom, hogy bekopogtam. Botond vizesen egy törölközővel a derekán nyit ajtót. Nagyot nyelek amikor meglátom a felsőtestét. A hajából még csöpög a víz. Meglepetten néz rám és még mielőtt megszólalna belépek mellette a szobába. A szoba ugyanúgy néz ki mint amikor veszekedünk. Botond becsukja az ajtót és vár.

-Kéne egy kis segítség nekem. - mondom neki ő pedig szótlanul kémlel tovább.

-Holnap reggel ki tudnál vinni az állomásra, hogy vissza jussak Pestre? - a kérdésemre felvonja a szemöldökét. Az ágyhoz sétál és leül. Kicsit nagyobb terpeszbe mint kéne és a törölköző szétnyílik amikor látom, hogy nemsokára a közkincs is nyilvánossá válik elfordulok.

-Ezt most nem értem. Nem Ivánnal vagy? - jogos a kérdése.

-Iván vissza ment Pestre mert valami fontos dolga van. Mondta, hogy elküld értem valakit de visszautasítottam. Nem akartam egy idegen társaságában eltölteni órákat. Vissza megyek vonattal csak odáig szükségem lenne egy fuvarra. - nem látom Botond reakcióját mert háttal vagyok neki. Viszont pár perc múlva nedvességet érzek a hátamnál és lassan a nyakamat kezdi markolászni lágyan masszírozza azt a helye ahol elkapott előzőleg.

-Én nekem ebből mi hasznom származik? - most dőlt el, hogy én utálom ezt az embert. Mégis a keze most annyira gyengéd és a tudatom azt ordítja, hogy hagyjam magam. Zsófi szed össze magad. Megpróbálok elhúzódni de Botond nem enged. Megtart a nyakamnál és a másik kezével a hasamnál.

-Segítséget nyújthatsz... - mondom kicsit vissza fogottan, de tudom én is, hogy ezzel nem fogom meggyőzni.

-Abból nekem semmi hasznom nincs. - hirtelen maga felé fordít és centik vannak köztünk. Kapkodom a levegőt ahogy a csípőnk összepréselődik. Kapaszkodik a derekamba. A kezemet kettőnk közé teszem és amikor hozzáérek a mellkasához már megbánom a dolgot. Botond erős és izmos alig borítja szőr de még így is annyira csábító, hogy végig simítsak rajta.