Egy prostituált öröksége

23.Részlet

Ordítva ülök fel az ágyon először csak a rémülettől, aztán a fájdalomtól. Lassan körbe nézek de minden homályos. Gépek pityegnek körülöttem. Az arcomhoz érek és érzem az anyagot a homlokomnál. Mi az isten van velem hol vagyok? Ahogy kezd a kép a szemem előtt egyenletesé válni úgy kezd minden derengeni.  A lövések a rengeteg vér. Körbe nézek és egy kórházi szobában fekszek. Egyedül. A kezembe bele kötve a kanül és a jobb kezem nos. Az egyik fele gipszben a másik pedig fáslizva körbe hálózva. Bűzlök a fertőtelítőtől. Elvagyok gémberedve. Mióta feküdhetek itt? Hangokat hallok a folyosóról majd az ajtón besétál egy ismerős arc kezében tányérral.  

-Édes Krisztusom! - Rita szemei könnybe lábadnak amikor meg lát és azonnal leteszi a legközelebbi helyre a levest.  Mellém sétál és mosolyog. Látom rajta, hogy nem hisz a saját tulajdon szemének.

-Úr isten szólnom kell egy orvosnak. Maradj nyugton. - azzal kirohan a szobából és megint magamra maradok. A szemem sarkából észre veszem a fotelt amin egy párna és pokróc van. Mellette  fekete táska amiből ki log egy boríték. Ha Rita itt van akkor Kornélnak is itt kell valahol lennie. Rita egy orvos és egy ápoló kíséretében tér vissza. Az ápoló rögtön meg nézi az infúziós tasakomat majd elellenőriz valamit az ágy alatt. 

-Már nem véres a vizelete. - mondja az orvosnak az ápoló majd rám néz és mosolyog és kimegy. Az orvos a papírokat nézegeti majd előhúz egy kis lámpát és bevilágít a szemembe. Nem tetszik úgy, hogy azonnal elhúzom a fejem.

-Rendben a pupilla reflex jó. Felült és ez remek. Zsófi tudja, hol van és, hogy mi történt? Emlékszik valamire? - ahogy fel teszi a kérdést rögtön eszembe jut a nyilalló fájdalom amit a hasamban éreztem. Oda kapok majd lenézek és meg látom a kis csövet az ágy oldalán. A szabad kezemmel lerántom a takarót és meg látom a katéter zsinórját. 

-Oké mióta vagyok ebben a rohadt ágyban és mi az isten történt? - kérdezem erélyesen a doki szemem meg sem rebben. Rita viszont a szájához kapja a kezét és szomorú tekintettel néz rám.  

-Ez felkavaró lehet...

-Leszarom csak mondja el mi történt. - utasítóm a dokit.

-Két hete hozták be. Lőtt sebbel. A kulcsoltja össze tört a alkarja szint úgy. Eltörött két bordája és belső vérzése volt a veséjében és a gyomrában is. Megszegecseltük a az összes csontot a karjában és a vállában ezen kívül eltávolítottuk a vérzést és szerencsére a vizelete is normális már egy hete. Most pedig felébredt ha holnapig esetleg bármi más nem lép fel akkor haza mehet. A gipszet pedig levesszük és rögzítőt kap majd természetesen. A varratokat pedig már kiszedtük. De azt javaslom ha haza is megy még legalább két hétig feküdön pihenjen amennyit csak tud. - az orvos ahogy befejezte távozik. Ritára nézek ő pedig sírva fakad. A lövések a fájdalom. Jézusom.

-Rita hol van Kornél? - kérdezem és Rita megfagy és el kezdi rázni a fejét. Ezt nem értem. De mire rá kérdezhetnék már is kopogtatnak az ajtón. A férfi be is lép. Illedelmesen köszön majd nagyot sóhajt amikor meg lát. Mosolyog. Egyenletes fehér fogsora kicsit kivillan. Barna haj barna szem semmi átlagon felüli. De szép arca van és furán felnyit fizurája. Rita azonnal mellé siet és meg próbálja ki tessékelni.

-Ne. Mit szeretne? - kérdezem a férfitól aki kikerüli Ritát és az ágyamhoz sétál nagyon közel.

-A rendőrségtől jöttem. - o bassza meg. Hirtelen elönt a pánik. Mozdulnék de minden fáj. Rita az ágy másik végébe rohan és próbál simogatással ösztönözni, hogy ne nagyon mozogjak.  Össze zavarodtam. Rémlik, hogy apa meg halt és Jónás is. De Iván? Ránézek a rendőrre. Azt várja, hogy elmondjam mi történt. Viszont akkor mindenkit bemártok. Mit tegyek?