Egy prostituált öröksége

30.Részlet

...Csak egy pillant a boldogság ezt már nagyon régen megtanultam. Viszont ha csak egy pillanat akkor az egészet meg akarom ragadni egytől egyig. Tamás a telefon beszélgetés után nem kérdezett semmit. Megittuk a kávénkat és lezuhanyoztuk ahol újfent egymásnak estünk. Eddig a legjobb reggelem. Három orgazmussal kezdtem a napot és még nem volt vége. A szobában öltöztem amikor Ria sms-t küldött. Tamás is készült mellettem és ahogy megnéztem az üzenetet tudtam, hogy baj van. Rövid volt és tömör.

"Huszonnégy óránk maradt!!!" 

Gyanítottam, hogy a fenyegetés amit Kornélnak szántam cselekvésre ösztönzi majd Dantét és a maradék napok gyorsan fordulnak azonnali haza téresébe. Nem számított ideje volt, hogy vége legyen. Tamás hosszasan fürkész miközben az övét csatolja be.

-Csináljuk ma este. - mondom egyenesen. Tamás szemöldöke összeráncolódik.

-Nincs több időm. Dante haza jön és végem van. - mondom ő pedig abba hagyja az öltözködést és azonnal magához ránt és szorosan ölel. Jó érzés hozzá bújni és érezi a melegséget amit a teste áraszt. Hiányozni fog az érzés. Viszont ezzel jelenleg nincs időm foglalkozni. Ki kell tervelnem a ma esti játszmát, hogy mindenkit tisztára mossak. Felnézek Tamásra és a tekintetéből próbálom ki olvasni, hogy most mi is fog ránk várni. Rám néz majd ad a homlokomra egy puszit. Érzem, hogy ezt mind annak szánja, hogy megnyugtasson.

-Tudod hol van Pest külvárosában a mészkő bánya? - kérdezi és közben eltávolodik tőlem. Az íróasztalához sétál és a fiokban kezd turkálni.

-Nem. De megoldom. - megfordul és hosszasan fürkészik majd visszafordul a fiók felé. Kivesz belőle egy pisztolyt. Teli tárral. A hátához teszi.

-Tamás... - rám néz én pedig hezitálok. -... mi a biztosíték arra, hogy nem versz át? - kérdezem kicsit összetört hangon. Hiszen az vagyok. Azt hittem, hogy marad még egy két napunk együtt lenni de buta voltam és kinyitottam a nagy számat. Felvesz az asztalról egy nagy borítékot és megemeli.

-Ez az amit Ria kért. Oda adom most mert már nincs tétje a dolognak. Vedd ezt úgy, hogy bele egyezek az egyességbe amit ajánlottál. - rádobja az ágyra és most kicsit úgy érzem, hogy megsértettem és millió kilométerre távolabb van tőlem mit az előbb amikor a karjaiban tartott. Át kell gondolnom, hogy mikor mit mondok mert úgy látszik ez nekem jelen helyzetben nem megy. Összeszedem a maradék holmimat és elindulok ki a lakásból Tamás is követ. Az udvaron többször körbe néz majd hozzám fordul és megcsókol. Szenvedélyes és lassú olyan mintha minden pillanatát a fejébe akarná vésni. Mintha ez lenne az utolsó csókunk.

-Kettőkor a banyánál egyedül gyere. - azzal ott hagy a járdán és a kocsijához sétál. Én is hasonlóképpen teszek és amikor beülök a kocsiba azonnal megnézem a kesztyűtartót. Benne van a fegyver töltve. Megmarkolom a kormányt és mélyet sóhajtok érzem, hogy jobb ha magamnál tartom mert ma még baj is lehet. Indítok és a Szabóig meg sem állok.

Az épületbe érve még csend van. Az irodába menet meg látom, hogy az összes lány a csarnokban van. Mindenki egy kupacban ül Ria pedig előttük fel alá járkál. Mi folyik itt? Ria meglát és mérgesen fújtatni kezd.

-Hol a büdös életben voltál? A legnagyobb szar vár ránk és te eltűnsz dugni? - ordít velem amit valamilyen szinten megértek. Bár nem tartozok neki elszámolással nem veszem a szívemre. Én is ideges vagyok Dante vissza érkezte miatt. Mellé sétálok és oda adom neki a borítékot. Rá kérdez, hogy mi ez?

-Amit kértél. - ahogy kimondom Ria szeme könnybe lábad és vagy ezerszer bocsánatot kér tőlem majd a nyakamba omlik. Elhiszem, hogy kiborult. Rengeteg érzelem kering bennem is viszont tudom, hogy most még nincs itt az ideje a sírásnak. Tudom, hogy én is összefogok roppanni a hetek alatt felgyülemlett feszültség súlya alatt de még nem tehetem. Tarom magam ezért az egészét.