Egy prostituált öröksége

21.Részlet

Dante az ágyból kiráncigál és egészen a vendég szobáig vonszol majd belök az ágyra. Feltápászkodók és abban a pillanatban lekever egyet. A pofontól a fülem elkezd csengeni az állkapcsom pedig zsibbadni. Vissza esek az ágyra. Mi a fasz? Újra megpróbálkozom és újabb pofonnak leszek a párja. Az arcom mind a két fele istentelenül ég és kicsit meg is szédülök is. Határozottan nem volt jó ötlet ez az egész kávét az ágyba viszek dolog ezek szerint. Dante még fel van dúlva ezek szerint. Lecsúszok az ágyról és a földön ülök Dantéval szembe. Nem telik el sok idő és Kornél halál lazasággal egy sortban besétál a szobába kezében a bögrével. Dante szemei vérben forogtak és az keze ökölbe szorítva. Próbálok semmi hirtelen mozdulatot csinálni ne hogy kapjak még egyet.

-Hozzányúltál? - Dante Kornélnak szegezi a kérdést. Ő pedig nevetve leül a fotelba és beleiszik a kávéjába. Dante láthatóan nincs vicces kedvében, mert felé fordul és újra felteszi a kérdést.

-Nem nem dugtam meg ha ez a kérdés. - mondja Kornél teljesen nyugodt hangon mintha ami jelenleg itt történik az a legtermészetesebb reggel lenne. Bár lehet nekik az nekem pedig egy szenvedés. Míg Dante nem figyel meg dörzsölöm a pofon helyét az arcomon. Még mindig sajog Dante keze igazán nagy. Dante kicsit lenyugszik. Majd felém fordul és leül az ágyra pont mellém és elkezdi a fejem tetejét simogatni mit egy kutyának.

-Tekintsünk el az előző kis közjátéktól. Volt vele probléma? - a kérdés egyszerű. Engedjük el na persze nem őt pofozták fel ok nélkül. Kornél megrázza a fejét majd Dante az állam alá nyúlt és felemeli a fejem, hogy ránézek. Belenézek azokba a zöld szemekbe és csak a ideget látom jelenleg benne. Kémlel és összeszorítja a fogsorát. Az ujjával megsimogatja a számat. Nem fogom bekapni nem teszek semmit sem ennek a rohadéknak a kedvéjért. Max ráharapok de azért gyanítom még egy pofon barátja lennék.

-Mondtál neki valamit? - Dante Kornélnak teszi fel még mindig a kérdéseket rám ügyet sem vetve.

-Nem. Csak annyit, hogy nem tudom meddig marad vagy, hogy meddig marad életben. - Kornél hangja kissé megváltozik ingerültebb talán nem látom mit csinál, mert Dante még mindig tartja a fejem. Dante szája mosolyra húzódik.

-És ilyen nyugodtam ücsörögsz a földön miközben lehet, hogy az este végére egy golyóval több lesz a buksimban drágám? - kérdezi olyan lágyan mintha el akarna csábítani. Ezt a pszichopatát. Nem válaszolok úgy, hogy még magasabbra emeli a fejem és sziszeg.

-Nem mindegy ha úgyis meghalok? - Dante szeme összeszűkül.

-Szoval nem tanultál a tegnapból? - lehunyom a szemem várva a pofont de helyette elenged. Felkel mellőlem és az ajtóig sétál. Majd Kornélra néz.

-Nyolcra a Szabónál legyetek csinos legyen és szófogadó. Ha kell verd meg hat ha megenyhül tőle a bátyám és Iván hülye feje. - ahogy kimondja hirtelen feltápászkodok. Dante után szólok és visszafordul az ajtóba. Kornél megmerevedik mintha tudná mi következik. A közvetkező rossz lépést teszem a sakkjátszmában. Dante nekem ront és elkapja a torkom. Szorít és nem nem kapok levegőt. Hápogok és levegőért kapkodok. Pedig meg kell szólaljon ha ki akarom húzni a seggem a bajból.

-Seg....udok... segi... - próbálom kimondani a szavakat de nem kapok levegőt. Dante leránt az ágyra és megint rá esek. Azonnal a torkomhoz kapom a kezem és köhögök.

-Te itt nem beszélsz. - ordít rám Dante.

-De tudok segíteni. - mondom két köhögés között. Dante megmerevedik és értetlenül néz először rám majd Kornélra. Köhögök tovább most már nem csak az arcom fáj. Mintha szét nyomták volna a gigám. Rá kellett jöjjek, hogy bármit is hiszek Dante nem fog megkönyörülni rajtam, ha ő úgy gondolja hidegvérrel ki fog végezni szemrebbenés nélkül. Mégis úgy éreztem meg kell adjam magamnak ez esélyt az életre. Dante utasít hogy beszéljek de nem nyúl hozzám. Lassan feltápászkodok félve, hogy kapok még egyet vagy szándékában áll megfojtani. Felülök és ránézek.