Egy prostituált öröksége

32.Részlet

"...Ez a vallomásom neked Tamás. Azért írtam meg ezt a levelet mert tisztában voltam azzal, hogy ennek a helyzetnek amibe keveredtem jó vége nem lehet. Bár menyire is reménykedtem a szép életeben. Abban, hogy normális hétköznapi életet élhessek. A sors nekem nem ez a lapot osztotta. Bele törődtem a sorsba ami rám vár és elfogadtam az életet ami ez után következik. Ha ez most olvasod az azt jelenti, hogy lehet már nem élek. Még is azt akarom, hogy tud talán az egész életemben te voltál az első aki mellet boldognak érzetem magam még ha csak egy röpke pillanatra is. Tudtam, hogy ez a szerelem nem lehet teljes de az érzéseim igazak voltak feléd nem csak hamis üres szavak. Komolyan gondoltam minden mondatomat... Szeretlek akár hol is legyek vagy legyél. Szeretettel Zsófia..."  

Három hónappal később...

"Egyszer minden történetnek véget kell érnie. Jön a vége fő cím és a főhősök boldogan élnek tovább a vásznon kívül. Igen ennek a történetnek is így kéne, hogy vége legyen. Boldogan és romantikusan. Még is itt én még érezek némi kételyt, hogy ez a sztori valahogy nem úgy fog lezáródni ahogy én azt elképzeltem..."

A gardrób szobában igazítottam meg a sminkem utolsó részleteit. A ruha tökéletes a hajam tökéletes de ahogy bele nézek a tükörbe magamat nem látom annak. A golyó ütötte sem ott virít a vállamon. A nyelvemmel végig húzom a fogam helyét a számban. Megtorpanok. Vörös estélyiben állok talpig díszben és még sem érzem magam kényelmesen pedig még a cipőm sem szorít. Nem ezt a lányt akarom látni a tükörben. Nem érzem magamnak ezt a testet. Mi lett velem?

-Zsófi elfogunk késni és akkor Dante biztosra veszem, hogy feldug valamit... - Kornél megjelenik az ajtóban és a tekintetünk találkozik a tükörben. Füttyent egyet és elismerően bólint. Tetszik neki az összkép. Tény és való jól összeraktam. Bár én nem vagyok elégedett cseppet sem de még is örülök legbelül, hogy neki teszik. Hónapok teltek el és az életem a feje tetejére állt mondhatni. Dante kemény kezűen de megtanított mindenre amit tudnom kellet. Most pedig itt állok Kornél gardróbjában talpig díszben. Ahogy rá pillantok az ajtófélfát támasztaj és édesen mosolyog rám. Be kell valljam bármennyire is próbálnék Kornélé lenni teljesen nem megy. Tökéletes udvarias és mindig mellettem áll bármi is legyen. Segített a legnehezebb hetekben mellettem maradt amikor beteg lettem és most engem kémlel. Annyira szeretnék szerelmes lenni belé de csak is szeretett érzek mély igazi szerelmet talán sosem fogok. Mély levegőt veszek és felé fordulok.

-Ha támasztod a falt Dante tényleg annál dugónak fogja rajtad használni a whiskys üveg dugóját... -mondom már nevetve. Felveszem a székről a szövet kabátomat és a táskámat. Kornél felé sétálok és várom, hogy meginduljon a földszintre.

-Gyönyörű vagy. - a kéj minden árnyalatát ki hallani a hangjából. Szeretem amikor ilyen kis pajzán. Még is mit tehetnék nem tudom ellen állni neki. Közelebb lépek és végig simítok a mellkasán. Három hete, hogy átköltöztem a Szabóból ide. Ritával madarat lehetett volna fogatni örömében. Nekem még is kételyeim voltak ezzel kapcsolatban. Nem feküdünk le Kornéllal még egy csók sem csattant el köztünk még is együtt töltöttük a legtöbb időt. Együtt aludtunk. Vonzotta a testem és éhes voltam oda lent Kornél még is rendre utasított, hogy legyek türelmes és adjak ennek az egésznek időt. Rettenetesen reménykedtem, hogy igaza lesz. Akartam, hogy igaza legyen hiszen megérdemelte. A szánk már szinte összeért amikor ellépet mellőlem.

-Mennünk kell. - próbál rettenetesen szigorúnak látszani a szája még is mosolyog. Megforgatom a szemem és elindulok utána. Ahogy leérünk bele bújok a kabátba. A nyárnak vége és ez határozottan az időjáráson is meglátszott. A forró nyarat hideg esős ősz vette hatalmába. A levegő leült bár az én égtájamon csak most kezdet igazán izzani a levegő.